Interferenciák a háború jegyében

A napokban ért véget a Kolozsvári Színház nemzetközi fesztiválja, az Interferenciák. A 6. kiadásához érkezett seregszemle tematikáját az idén a háború szolgáltatta.

Anyagi gondok miatt a kétévente megrendezésre kerülő Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál 2018-as kiadásán kevesebb előadást láthatott a közönség, és időben is lerövidült némileg a rendezvény, melynek kilenc napja alatt 13 ország 16 előadását nézhette meg a közönség. Ugyanakkor a kortárs színház meghatározó alkotói mellett fiatal, kezdő rendezők és társulatok is láthatóak voltak a kincses város színpadjain. A Kolozsvári Állami Magyar Színház által hatodik alkalommal megrendezett fesztivál stílusosan az első világháború centenáriumához kapcsolódva a háborúra és az azt követő változásokra reflektált. A fesztiválra beválogatott előadások túlnyomó része közép- és kelet-európai országokból érkezett, a meghívott alkotók többsége első alkalommal mutatkozott be Kolozsváron.

A fesztivál tematikája annál is aktuálisabb, minthogy – bár ezt régiónkban nem mindig érezzük – a háborús konfliktusok szinte mindennaposak a világban.

Ugyanakkor ennek a szomorú helyzetnek messzemenő és sokakat drámaian érintő következményei is vannak: gondoljunk csak az éhínségre, a menekültválságra, az elpusztított történelmi emlékekre és így tovább. Nyilván a háborúk csupán egyik része – a láthatóbbik – a fegyverrel vívott harc, ám minden konfliktusnak sokkal nagyobb hordereje és mélyebb következményei vannak, ami milliókat érint közvetve vagy közvetlenül. Színpadon pedig nemcsak háborús jeleneteket lehet és kell ábrázolni, hanem azt is, ami felett másként elsiklik az emberek figyelme. „Akár a háború, a színház is két egymással szemben álló fél kölcsönös cselekvését feltételezi. Csak amíg az előbbi a megsemmisítésre, az utóbbi az önvizsgálaton és közös felelősségen alapuló változás, átalakulás szükségességére irányul” – írja a fesztivál műsorfüzetében Tompa Gábor, a kolozsvári színház, és egyben a fesztivál igazgatója. Valójában az előadásokban nem hangzanak el puskalövések, ágyúdörgések, de az összes meghívott produkció valamilyen formában mégis kapcsolódik a háborúhoz.

Godot-ra a jaff ai (Izrael) színház két művésze is hiába várt • Fotó: Interferenciák

A 6. Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztiválon igencsak változatos volt a kínálat. A rendezvényen láthattuk egyebek mellett a bécsi Volkstheater Iphigénia Auliszban | Occident Exp­ress című produkcióját. A darabot Anna Badora rendezte, és egészen különlegesen egy ókori tragédia és a huszonegyedik századi menekültválság egymás melletti értelmezésére tett kísérletet. A stúdióban szintén egy antik történet kortárs feldolgozása került bemutatásra az Interferenciák nyitónapján: Iszméné, Oidipusz lányának története a belgiumi Compagnie Khroma előadásában. A menekültválság volt a központi témája a berlini Schaubühne Milo Rau által rendezett előadásának, a Compassion. The History of the Machine Gun címűnek. A darab tulajdonképpen egy monodráma a német nyelvterületen rendkívül népszerű és elismert Ursina Lardi svájci származású színpadi- és filmszínésznő remek előadásában. A szentpétervári Theatre-Festival Baltic House a Macbeth című előadását hozta el Kolozsvárra, a kolozsvári Nemzeti Színházban pedig Toni Servillót, A nagy szépség című Sorrentino-film főszereplőjét láthatta érdeklődő közönség a Piccolo Teatro di Milano előadásában. Első alkalommal vendégszerepelt Kolozsváron a budapesti Forte Társulat, a Horváth Csaba társulatvezető által rendezett Vaterland című előadással. A kolozsvári színház két előadást mutatott be a fesztiválon, az Illegitim címűt és a Velencei kalmárt.

A budapesti Nemzeti Színház a Woyzecket hozta el a kincses város színpadjára, a fesztivál zárónapján pedig az athéni Görög Nemzeti Színház Stathis Livathinos által rendezett Athéni Timon című előadását és a moszkvai Stanislavsky Electrotheatre Idiotology elnevezésű produkcióját láthatták a nagy számban jelen lévő érdeklődők.

A fesztivál egyik különleges színfoltjaként Kurt Weill zenéjét és a weimari kultúra expresszionista dalait is meghallgathattuk Sanda Weigl előadásában, akit Mat Maneri brácsás és Lucian Ban zongorista kísért. Az előadások mellett számos járulékos program is zajlott a fesztiválon, egybek mellett az érdeklődők találkozhattak Bodor Ádám íróval, valamint megtekinthették Részegh Botond A háború anatómiája című kiállítását. Tompa Gábor igazgató a fesztivált a néhány napja elhunyt litván rendező, Eimuntas Nekrošius emlékének ajánlotta, akinek egyik utolsó előadása, a Sons of a Bitch a Klaipėda Drama Theatre előadásában vendégszerepelt a fesztiválon.
A kolozsvári Interferenciák és a hozzá hasonló fesztiválok több szempontból is hatalmas jelentőséggel bírnak az erdélyi színházi emberek, nézők, kritikusok számára: mindenekelőtt

képet alkothatunk arról, hogy mások, máshol hogyan képzelik a színjátszás jövőjét, merre tart a művészi szempontból a világ, mit és miért látnak fontosnak megmutatni az európai színházak közönségüknek.

Lehet, néha sokkolónak tűnik, hogy mások miféle színházat játszanak, sokszor ki kell lépnünk saját komfortzónánkból, hogy élvezni tudjunk egy-egy produkciót, de csak így tudunk szembesülni azzal, hogy a határokon ma már semmi sem ér véget. És nem csak a mi elgondolásunk alapján alakítja arcát a színházi művészet.