Makkay József 2019. április 05., 09:41

Népszavazásdi

Mi történne, ha népszavazást tartanánk Isten létezéséről? Ha a többség úgy döntene, hogy márpedig nincs Isten, akkor bezárnánk a templomokat, és betiltanánk a keresztény egyházakat? Ezeket az abszurd, ugyanakkor elgondolkoztató kérdéseket egy magyar politikus tette fele a 2004. december 5-i magyarországi népszavazás sikertelensége után. Mint emlékezetes, a határon túli magyarság kettős állampolgárság ügyében kiírt népszavazás érvénytelen lett. A Magyarok Világszövetsége által kezdeményezett megmérettetés mély árkokat ásott az anyaország és az elszakadt nemzetrészek közé – hosszú évekre megterhelve kapcsolatainkat. Hat éven át a nemzetrészek között folyó sárdobálás végül azzal csillapodott le, hogy a második Orbán-kormány egyik első intézkedése volt 2010-ben a kettős állampolgárság megkönnyítéséről szóló törvény megszavazása.

Nem véletlenül jutott eszembe e gyászos történet a Nagy-Britanniában 2016 júniusában megtartott népszavazás kapcsán az ország kilépéséről az Európai Unióból, ahol a szavazók 51, 9 százaléka döntött a távozás mellett. Az eldurvult kampányban a kilépésben érdekelt tábor felnagyította az EU-tagság hátrányait szemben a független és önálló Nagy-Britannia előnyeivel. Hiába figyelmeztettek mértékadó gazdasági szakemberek arra, hogy a kilépés gazdasági katasztrófát hozhat a szigetállam számára, mert a Brexitet támogató megmondóemberek túlharsogtak mindent és mindenkit.

Három évvel az emlékezetes népszavazás után az angol politikai osztály megosztottabb, mint valaha: a parlamenti képviselők már harmadik alkalommal utasították el Theresa May miniszterelnök 12 pontos megállapodását a kilépésről. Lehetetlen állapot alakult ki, amely során a két szemben álló tábort csak egy dolog vezérli: betartson a másiknak. Miközben mindenki tudja, hogy az Európai Unióval folyó tárgyalások során az a legtöbb, amit a miniszterelnök kialkudott Brüsszeltől. A brit politikai osztály most döbben rá: nincs igazán jó megoldás a kilépésre. Egy felelőtlen népszavazással olyan zsákutcába vezették be az országot, amiből egyre inkább egy megállapodás nélküli kilépés a valószínű. Ez Nagy-Britanniának kisebb gazdasági összeomlást okoz, ugyanakkor az örvények elérik az Európai Unió legtávolabbi pontjait is.

E két eset is jól mutatja, mennyire veszélyes kezdeményezés olyan ügyekről rendezni népszavazást, amihez a lakosság többsége csak érzelmileg viszonyul. Egy-egy ilyen referendum hosszú távra meghatározza az ország vagy a tágabb régió életét.

Persze vannak kivételek is. Például Románia, ahol egy referendumnak alig van hatása. Mivel ebben az országban semmit nem vesznek komolyan – a törvényeket legkevésbé –, így nem kell csodálkozni, hogy a Traian Băsescu államfő idején a legfentebb 300 tagú törvényhozásról megejtett érvényes népszavazás határozatának alkalmazása már a referendum másnapján a felejtés homályába veszett. Mint ahogy a román jogállamiságról most készülő, Klaus Johannis-féle népszavazásnak is hasonló lesz a sorsa.