Pataky István 2019. március 30., 20:08

Túlélőshow az európai kampányban

Ludovic Orban, akit a politikai szerencsekerék a nem elhanyagolandó történelmi múlttal rendelkező Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöki pozíciójába repített, nemrég azzal büszkélkedett, hogy az Európai Néppárt (EPP) takarításba kezdett, s ezt kellene tennie a szocialista és a liberális pártcsaládnak is. A félig magyar származású PNL-vezér takarítás alatt a Fidesz tagságának felfüggesztését értette, s szokásos öntelt mosolyával rúgott egy nagyot a kormánykoalíció két pártjába is. Röviden körülbelül ennyiről szólt az EPP hadjárata Orbán Viktor pártja ellen.

Az európai parlamenti választások előtti kampányba fordulva néhány néppárti formáció odahaza elmondhatja, mennyire keményen védi az uniós „alapértékeket”. A Brüsszel puszta megemlítésétől is ellágyuló hangra váltó újságírók előtt ezzel megnyílnak az ajtók, jöhetnek a baráti interjúk, dicsérő vezércikkek. Aztán

ott vannak azok a néppártiak, akik a zárt ajtók mögött a kocsmaasztaloknál szimpatizálnak Orbánnal, de tudják, nyíltan túl kockázatos szókimondóan beszélni a szuverén államok uniójáról, migrációról, kereszténységről.

Ők a Fidesz tagságának felfüggesztését a kizárás elutasításaként értelmezik, kampányuk váltakozó hangsúlyú, az éppen aktuális közönségtől függ.

A Fidesz nyílt támogatói úgyszintén az időnyerésnek örülnek. És ott van Manfred Weber, a csúcsjelölt. Ő az, aki még egy sör mellett is attól függően fogalmaz politikai véleményt, hogy a későbbiekben lehet-e haszna a vele szemben ülő korsóemelgető szimpátiájából. Weber gesztust tett a Fideszt kizárni óhajtóknak, az Orbánékat bent tartani akaróknak, a szociáldemokratáknak, a liberálisoknak s egy kicsit magának Orbán Viktornak is. Így szeretne az Európai Bizottság elnöke lenni. S mert az EU most ilyen állapotban van, akár el is érheti célját. 

A Fideszt leckéztető néppárti akció időzítése kétségtelenül meglepte a magyar kormánypártot. A helyzethez gyorsan alkalmazkodni kénytelen Fidesz azt a célt tűzte ki magának, hogy a lehető legkevesebb veszteséggel próbálja a status quóhoz legközelebbi állapotot megőrizni. Orbán Viktor teljesítette a Manfred Weber által Budapesten megkövetelt három feltételt, ami meglepte a német csúcsjelöltet. Az eljárást ezt követően akár halasztani is lehetett volna, de miután a néppárti vezetés már berendezkedett a Fidesz megbüntetésére építő kampányra, a műsornak folytatódnia kellett. Csakhogy Orbán újabb kompromisszumkészsége megint elrontotta a műsort.

Az osztrák példát követő „bölcsek tanácsának” felállítására vonatkozó javaslat és a tagság felfüggesztésének önkéntes vállalása a Fidesz részéről újabb meglepetést keltett az EPP-ben, ahol inkább egy sértődött, a magáért hajtogató Orbán Viktorra számítottak.

Ezután a néppárt már nem tehette meg a kompromisszum elutasítását, így következhetett a mindkét fél által elfogadott, de különböző kommunikációs hangsúlyokkal tálalt megoldás. 

Az ügy meglepően nagy nemzetközi sajtófigyelmet kapott, ami azt mutatja: az Orbán Viktorról és politikájáról szóló vitának a kampánytaktika mellett van egy mélyebb, európai vetülete is. Kit érdekelt például 2006-ban a szlovák Robert Fico vezette Irány (Smer) párt tagságának felfüggesztése a baloldali pártcsoportosulásban? S figyelte-e az európai média a büntetés 2009-es feloldását, azzal a megállapítással, hogy a szélsőséges Szlovák Nemzeti Párt részvétele a kormánykoalícióban nem befolyásolja alapvetően a pozsonyi kormánypolitikát?

A mostani történések a néppártban az Európában zajló csatát képezik le kicsiben. Az európai egyesült államok támogatóinak és a szuverén országok együttműködésén alapuló unió híveinek összecsapása kiemelten érinti Közép-Kelet-Európát, ahol egységbe tömörültek az utóbbi elképzelésért kiálló politikai erők. A politikailag korrekt nyelvezet szerint a tagállami szuverenitást fontosnak tartók Európa-ellenesek, populisták, Moszkva érdekeit képviselik, korruptak és illiberálisok. A magukat véleményformálónak tartók nem számolnak azzal, hogy a megbélyegzéssel csak segítenek, utat mutatnak azoknak az európai szavazóknak, akik elégedetlenek az EU jelenlegi működésével és keresik a változtatást elutasító vagy arra képtelen politikusok alternatíváit.