Magyar street food forradalom Székelyföldön
Magyarországon már hosszú évek óta megszokta az ember az utcai étkezés remekeit, Erdélybe azonban csak pár éve gyűrűzött be a jó minőségű kínálat. Székelyföldi ételbárok kínálatát teszteltük.
Magyarországot a 2010-es évek elején érte el az utcai étkezés forradalma, a kategórián belül a minőségi szegmens határozott megerősödése és jelentős színesedése. Egyre-másra jelentek meg a levest pohárban kínáló levesbárok, a kockaformájú papírcsomagolásban távol-keleti vagy olasz tésztaételekre szakosodott egységek. Hatalmasat fejlődött a hamburgerkultúra, egyre-másra nyitottak az olasz átlagszint feletti pizzaszeletbárok, szintet lépett a fagylaltos szakma csúcsa s még sorolhatnám.
Hódító útra indult a különleges ízesítésű, rizstésztával, zöldhagymával és korianderrel, valamint szójacsírával tálalt vietnami húsleves, a pho, amelyet ugyan nem az utcán szoktak enni, de a street food hullám taraján érkezett Magyarországra. Divatba jöttek a food truckok amelyekkel a filmnéző közönség A Séf című film révén ismerkedhetett meg e tájakon.
Erdélyben az áttörés évének 2017-et nevezném. Azóta rendeznek a nagyobb városokban rendszeresen évente többször e témára épülő fesztiválokat, amelyeken találkozni lehet hangulatos, magyar feliratú food truckokkal is. Aradon már korábbi rendezvényeken is láttuk az idén kipróbált Elemózsiát, amely előtt jellemzően kígyózó sor állt, de ott volt idén a sepsiszentgyörgyi Eleven is, amelynek előbb volt „kőház” változata. Érdemes megemlíteni, hogy az EMI-táborban igen jó élmény volt a Military Kitchen, Tusványoson pedig a Forgó. Mindkét esetben a hosszú hőkezelés után szálaira bontott hússal töltött szendvicset ettünk, mindkettő meggyőző volt. Kitűnő élményünk volt pár éve a kézdivásárhelyi Belly, ahol életem legjobb pulled pork szendvicséhez volt szerencsém. A hely, bár egy alagsori helységben működik a Fő tér sarkában, mindmáig él és virul, s vélhetően csak emelkedett a színvonala. Azért merem ezt feltétezni, mert
e helyeket jellemzően Magyarországon vagy még messzebb tanult, kezdeményező szellemű fiatalok nyitják, akik komolyan veszik a szakmát, és szeretnének az átlagnál jobbat nyújtani.
Mint a szekelyfold.ma 2015-ös interjújában olvasható, a Belly Foodot Lukács Csaba alapította 28 évesen, miután több országot is bejárt, s végül Angliában tanulta meg a szakácsmesterséget.
Hasonló a sztorija az Elemózsia étteremnek is. Mint egy tavaly decemberi, a világhálón is elérhető interjúból megtudhattuk, a vállalkozást Jakab Mózes indította, miután elvégezte a Gundel Károly Vendéglátóipari Szakképző iskola esti kurzusát. Ez idő alatt megfordult több jelentősnek számító helyen a magyar fővárosban (Kolor bisztró, Don Roberto, Mandragóra). A beszélgetésből az is kiderül, rá is meghatározó befolyást gyakorolt a már említett A Séf című film, olyannyira, hogy annak hatására indult el a food-truckos pályán. Ez annyira bejött, hogy most már hatszobás panzióval egybeépített házban is működik a vállalkozása.
A két nyári fesztivál után Székelyföldről hazafelé tartva egy impozáns épület homlokzatán a fesztiválokról jól ismert
Elemózsia feliratra lettünk figyelmesek Székelyudvarhely bejáratától nem messze.
Le is parkoltunk, majd helyeink elfoglalása után nekifogtunk az étlap tüzetes átvizsgálásának. Ami a választékot illeti, a fő profil, a burgerek mellett tartanak négy levest, csomboros csirkeragu- illetve pacallevest, csülkös bablevest és brokkolikrémlevest, továbbá sokféle pizzát, spagettit, teriyaki csirkét, csirke- és sértéscsíkokat, valamint csülköt is. Ez soknak tűnik, de valójában átgondolt, letisztult étlappal van dolgunk. A tulajdonos el is mondta a már idézett interjúban: szerinte is igaz, hogy az étlapnak átláthatónak kell lennie, a regényszerű 150 tételes étlapok ki fognak menni a divatból. Ő ezt gazdasági okokra vezeti vissza: 150 ételből 10 kelendő igazán, de van egy olyan szempont is, hogy ennyi ételt friss alapanyagból nem lehet minőségi szinten elkészíteni. Tipikus példa Szeged és Baja két igen népszerű halászcsárdája, ahol a pörgő ételek, a halászlé, a pontytepertő, a sült hal mindig finom és friss, de jól befürödtünk a békacombbal, csukával és pisztránggal. Akkor nem az a megoldás, hogy ezekről lemondanak, és legfeljebb napi ajánlatba teszik ki, amíg az alapanyag friss?
Az Elemózsiában a választásunk a fish and chipsre, valamint a fesztiválokról már ismert marhaburgerre esett, desszertként lime-os sajttortát és csokivulkánt kértünk, ami egyébként a teljes édességválasztékot jelentette. Ezután
hosszas várakozás következett, ami sajnos Székelyföldön nem ritka. Háromnegyed óra elteltével megérkeztek a főételek.
Pincérünk szabadkozott, mondta, nem számítottak ekkora rohamra (félház volt), s általában gyorsabban érkezik az étel.
Hadd emeljem ki a jó, koncentrált limonádét, ami frissen préselt citromból készült, édesítésmentesen – nyilván akinek kell cukor vagy méz, az kér. Különösen azért tartom ezt jó pontnak – bár azt mondhatnánk, ez banalitás –, mert Nagykárolyban egy út menti bárban a minap a pultos arra a kérdésemre, citromból készítik-e a limonádét, szemrebbenés nélkül azt felelte: sehol nem készítik citromból. Ami nyilvánvalóan nem igaz, és jelzi a jelen állapotok abszurditását. Azt sem hallgathatom el, hogy még a jó helynek számító borzonti Basa limonádéjából is kilógott az ipari citromlé íze. Úgyhogy bizony a limonádé minősége is a hely lelkiismeretességének a fokmérője lehet.
A fish and chips megfelelő:
a halat érdekesen fűszerezték, a bunda jó volt, a sült krumpli nem volt mirelit.
A burgerrel, mint a neten utólag olvashattam, egy étteremteszter kollega sem volt megelégedve, legalábbis a húspogácsával, ami lehetett volna szaftosabb. Persze jogos kérdés, hogy akkor miért nem kértünk mást. Nos, az apai szív már ilyen, ha a gyermek burgert kér, és nem valamelyik gyorséttermi láncban (ahová jobb nem bemenni), hanem színvonalas, kézműves helyen, akkor megkapja. Ami a húspogácsát illeti, a séf-tulaj is elismeri, hogy az igazi hamburgert fűszerezetlen, frissen őrölt, faggyúval zsírosított marhahúsból készítik, és sütés közben fűszerezik. De azzal érvel, hogy a food truckban nagy a roham. Nos, a házban viszont át lehetne térni erre, mert az igazság az, hogy a húspogácsa nyomába sem ért a fővárosi élbolynak (pl. Buddies, Zing, Bamba Marha, Tuning, Black Cab s hadd ne soroljam).
A csokivulkán készülhetett volna magasabb kakaótartalmú csokiból, de így is túlmutatott a mai desszertek átlagán, a lime-os sajttorta remek volt, lényegében kifogástalan, harmonizált a friss gyümölcsből készült öntettel.
Összességében jó élmény volt az Elemózsia, Udvarhely és Csíkszereda között utazván érdemes ide betérni. Főleg, ha jól állunk idővel.