Tőkés László: Bomlaszt és összeugraszt a Sargentini-jelentés

– Az Európai Néppárt tagjai közül is sokan megszavazták a jelentést. Vajon mi az oka annak, hogy a magyar kormánypártot, a Fideszt az a pártszövetség hagyta cserben, amelynek tagja?

– Jómagam nem az ellenfél vagy az ellenség miatt vagyok elkeseredve, hanem az Európai Néppárt miatt. Miközben a parlamenti karéjban a jobbszárnyon ülő jobboldaliak ünnepelték Orbán Viktort, és a balszárnyon helyet foglaló baloldaliak hangosan szidalmazták, a középen ülő néppártosok meghasonlottságukban sunyítottak.

A Sargentini-jelentés legnagyobb veszélyét abban látom, hogy szétzilálja sorainkat, megosztja az európai politikát, megosztja a néppártot. Ilyen formán nem tudjuk hatékonyan felvenni a harcot sem a migrációval, sem a magyarellenességgel. Ezen a helyzeten kell változtatni, lehetőleg a jövő májusban sorra kerülő európai parlamenti választásokon.

– Nem túl nagy optimizmus abban bízni, hogy a jövő évi EP-választás gyökeresen átrendezheti az Európai Parlament sorait?

– Politikai célkitűzéseinkre gondolok, ez nem optimizmus vagy pesszimizmus kérdése.

Megítélésem szerint most kezdődik a tánc. Ez a jelentés nem valaminek a vége, hanem inkább valaminek a kezdete. Ezúttal is érvényes az a bibliai gondolat, hogy akik Istent szeretik, minden a javukra van, vagy más megfogalmazásban, a Jóisten a rosszból is kihozhatja a jót.

– Egy megalázóan elítélő jelentést a magyarság miként fordíthatná a javára?

– Induljunk ki abból, hogy a jelentés körüli vita olyan szintre hágott, amely már elérte Európa ingerküszöbét. Ez a történet a Magyarország ellen indított és a migráció védelmében folytatott bevándorláspárti politika harca az Európát védelmező magyar politika és szövetségeseinek küzdelme ellen. Jól mondja Fricz Tamás politológus, hogy most már az európai polgárokon a sor.

Sokan felismerték már, hogy a szavazási csalással megszerzett kétharmados EP-döntés tulajdonképpen arról szól, hogy a magyarországi szavazók kétharmados bizalmát élvező Orbán Viktor és a magyar kormány munkáját az európai balliberális elit akarja felülbírálni, illetve letaglózni. A mi közös feladatunk, hogy minden lehetséges eszközzel mozgósítsuk Európát a jövő májusi parlamenti választásokra.

– Lát-e esélyt olyan színezetű európai parlament megválasztására, amely hátat fordítana eddigi hibás politikájának?

– Nem vagyok annyira optimista. Ahogyan Magyarországon fáradhatatlan a gyurcsányista baloldali-liberális ellenzék, ugyanúgy a brüsszeli bürokratákként aposztrofált elitnek is hatalma, pénze, nagy tartalékai és háttérhatalmi támogatottsága van. Meggyőződésem szerint minden lehetőséget el fognak követni, hogy ezt az áttörést megakadályozzák, és újraválasztassák önmagukat. Törekvésükkel azonban szembe kell nézni, és

– Az Európai Parlamentben elfogadott Sargentini-jelentés következő állomása az Európai Tanács, amely a hetedik cikkelyről, azaz Magyarország szavazati jogának megvonásáról dönthet, ehhez viszont egyhangú támogatás kell. Itt mennyire számíthatunk szövetségesekre?

– Közismert, Lengyelország kormánya már bejelentette, hogy nem támogatja az Európai Tanácsban a kezdeményezést, így meg vagyok győződve, hogy nem fog átmenni. De ez nem változtat az alaphelyzeten. Aggodalomra adnak okot Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság elnökének az évértékelő beszédében tett javaslatai, amit több hozzászóló is támogatott. A felvetés lényege az, hogy az Európai Tanácsban konszenzus helyett új szabályokat kell létrehozni, ami bizonyos kérdésekben a többségi szavazással történő döntést biztosítaná. Törik a fejüket, hogyan lehetne fogást találni a renitens országokon, elsősorban Magyarországon és Lengyelországon. A múltheti évértékelő másik érdekessége az a javaslat, hogy az európai parlamenti választásokra valamiféle európai ügyészséget hozzanak létre, amely úgymond megakadályozná az amerikai választásokon feltételezett orosz beavatkozás európai forgatókönyvét.

Jól látható, hogy mind az Európai Parlamentben, mind az Európai Bizottságban a balliberális elit azon dolgozik, hogy erősödő táborunkat leszerelje, és megakadályozza Orbán Viktort és szövetségeseit – elsősorban a Visegrádi négyeket és Olaszországot –, hogy a választáson felülkerekedjenek.

– A Kárpát-medencei magyar ügyet mennyire árnyékolja be Magyarország mostani meghurcolása?

– Tény, hogy az Európai Parlament százszor többet foglalkozik az extrém kisebbségekkel – a migránsoktól kezdve egészen a deviáns nemi beállítottságú emberekig –, mint amennyire a hagyományos kisebbségek ügye, azaz saját, ötvenmillió állampolgára érdekli. A magyar külhoni képviselők joggal tették szóvá, hogy az Európai Bizottság elnöke nem tett említést a nemzeti kisebbségekről. Egyértelmű tehát, hogy a kisebbségi ügy még mindig elhanyagolt az Európai Unió vonalvezetésében, de ezt szintén úgy közelíteném meg, mint a választásokat. Nem az optimizmus vagy a pesszimizmus szintjén, hanem a politikai szándék alapján. Azt gondolom, jó irányba haladnak a dolgok, és jó irányba haladunk mi magunk is, amikor fokozott mértékben próbáljuk érvényesíteni a kisebbségi ügyet, beleértve a FUEN európai polgári kezdeményezését is. Jelenleg az asztalon van egy jelentéstervezet a kisebbségi minimumjogokról, és az utóbbi időben az Európa Tanács és az Európai Parlament is elfogadott ilyen dokumentumokat. Erősítenünk kell tehát ezen a téren.