Győr, a három folyó városa
Győr a Rába, Rábca és a Mosoni-Duna találkozásánál fekszik, a Kisalföld közlekedési, gazdasági és kulturális központja. Megszépült megyeszékhely, ami sok látnivalóval kényezteti látogatóit. Kulturális kínálatát jártuk körül.
Győrt a történelem évezredeiben több néven ismerték. A kelta eredetű Arrabonaként tartották számon a rómaiak, Jaurinum volt a latin, Raab a német neve. Szent István székesegyházat építtetett, püspökséget alapított itt. A török időkben Bécset védő végvár volt. A mai, belvárosi egyenes utcák rendje az 1566. évi tűzvész után alakult ki. 1594-ben a védők a várat a hatalmas török túlerő láttán feladták. Idén ünnepelte a város felszabadításának 420 éves évfordulóját. A visszafoglaló hadvezérek emléke előtt a Mosoni-Duna partján életnagyságú ércszobrukkal tiszteleg az utókor. A közelben egy ivókút széljelzőjeként a Vaskakas látható – nevét a helyi bábszínház viseli –, Győr egyik emblematikus figurája. Eredetijét múzeumban őrzik, legenda övezi, miszerint a törökök tűzték ki a vár dunai kapuja fölé, mondván: a magyarok akkor fogják visszafoglalni az erődítményt, ha kukorékol a Vaskakas és megtelik a lábai alatti félhold. Egy bátor magyar katona felmászván a Vaskakas rúdján kakashangot utánzott, mire a törökök úgy érezték: beteljesült a jóslat, s vesztettek. A történelmi csaták sorát a napóleoni háborúk követték. Maga a császár is megszállt 1809-ben az immár róla elnevezett Király utcai házban.
Az 1848–49-es szabadságharc emlékeit is megtaláljuk a városban,
a régi Városháza erkélyéről tartotta 1848. október 21-én toborzó beszédét Kossuth Lajos.
Még régebbi regényes hagyomány: az épület börtönében tartották fogva Korponay Jánosnét, született Géczy Juliannát, akit a szatmári béke után árulónak tartván a Széchenyi téren fejeztek le. Történetét Jókai Mór A lőcsei fehér asszony című regényében örökítette meg. Időszaki kiállítással tisztelegtek az Esterházy-palotában – Győr egyik legszebb barokk épületében – a városhoz köthető dokumentumokkal, tárgyakkal a szabadságharc emléke előtt. Érdekes volt látni például Szemere Bertalan szép, kalligrafikus írását.
Keleti Éva fotókiállítása maradandó élményt jelentett a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében. Az Áramlás cím kifejező volt a folyók városában, számomra érzelmi áramlást is jelentett, látva a gyermekkorom nagy színészegyéniségeit, balett táncosait megörökítő képeket. A fotók mellett nem lehetett közönyösen elsétálni, a mesterien elkapott pillanatok elvarázsolták az embert. A hímes tojás napja alkalmából mestermunkák sorakoztak a Generációk Házának udvarán, termeiben gyermekek ügyeskedtek, tojást festetettek, nyuszit készítettek, tojáspatkolást figyeltek. Egy koncertre is sikerült eljutnom:
Gerendás Péter Bob Dylan magyarul című műsorával a Zsinagógát töltötte be jókedvvel, mélabúval s az éltesebb korúaknál nosztalgiával.
Mi úgy énekeltük annak idején: „A választ testvér, azt elfújta a szél…”, a mostani fordításban reményteljesebbnek hangzott: „A válaszra vársz, majd megsúgja a szél, csak hallgasd, mit súg majd a szél.” A 2016-ban irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Bob Dylan dalainak szövegét a művész fordította le. Becsületére legyen mondva, majd két óra hosszat szórakoztatta a népes nagyérdeműt. Tényleg élmény volt, az előadó fokozatosan teremtett oldott hangulatot, a közönséget is megénekeltetve kedvesen zenélt a kíséretével, amelyből ketten saját fiai voltak. Nem tévedett a Győri Nemzeti Színház, amikor műsorára tűzte – a vígjátéki kliséket ügyesen alkalmazó francia szerző – Feydeau Bolha a fülbe című darabját. A siker biztosítéka Szűcs Gábor rendezése és a kettős szerepet játszó Járai Máté alakítása volt.
Nemrég ismerkedtem újból a város látnivalóival. Két fő gazdája van a múzeumoknak, kiállítóhelyeknek: a Szent László Látogatóközpont és a magyar régészet atyjaként számon tartott Rómer Flórisról elnevezett Művészeti és Történeti Múzeum. A Káptalandombon találhatjuk a Székesegyházat és a Püspökvárat. A templomot a kora középkortól kezdve sokszor átépítették, három kincse miatt zarándokolnak ide a hívők.
Szent László hermája, ami egykori királyunk ereklyetartója, jelenleg a Látogatóközpontban látható.
A főoltár melletti baloldali kápolnában a Könnyező Szűzanya képe tekint le a magasból. Írországi püspök menekítette a 17. század közepén Győrbe, s 1697. március 17-én, Szent Patrik ünnepén vérrel könnyezett. A bejárat jobb oldali kápolnájában boldog Apor Vilmos márvány síremléke kapott helyet, a püspök 1945-ben halt mártírhalált a hozzá menekült nők védelmében. A püspökvárban kiállítással tisztelegnek emléke előtt.
Győr nemcsak a három folyó, hanem a barokk erkélyek városaként is híres. A belvárosban sétálva gyönyörködhetünk a helyreállított palotákban, épületekben. A többnyire 18. században emelt sarokházak szinte elmaradhatatlan kellékei a zárt erkélyek – hol lekerekített, hol szögletes formában –, amelyek egyedivé, hangulatossá varázsolják az utcákat. A főtéren, a Széchenyi téren körbepillantva is ezt látjuk, valamint
egy 30 méter magas oszlop tetejéről Mária szemléli a jó időben emberekkel tele teret, az Apátúrházat, a kéttornyú bencés templomot, a rendházat.
Utóbbiban érdemes betérni a ma is működő gyógyszertárba, felpillantani a Széchenyi Patikamúzeum szép mennyezeti freskóira. A tér fontos szerepet játszott annak idején: a pellengérre állítás helyszíne volt.
Győr szellemi gazdagságának bizonyítéka, hogy több, gyűjtők által adományozott értékes kollekcióval rendelkezik. A Patkó Imre gyűjtemény egyrészt magyar 20. századi kiválóságok műveit mutatja be, csak a k betűnél maradva: Kassák Lajos, Kádár Béla, Kmetty János, Kondor Béla, Korniss Dezső alkotásait. Másrészt óceániai, ázsiai, afrikai tárgyak láthatók. A Radnai Gyula-gyűjtemény az Esterházy-palotában többségében Szőnyi István és a Balatont „a természet örömkönnyének” nevező s avatottan megörökítő Egry József képeit tárja a látogatók elé.
A Váczi Péter-gyűjteményben a valaha volt ispitában – ami 1666-tól „az elaggott magyar polgárok otthonául szolgált” – többnyire reneszánsz és barokk bútorokat láthatunk. Különleges élményt kínál Az otthon melege cserépkályha-történeti kiállítás. A Fruhmann Imre kályhásmester házában kialakított gyűjtemény a belépőt a győri fazekascéh címerével fogadja, s számos gyönyörű kályha bemutatásával kényezteti. A hagyaték gipszmodell kollekcióját tartalmazó füzetben 631 minta található inspirációt adva az utókornak. A helyszínen jelenleg teret adnak a kutatásnak, kézműves foglalkozásoknak is. A Múzeumházban Lebó Ferenc kamarakiállítása a művész sokoldalúságának bizonyítéka: szobrai, érmei, cégérei töltik be a termeket. Ő alkotta a Káptalandombon található két nagyalakú szobrot Szent Lászlóról és boldog Apor Vilmosról. A művész cégérei nemcsak kiállításon láthatók utcaképet is színesítenek.
Két, számomra kedves képzőművész múzeuma is látogatható: Kovács Margit keramikus és Borsos Miklós szobrászművész gyűjteménye.
Mindketten a 20. század elején látták meg a napvilágot, kiemelkedő, termékeny alkotók voltak, s Kossuth díjjal kitüntetettek, Győr díszpolgárai.
Kovács Margitot a modern magyar kerámiaművészetet megteremtői között tarthatjuk számon, munkáiból az életbe vetett hit, a szépség öröme árad. Jellegzetes alkotásai számos épületet díszítenek. Borsos Miklós szobrai mellett kiválót alkotott éremművészként is, grafikái, rézkarcai, könyvillusztrációi is öregbítették hírnevét. Legismertebb alkotása talán – amit sokan láttak, csak nem tudták, ki is formálta – a „0” kilométerkő a Lánchíd budai oldalánál, a siklónál.
A szódásüveg emblematikus tárgya a városnak,
a szódavíz neve összekapcsolódik feltalálója, Jedlik Ányos nevével.
Az 1800-ban született, majd egy évszázadot megélt győri bencés szerzetestanár, később egyetemi tanár, tudós, feltaláló a villanymotor, a dinamó mellett számtalan szerkezet, működési mechanizmus kiötlője volt. Nagyméretű bronz szobra szerzetes társáéval, Czuczor Gergelye nyelvtudós költőével együtt a Liszt Ferenc utca elején látható. Hatalmas szódásüveg szobor – a Hefter László alkotta Jedlik-csobogó ragadja meg a szemet – a Kovács Margit-gyűjteményt rejtő Kreszta ház előtti téren látható. A Baross úti Tourinform látogatóközpontban Bendes Gyula gyűjtő szódásüvegeinek színes, mívesen megmunkált darabjai gyönyörködtetik a betérőt.
Győr méltán nevezhető iskolavárosnak, a győri intézmények az alsó fokú képzéstől a felsőig színes választási lehetőséget nyújtanak, a mintegy ötvenezer tanulni vágyónak.
A város nevét hallva nekem – mivel több évig zenét tanultam ott – mindig muzsika cseng a fülembe.
S jóllehet azóta nagy változás, fejlődés, szépülés következett be, akárhányszor Győrbe látogatok, számomra Euterpé (görög istennő, a zene múzsája) szelleme lebeg a város felett. A zenei élet továbbéléséről gondoskodnak a Liszt Ferenc Zeneiskola, a „Győri Konzi”, az egyetem Művészeti Kara, s ezek zenekarai, valamint az ötvenéves évfordulóját ünneplő Győri Filharmonikus zenekar, a Győri Nemzeti Színház operaelőadásai s az eseti alkalmakra meghívott előadók.
A nyár sem múlik el eseménytelenül. Vendégcsalogató programok várták, várják a látogatókat: tánc-, Győrköc-, összművészeti fesztivál, Szent László-, fröccs- és bornapok, állatkertek éjszakája, naplemente túrák… Győrhöz sok itt született, itt élt vagy élő híres ember neve kapcsolódik. Egy cikk nem elég ismertetésükre, s kevés a látnivalók teljes körének bemutatására is. Bíztatom az olvasót, induljon útnak, fedezze fel magának e szerethető várost, amelyről Kosztolányi Dezső Esti Kornél rímei című versében így írt: „Győr,/ Kelet s nyugat közt állj hazámba, kedves/ őr.”
Csermák Judit