Temesvár legjobb éttermei
Az erdélyi városok legjobb éttermeit bemutató sorozatunk Temesvárra látogat. Gasztrobloggerként a bánsági város Top tíz vendéglőibe kalauzolom az olvasót. Jó tudni, hogy Temesváron nem a tízes, de a húszas lista utolsó helyezettje is európai színvonalú.
Megítélésem szerint jelenleg Temesvár legjobb étterme a Vinto borbár, amely olyan útkereszteződésben működik, ahol mindkét utca visszakapta a Monarchia korában viselt nevét: a Mercy, illetve a Jenő herceg utca. A hely berendezése otthonos, barátságos. Magas, boltíves beltér, nyers téglafalak, rajtuk berámázott képek és borok esztétikus elrendezésben. A borosüvegek a világítótestek között is megjelennek. Jól kitalált dizájn, vendégmarasztaló, meghitt atmoszféra uralja az éttermet. Nyáron kis teraszt is üzemeltetnek, amely a két patinás sétálóutcára néz, s némi kilátást biztosít a város legszebb terére, a hajdani Losonci térre. A konyha nemzetközi jellegű gyakran változó étlappal. Mind a koncepció, mind a megvalósítás túlmutat a helyi vendéglátás színvonalán, ez az étterem bárhol a világon megállná a helyét. Szépen tálalnak, jó minőségű alapanyagokat használnak – a kitűnő kacsa Magyarországról, az érlelt marha Uruguayból való –, és persze jók az ízek. A rövid és átgondolt étlapon foie gras trió, hal- és marhatatár, humusz, kacsa, tonhal, marhabélszín és grillételek. Különlegességnek számít a bor-étel párosítás: egy pohár borhoz hozzáillő borkorcsolyát ajánlanak kedvező áron a zsíros kenyér-telemea-babkrém-tökmagolaj kombótól a rákos-pestós papardellen keresztül a szarvas-carpaccióig. Az ételek érkezésének szinkronizálásán lehetne még javítani: kétségkívül kemény próba elé állítottuk a konyhát, amikor legutóbbi látogatásunk alkalmával tízfős családunk minden tagja szokás szerint mást rendelt.
Hadd emeljek ki néhány fogást az étterem-látogatás menüjéből. Kezdjem a döccenővel. A répás, avokádós vegán szusi rizsdomináns állagra sem tökéletes szusi volt, gyömbér nélkül tálalva. Wasabit is hiába kértünk mellé, pedig benne találtunk valamicskét. Ez nem az ő műfajuk. A fekete szarvasgombás tengeri sügér tatár viszont kitűnő, szépen tálalt, jól ízesített, kézzel vagdalt tatár volt valódi szarvasgombával, aromatizált adalék nélkül. A műfaj egyik remeke. Hasonlóan nagy élmény volt a sous vide kacsamell francia rakott krumplival: kifogástalan hús, belül szép rosé, kívül pörzses, ropogós, tökéletes körettel, kellemes, mustármagos mártással. A vegyes tenger gyümölcsei tál két személynek kevéske, de finom. Serpenyős rák, vaslapon sült, ízletes polip és tintahalkarika, valamint kecskesajtos olajbogyós, konfitált paradicsomegyveleg. Ehhez az ételhez tanácsos még köretet kérni, mi serpenyős zöldségeket és spárgát ettünk, mindkettő kifogástalan volt. Nagyon jó a sous vide kacsacomb mentás kuszkusszal. A hús színre inkább konfitáltnak tűnt, mint vákuum alatt kezeltnek, de ezt nem bántuk. A diótorta ízletes, a magyar Eszterházy-tortára emlékeztető desszertet karamellmártással tálalták. A kiszolgálás kifogástalan, megejtően kedves, figyelmes és szolgálatkész.
Lenyűgöző, párját ritkító, több mint 200 tételes borlapjuk van, amely a helyi borokra alapoz, de impozáns az olasz, francia és újvilági választék is. Mintegy harminc tételt pohárra is kimérnek, ami helyi viszonylatban ritka. Külön említést és elismerést érdemel, hogy a csodás borok mellett a legjobb kézműves sörök közül is tartanak néhányat. Mindezek után az sem meglepő, hogy só- és borsdaráló van az asztalon, valamint az asztalra kikérhető a nagyáruházakban nem kapható, kitűnő minőségű, eredetvédett szicíliai olívaolaj.
A tízes lista második helyén a Caruso áll azzal a megjegyzéssel, hogy nem az ár-érték arány és nem is a konyha stabilitása, hanem a kreativitás és az igényesség okán. A vendéget feketére festett nyerstégla falak fogadják, a bejárattal szemben megannyi fekete-fehér fotó Carusóról. Fekete székek, fekete padló, az asztalon fehér abrosz és élő virág. Nyáron kellemes, fekete deszkákból ácsolt fedett teraszt üzemeltetnek.
Igényes, átlag feletti olasz konyhát visznek, amely ritka jelenség mifelénk, miközben olyan presztízsalapanyagot használnak, mint a bébikakas, fürj vagy wagyu-marha. Sem klasszikus pastájuk, sem pizzájuk nincs. Étlapjukon találunk néhány nemzetközi, illetve más mediterrán ország gasztronómiájából kisarjadt fogást is, de az olasz vonulat a meghatározó.
Előételképpen kakaós foie grast ettem. A kíméletesen hőkezelt alapanyag színre, állagra, ízre egyaránt megnyerő volt még akkor is, ha a májat tökéletesen kierezték. Jól passzolt hozzá a chutney: eredeti ötlet a helyben készültnek tűnő pirított kakaós kalács. Dekoráció: erdeigyümölcs-mártás, szeder, kökény, zsidócseresznye, eper. Ezután kagylólevest kértem, amely paradicsomalapú és kissé kötelességszerű leves volt, de benne élvezhető fekete kagyló, vongole és jó állagú lazac. Főételnek kedvenc tesztételemet rendeltem, a rosé kacsamellet. Jó ízű, valóban roséra sütött húst kaptam, kifejező ízű pecsenyemártással, selymes, jól sikerült karfiolpürével, földimogyoróval, pirított céklaspirállal. A jó tartású vargányát sajnos kissé túlpirították, az ízképbe némi kesernye is keveredett, de ezzel együtt élvezetesnek mondható, kreatív tányér volt. A zárást a Tarta Caruso nevű desszert képezte, lényegében egy túrótorta-átirat, könnyed, élményszerű túró, remek kekszmorzsa-talapzaton, szezonális sárgabarackmártással, esztétikus gyümölcsdekorációval (eper, szeder, áfonya, zsidócseresznye). Emlékezetes desszert volt. Társam bruschettavariációkat, hamburgert, valamint operaszeletet kért, ezek a fogások is ütötték a mércét. Az árak – főleg a desszertek esetében –erősen megszaladtak, 30–35 lejért a magyar Michelin-csillagos helyeken már desszertcsodákat kaphatunk. Átlag feletti 60–70 tételes, igényes borlapjuk van, mely helyi és nemzetközi borokat kínál, beleértve az újvilágot is. Néhány bort pohárra is kimérnek. A kiszolgálás kedves, udvarias.
A Béga-parti Rivière étterem beltere tágas, hangulatos, otthonos. A terasz impozáns, a város átszelő élővíz-csatorna melletti éttermek kiülős részeiről szinte kivétel nélkül csodás kilátás nyílik a vízre és a vízparti fákra. A hely legfőbb erénye a stabil minőség.
Az étlapon szerepelnek hagyományos helyi fogások – görögnek mondott csirkecsorba (melyet a román konyha magához hosonított) és marhacsorba –, nemzetközi slágerek (Cézár-saláta, marhasteakek a T-Bone-tól a rostélyoson át a bélszínig, roston csirke- és pulykamell, sertésoldalas, az angol terminológiához szokottak kedvéért: spare ribs) és mediterrán, azon belül leginkább olasz ételek, pasták, pizzák, rizottók, halak és tenger gyümölcsei. Meglepő, hogy milyen széles sávon mozognak mind az ízek, mind az alapanyagok tekintetében, de ehhez képest minden fogás – beleértve a legérzékenyebbeket, a halakat s a tenger gyümölcseit – kicsattant a frissességtől.
Rendeltünk vegyes tengeri gyümölcstálat, vargányás pizzát, focacciát, a tenger gyümölcseiből készült levest, csokiszuflét és csokilávát. Az elsőként említett fogás volt az étkezés fénypontja, miközben az összes többi is ütötte a mércét. A négyszemélyes tálon volt rántott rákfarok, lazacos szendvics, vaslapon sült polip, noriköpenyben sült lazac – a nori a japán konyhában használatos, leginkább a maki szusi révén közismert szárított préselt algalap –, tenger gyümölcsei saláta, párolt zöldbab és vegyes saláta. Üde, friss volt a boullabaisse-t idéző leves, ízletes a vargányás pizza és a focaccia. A sörválaszték kommersz, a tömények között akad néhány kiemelkedő single malt skót whisky, a borlap átlagosnak mondható. A kiszolgálás kifogástalan, gyors, pontos, szakszerű és udvarias.
A Locanda del Corso fél évtizede nyílt hangulatos, népszerű étterem Temesvár történelmi központjában, a hajdani Erzsébet utca és a Lenau utca sarkán (jelenlegi nevén Mărășești és Gheorghe Lazăr). Derékmagasságig fekete lambéria, a polcokon borok, néhány jól eltalált berámázott kép, fekete asztalok és székek. A világítótestek fahordókat idéznek.
Az étterem klasszikus olasz konyhát visz, ami az előételekből is kitetszik: vitello tonnato, burrata, tonhal, valamint rákos cukkini-carpaccio, bruschetta. Tatárt rákból és tonhalból készítenek. Sokféle halat és tenger gyümölcseit kínálnak a főételek között, továbbá minőségi húsokat s persze pastát, rizottót, valamint fatüzelésű kemencében sült pizzát. Az árak széles skálán mozognak, a húsok és halak között nem ritka a 100 lej körüli díjszabás, de pizzával, pastával 30 lejért is jóllakhatunk.
Legutóbbi látogatásunk alkalmával ettünk capresét bivalymozzarellából, kacsamellet édesburgonya-pürével, erdei gyümölcsmártással, pizzát a tenger gyümölcseivel gazdagítva és csokoládészuflét. A capresét nem vágták fel, hanem egy egész valódi bivalymozzarellát helyeztek rukkolaágyra, erre került a friss bazsalikom s némi szárított szurokfű. Mellette volt a felszeletelt paradicsom, amelyet ízletesebbnek és aromásabbnak találtunk, mint amit a piacon kapni lehet. Az asztalon levő olívaolaj sajnos egyszerűbb minőségű volt, így a fogás nem üthette a tökéletest, de nem járt messze tőle. A kacsamellet szépen sütötték meg, selymes volt a püré, jól eltalált a mártás. Rendeltünk hozzá serpenyős pirított vargányát, az is finom volt. A pizza tésztája valamivel vastagabb volt a klasszikusnál, de állagát megnyerőnek találtuk, ízre is finom volt. Akárcsak a feltétek – vénuszkagyló, fekete kagyló, rák, tintahal –, amelyek frisseknek, élvezeteseknek bizonyultak.
A csokoládészuflé valójában csokiláva volt szépen megsütve, átlag feletti alapanyagból. Élményszerű, élvezetes desszert jó ízű és jó állagú vaníliafagylalttal tálalva. A kiszolgálásról annyit, hogy udvarias, szolgálatkész, de mosolytalan és személytelen volt. Negyventételes borlapjuk van, elsősorban átlag feletti helyi borokból, van néhány olasz és francia nedű is.
A Fehér lóhoz címzett étterem (La Calul Alb) a legfrissebb hely az összes között, az utóbbi hónapokban nyitott a Jenő herceg utcában. Az étlap első oldalán olvasható ars poeticájuk felettébb vonzó: szakmaiság, elhivatottság, a gasztronómia szeretete és a minőségi alapanyagok. Ez utóbbiakról megtudjuk, hogy helyi kistermelőktől szerzik be, ami ismét csak jó pont. Igényes a szép, boltíves beltér, itt is kihasználták a monarchia korabeli téglák szép színét, meghagyták a plafon nyerstéglaberakását. Nyáron igényes külső teraszt működtetnek.
A konyhát nemzetközinek mondanám, előszeretettel nyúlnak nem mindennapi alapanyagokhoz, mint amilyen a csukaikra, marhapofa, gyöngytyúk, tonhal, kacsamell, vajhal, polip, mangalica vagy kacsamáj.
S akkor lássuk az ételeket! A fürjtojásos ökörfarok-consommé ízben remek volt, de nem tiszta, hanem zavaros, mondjuk azt, házias. A ravioliszerű pasta tölteléke lehetett volna izgalmasabb és több, a tészta nem volt eléggé megfőve, a csirke ízre remek volt, tálalása azonban hagyott kívánnivalót. A szarvasgombás krumplipüré lehetett volna selymesebb és vajasabb, de így sem volt rossz, értékeltük, hogy nem nyomták meg szarvasgomba aromával. A desszert viszont életem egyik maradandó élményét jelentette: szárazjégen felszolgált csokigömb, benne pazar vaníliás krémmel és gyümölcsökkel. Igazi költemény, nemcsak show, hanem valódi ízharmónia.
A borlap átlag feletti, elsősorban legjobb helyi pincészetekre támaszkodik, de van néhány jó minőségű importboruk is, összesen több mint hetven tétel, amelyek közül néhányat ki is mérnek másfél decire.
Jogos a kérdés, hogy a sok apró probléma mellett miként kerülhet ennyire előkelő helyre az étterem. Nos, egyrészt a kreativitás, másrészt a krédó és a minőségi alapanyagok, harmadrészt a kiemelkedő desszert miatt. S végül az is közrejátszott, hogy pár nappal később ott étkezett a családom több tagja, akik hasonló éttermi tapasztalattal rendelkeznek, és akkor ezek a hibák nem merültek fel, mindenki meg volt elégedve. Egy biztos, ha a konyha összeszedi magát, ez a hely akár az élre is törhet: a koncepció, a felszerelés, a megfelelő atmoszféra, a kiszolgáló személyzet és a cukrász megvan hozzá.
A Grill to Chill aprócska, hangulatos grillétterem Temesvár gasztronómiai főutcájában. A boltíves falak, a monarchia korabeli épület nyers téglái, a hajópadló, a jól megválogatott ötletes világítótestek és a dekorációs elemként ügyesen alkalmazott borosüvegek egyedi, megnyerő atmoszférát kölcsönöznek az étteremnek. Nyáron kellemes külső teraszt működtetnek.
A konyha a jó minőségű húsokra alapoz, amelyeket sütés előtt bemutatnak a vendégnek, előre jelezve az adott darabok súlyát is a számítás végett. Nem elhanyagolható a halas vonal sem, grilleznek tonhalat és polipot is. Ha nem használnának kényelmi termékeket – az egyik mártás késztermék volt – és több kreativitást csillantana meg a konyha a desszertek esetében, akár magasabb besorolást is kaphatnának. Így is a legjobb helyek egyike.
Első ízben steaket ettünk, amivel nagyon meg voltunk elégedve. Só- és borsdarálót, jó minőségű olívaolajat és balzsamecetet, továbbá négy sókülönlegességet adnak kérésre az ételek mellé. Második alkalommal kifejezetten a steaktől eltérő ételekre utaztunk. Rendeltünk Angus-tatárt, amely jól eltalált, vibráló, izgalmas, áfonyával és málnával ízesített marhatatár volt jó minőségű pirítóson tálalva. Az egyik pincérlány elmondta, ez a séf névjegye. Életem egyik legjobb tatárja volt. A ragadós sertésoldalas ízletes, omlós volt, kellemes, nem eltúlzott füstaromával. Köret nélkül szolgálják fel, ezt érdekes módon nem jelezték előre. A fish and chipset tengeri sügérből készítik, morzsás panírban sütik a két filét gerincig bevágva, de a halat egyben hagyva. Mellette újkrumplit kínálnak megfőzve, majd szabálytalan formára törve és megsütve, kellemes fűszerezéssel. Ízletes fogás volt ez, végre nem mirelit, hanem helyben készült, ötletes körettel. A sajttorta kissé kötelességszerű, élvezhető, korrekt, áfonyával bevont sütemény volt.
A borlap mintegy 70 tételt tömörít külföldi és helyi borokból. Mintegy tízet kimérnek decire is, magas áron, de ez a borlapból nem derül ki, a felszolgáló ad kérésre tájékoztatást. A kiszolgálás kivételesen kedves és udvarias.
A Misto egy izgalmas, vibráló, több éve működő étterem Temesvár központjában. Akárcsak a Jenő herceg utca többi éttermeiben, itt is boltíves a beltér, és kihasználják a nyers téglafalak által adott rusztikus hangulatot. Az asztalon szép formájú, fehér porcelánvázában valódi tulipán.
A könnyen áttekinthető étlapon a konyha közkedvelt ízharmóniákat kínál: néhány előétel, egy leves, angus steakek, lazac különféle változatban, tonhalsteak, burgerek, pasták, rizottók és három desszert. Az éttermet a friss alapanyagok jellemzik. Ráillik a mondás: egyszerű és nagyszerű.
A Mistóban tett két évvel ezelőtti látogatásom alkalmából töklevest, lazacot, marhaburgert, zöldségchipszet, panna cottát és cannolót ettünk. Nemrégiben, amikor ismét megfordultam itt, tonhalsteaket, „high steak” burgert, valamint sajttortát kértünk. A tonhalat sós-citrusos marinádban érlelték, fekete és fehér szezámmagba forgatták, majd szakszerűen megsütve jóízű citrusos mártással és salátaegyveleggel tálalták. A burger az étlap szerint fekete angusmarhából készült húspogácsát tartalmazott rostélyosból, ami ízletes volt. Jó tudni, ezen bukik el a legtöbb ilyen étterem. Nem átütő, de élvezhető, átlag feletti volt a zsemle. A sült-krumplikörítés kissé szottyadt, de nem mirelit volt. Roppanós cukkinivel, friss bébispenótlevelekkel, többféle harmonikus házi szósszal ízesítették. Sajttortájuk valójában előre elkészített, tetején kissé oxidálódott, de ízletes pohárdesszertnek számított alul kekszmorzsával, rajta túróval és természetes ízű epermártással.
A Misto borlapja 33, zömmel helyi tételt integrál a borászati élvonalból. Feltűnik egy-egy borral két magyar kézben levő pince is: a Balla Gézáé és a kárásztelki pezsgőpincészet. Négy bort mérnek ki decire. A kiszolgálás példásnak tekinthető.
A Pescada kifejezetten halas témára épült étterem. Beltere elegáns, de feszengés mentes. Az étlap igen széles, rengeteg alapanyagot sorakoztat fel, de ez nem megy a frissesség rovására. Említésre méltó, hogy leves témában kínálnak román csorbát, szegedi halászlevet és a műfaj többféle mediterrán változatát. A főbb iránycsapások: roston sült halak, húsok, pasták és rizottók.
Ettünk pontycsorbát, polipcarpacciót rukkolaágyon, pontytepertőt és vegyes haltálat, amin megszámlálhatatlan hal volt korrektül elkészítve. A tepertőhöz a szokásosnál nagyobb darabokra vágott pontyot kukoricadarába forgatták, majd bő olajban kisütötték. Nem adta a klasszikus tepertőélményt – ellentétben a szegedi változattal, nem emlékeztetett külalakjában sem tepertőre –, de üde és szaftos volt.
A haltálon volt kétféle rák, kalmárhal és szépia, polipcsápok, tengeri sügér, aranykeszeg, lazac, kardhal, tonhal, fekete kagyló, és mindez nagy mennyiségben, többnyire bordázott vaslapon megsütve. Köretnek roston sült zöldséget, rozmaringos kemencés krumplit és tejszínes-parmezános rizst hoztak. Adtak három mártást is hozzá, egy salsafélét, egy koktélszószt és fokhagymás tejfelt. Ettünk desszertet is: mangómousse-t karamellöntettel és pisztáciamorzsával. Ez utóbbi finom volt, de befejezetlennek tűnt, hiányzott még valami belőle.
A borlap átlag feletti, elsősorban minőségi helyi borokat sorakoztat fel, mintegy hetven tételt. Kimérve azonban csak három bort adnak. Az árak nem alacsonyak, de megfizethetőek és értékarányosak. A kiszolgálás udvarias és szakszerű. Halrajongóknak Temesváron ez az első számú ajánlatom.
A Gault Millau-kalauz által 11 ponttal jutalmazott Casa Antinori saját értékelésemben a nyolcadik helyen található. A beltér hangulatos, minden falat nyerstégla, valamint vörösréz borít. A fatüzelésű pizzakemence a vendégtérben található. Rendeltünk marhatatárt mustárfagylalttal, Diavola és Margarita pizzát, egy vegán salátát, vegyes tenger gyümölcsei tálat és egy tiramisut.
A tatár ízesítését jól eltalálták, a húst nem darálták tönkre, a kapribogyós karakter jó volt. Értékeltük a mustárfagylalt ötletét. A pizzák tésztája kitűnő, nápolyi stílusban készült, vékonyra nyújtva és nagy hő mellett sütve. Olaszországban sem eszik az ember akárhol ilyent. A Margarita sajnos egyszerű megoldással készült, nem volt rajta szépen olvadó mozzarella, friss bazsalikom és paradicsomkarika sem, csak szósz és az átlagostól sokban nem különböző pizzasajt. A Diavola és a Focaccia viszont kifogástalanra sikeredett. A tenger gyümölcsei tálon a Szent Jakab-kagylók miniatűrök voltak, nem is láttunk még hasonlót, az avokádós rákot koktélszósszal tálalták. Kértünk hozzá kemencés krumplit, ami jó állagú és kellemesen füstös ízű volt, továbbá roston sült zöldségeket, amihez szép vékonyra vágták a padlizsánt és cukkinit, mint Olaszországban. A tiramisu viszont édesebbre sikeredett az optimálisnál, állagra sem adta a mascarpone jellegzetes élményét, de végül is nem volt rossz zárás. A borlap impozáns, de kimérve csak három tételt adnak. A fehéret kóstoltuk meg, ami ütötte a mércét. Az árak nem megfizethetetlenek, s lehet ésszerűen, az átlagos zsebnek megfelelően is rendelni.
A Pepper étterem Temesvár legszebb terén, a nyáron és koraősszel megannyi igényes étterem és bár teraszával ékített Losonci téren, közvetlenül a Dóm mellett nyitotta meg idén a kapuit. A boltíves, nyers téglás beltér itt is jó hangulatot ad, az asztalon minőségi fűszersók és átlag feletti olívaolaj, valamint balzsamecet. Az étlap a nemzetközi konyha kedvelt ízeire alapoz. Kínálnak többek között pizzákat, burgereket, tortillákat, sült halakat illetve sertéshúst és nem utolsósorban érlelt marhahúsból készült prémium steaket.
A kiszolgálás első ízben lenyűgözően kedves, lelkes és közvetlen volt, másodszor inkább személytelenül, mondhatni ridegen udvarias. Egyik asztaltársam megfigyelte, hogy a pincér hölgy a szomszéd asztalnál egészen más stílusban kommunikált, tudott mosolyogni. Lehet, nem tetszett neki, hogy tízfős társaságunk magyarul beszélget. Pontosnak sem nevezném, a Hopbomb helyet Hobgoblin sört hozott. Jogos kérdés, hogy az étterem akkor miért került fel a Top10-be? Azért, mert nem tartanám igazságosnak, hogy egy pincér miatt – aki vélhetően nem kedvel bennünket, magyarokat – egy nagyobb, legalább tucatnyi embert számláló csapat korrekt teljesítményét ne értékeljem. Az árak a hely színvonalához és az ételek minőségéhez mértek, egyedül a desszerteknél borul fel kicsit az ár-érték arány.
Első ízben csak pizzát és desszertet ettünk. A pizza kitűnő volt. Itt a desszert hagyományos, eleve elkészített, tehát nem rendelésre készülő cukrászsüteményeket fed, amit a pincér kihoz egy esztétikus fatálon, a vendég pedig rámutat arra, amit megkíván. Másodszor nagyobb társasággal érkeztünk. Ettünk pulled beef szendvicset, különféle marhaburgereket, mangalicatarját, BBQ sertésoldalast, guacamole-t fatüzelésű pizzakemencében frissen sütött pitával, pilpil rákot és tintahalat, fish and chipszet tengeri sügérből, lazacos tortillát, gránátalmás rukkolás avokádós salátát, valamint minden desszertből egyet-egyet. Az ételek megelégedésünkre szolgáltak mind a tálalás, mind az ízek, mind az adagok tekintetében. Mindössze két száraz fehérbort mérnek ki, de azok finomak, a borlap egyébként korrekt. A csapolt sörválasztékuk széles, értékeltük, hogy tartanak palackos söröket többek között az egyik helyi kisüzemtől, a Terapiától is.
Dorozsmai Endre