Makkay József 2018. október 12., 21:25

Semmi pánik, győztek az igenek!

Megbukott a referendum – olvasom a kárörvendő újságcikkeket és a közösségi oldalak bejegyzéseit. Sok liberális beállítottságú ember a romániai társadalom „érettségével és tisztánlátásával”magyarázza ezt, mintha az emberek többsége mérlegelte volna, hogy miért nem megy el szavazni.

A mintegy négymillió szavazat 91, 56 százaléka igen, ami önmagában jelzi a társadalom véleményét a párkapcsolatról, a házasságról, a család keresztyén meghatározásáról. Valószínűleg ennél jóval nagyobb részvétel esetén sem kúszott volna a hagyományos családmodellre nemet mondók aránya 10 százalék fölé a mostani 6,5-ről. Tehát semmi pánik, nincs miért ünnepelniük az emberi kapcsolatokat „modern” szemszögből meghatározó véleményformálóknak.

Ha a referendum sikertelenségének hátterét vizsgáljuk, akkor egyértelműen a hiányzó vagy vérszegény kampányra kell gondolnunk. A népszavazást kezdeményező Koalíció a családért keresztyén szervezet a kampány területén nem mozgott otthonosan, meghaladták a feladatok. A politikum nem állt melléjük: a referendum kiírásának hosszú ideig történő halogatása nem tett jót az ügynek, a rendelkezésükre álló egy hónap pedig túl kevésnek bizonyult.

Igazából egyetlen politikai párt sem akadt az országban, amelyik magáénak érezte volna az ügyet. A kormányzó szociáldemokraták és az ellenzéki liberálisok nyilatkozatok szintjén ugyan a népszavazás mellé álltak, de kampányra egyiknek sem futotta. Az egykori magyarországi Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) romániai inkarnációja, a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) a legvehemensebben kampányolt a távolmaradás mellett, retorikája minden határt túllépett egy magát keresztyénnek tartó országban.

Erdélyi magyar kampány nem volt. A történelmi magyar egyházak püspökei –az unitárius egyház kivételével, amely nem foglalt állást –a részvételre és az igen szavazatra buzdítottak, de egy nyilatkozat önmagában nem kampány. Az RMDSZ szintén nyilatkozatok szintjén buzdított a részvételre, de semmiféle tájékoztatást nem nyújtott sem falun, sem városon. Úgyszintén a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt, amelyek vezetői kiálltak ugyan az igen szavazatok mellett, de kampányra nekik sem futotta.

A civilkezdeményezés nyomán létrejött referendum tanulsága egyértelműen az, hogy megfelelő kampány nélkül esélytelen mozgósítani a szavazókat. Ma már az emberek maguktól sehova nem mennek el: meg kell őket szólítani, meg kell őket keresni, szakszerű tájékoztatásra van szükség. E három kívánalomból az erdélyi magyarság körében egyik sem valósult meg. Amihez hozzáadódott a liberális megmondóemberek referendumellenes kampánya.

Egy dolog bizonyos: Romániában nem az igenekkel, hanem a részvétellel volt baj.