Segíthet-e az MPP-n a ráncfelvarrás?

Hogy segíthet-e az MPP-n megejtett kozmetikázás, az kétségesnek tűnik, de az vitathatatlan: valamit tenniük kell, ha önálló politikai tényezőként meg akarnak maradni. Az a helyzet, amibe 2012 óta lavírozták magukat, egyenlő az önfeladással.

Novemberre összehívták a Magyar Polgári Párt kongresszusát, amely alkalomból – az alapszabályzat és a program módosítása mellett – tisztújítást is tartanak. A hírről Biró Zsolt pártelnök, parlamenti képviselő számolt be egy marosvásárhelyi sajtótájékoztatón, amelyen így indokolta az országos ülés összehívásának szükségességét:

a választópolgároknak pedig egyértelműen üzenni kell, hogy az MPP olyan tényező az erdélyi magyar politikai palettán, amely komolyan veszi magát, hiszen csak így kérheti, hogy a választók is komolyan vegyék.”

Mezei János választmányi elnök is úgy vélte, hogy a magyar Polgári Párt életének egyik fontos pillanatához érkezett azzal, hogy úgy döntöttek: összehívják az országos tanácsot, és teljes körű tisztújítást tartanak. Hangsúlyozta: a következő időben olyan vezetőkre lesz szükség, akiknek megvan a szükséges legitimitásuk, támogatottságuk ahhoz, hogy a következő nehéz időszakban megfelelően elláthassák a politikai vezetéssel járó feladatokat. „Egy ráncfelvarrással megerősödve szeretnénk elindulni, és a következő idők kihívásaival szembenézni” – jelentette ki az egykori gyergyószentmiklósi polgármester.

Mezei azt is kifejtette, mit értenek „ráncfelvarráson”: hatékonyabb és hatásosabb politikai képviseletet és kiállást a magyarságért.

Hogy segíthet-e az MPP-n az utolsó utáni pillanatokban megejtett kozmetikázás, az kétségesnek tűnik, de az vitathatatlan: valamit tenniük kell, ha önálló politikai tényezőként meg akarnak maradni. Az a helyzet, amibe 2012 óta lavírozták magukat, egyenlő az önfeladással. Biró Zsolt elnöklete alatt odáig jutottak az RMDSZ-szel való összebútorozásban – a két parlamenti képviselői mandátum, valamint a két székely megye önkormányzataiban tapasztalható békésebb légkör nevezhető ennek gyümölcseként –, hogy ma már önálló politikai akaratként aligha jöhetnek szóba. Hogy a kialakult helyzet mennyiben a Fidesz és az RMDSZ közötti viszony alakulásának a függvénye s mennyiben a Szász Jenő utáni pártvezetés tudatos választásának a következménye, talán már senkit nem érdekel.

Azt el kell ismernünk, hogy a mostani szándék, azaz a pártelnöki funkció és a parlamenti képviselői tisztség szétválasztása jó ötletnek tűnik. Így lehetősége nyílhat a majdani elnöknek arra, hogy hangot adjon pártja esetleges különutas elképzeléseinek, sajátos céljainak, ami által bizonyíthatná az MPP önállóságát. Hogy aztán ez miként egyeztethető össze azzal a legalább még két esztendeig, azaz a következő választásokig tartó tudathasadásos állapottal, hogy az RMDSZ jelöltlistáján mandátumhoz jutott törvényhozói rendre egy másik pártközpontban meghatározott irányba szavaznak, az egyelőre megválaszolatlan kérdés marad.

 Szentgyörgyi László