Nánó Csaba 2019. április 11., 09:53

Kardrántás helyett

A jólét biztosítása érdekében bizonyos kiváltságosok számára, illetve ortodox templomok felhúzására mindig kerül pénz Romániában. Ezeken kívül szinte semmire. Nincs pénz kórházak, iskolák, óvodák, utak és még megannyi életbevágóan fontos dolog építésére, felújítására. Ha pedig kintről próbálnak segíteni valamilyen formában, azonnal előkerül a „független, egységes, oszthatatlan nemzetállam” szöveg.
Pár hónappal ezelőtt az tartotta izgalomban a román sajtót, hogy a magyar kormány újabb pénzösszegeket utalt a székelyföldi labdarúgó akadémiák számára. Az ügy valahogy elült, mivel a „leleplezések” a társadalom teljes érdektelenségébe ütköztek. Minap újabb „botrányt” szimatoltak ki a lapok, mégpedig azt, hogy modern, hivatásos labdarúgó-akadémiát hoz létre Szatmárnémetiben a magyar kormány, amelynek előkészületi munkálataira már el is különítettek 216 millió forintot. Ez lesz – a felvidéki Dunaszerdahely, Révkomárom és Rimaszombat, a délvidéki Lendva és Eszék, a vajdasági Topolya, a kárpátaljai Munkács, valamint Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda után – a tizedik ilyen határon túli beruházás. Ettől aztán égnek áll a hajuk a nemzetféltőknek. Pedig a magyar kormány pénze – ez elég egyértelműen ki van kötve – kizárólag az infrastruktúra fejlesztésére használható. Vagyis arra, amit saját hazájuktól, szövetségüktől nem kapnak meg ezek a városok, egyesületek. A magyar kormány ott épít, ahol mások képtelenek egyről a kettőre jutni. Jobb helyeken kardrántás helyett ezért köszönet járna.
A román sport mélyrepülésben van, szinte nincs olyan sportág, ahol valamilyen kimagasló eredményt fel tudnának mutatni. Ami nem csoda, hiszen nincsenek megfelelő edzéskörülmények, stadionok, sportcsarnokok, és így tovább. Ezen belül is a román labdarúgást évek, ha nem évtizedek óta – néha a háttérből, máskor egészen nyíltan – börtönviselt gengszterek vezetik (a Becali-klán csak egy a sok közül). Ezeknek van a legnagyobb befolyásuk játékosokra, edzőkre, játékvezetőkre, klubok vezetőire. Ott csordogálnak el a nagy összegek, amiket fejlesztésre, infrastruktúra kiépítésére lehetne használni. Ebben a mocsárban pedig nagy a kérdőjel még a körül is, hogy Bukarestben a 2020-ban esedékes Európa-bajnokságra vajon elkészülnek-e a beígért stadionok. Kettőnél alig kezdték el a bontást, egynek a tulajdonosával lehetetlen kiegyezni, egyet nemrég tettek a földdel egyenlővé. Álom marad a repülőteret a stadionnal összekötő metró megépítése, a gyorsvonat, de még egy normális utat sem képesek megvalósítani.
Az agyonidézett ősi kínai közmondás szerint „az éhező embernek ne enni adj, hanem tanítsd meg halat fogni”. Az is elég lenne, ha legalább követnék mifelénk is mások példáját. Ha rombolás helyett építenének. De itt inkább egy másik hallal kapcsolatos közmondás érvényesül jobban. Amelyik úgy kezdődik, hogy „a hal a fejétől…”