Az informatikus nem kockafej, hanem kreatív

Az IT-szektor Romániában nagy gyorsasággal bővül. Az informatika gyors fejlődésének azonban sok a hátulütője, többek között nem tud lépést tartani vele a képzés. Simon Károllyal, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem adjunktusával jártuk körül a témát. 

– Egyre több egyetem kínál informatikai képzést. Mi a különbség ezek között?

– Elsősorban a tudomány- és a műszaki egyetemeken hirdetnek meg informatikaszakot. A tudományegyetemeken a szoftverrészhez áll közelebb a képzés, a műszaki egyetemek inkább a hardver irányába szakosodnak. Vannak persze átfedések: mindkét képzésben foglalkoznak az informatika másik ágával, így például a műszaki egyetemet végzett informatikus is el tud helyezkedni programozóként, vagy fordítva.

– A munkáltatók szerint a végzősök kevés gyakorlati tudással rendelkeznek. Milyen az informatikusképzés?

– Felsőoktatás szintjén a romániai informatikusképzés nagyon jónak mondható. Nem véletlen, hogy sok a befektető. Az ágazat annak ellenére dinamikusan fejlődik, hogy az órabérek szempontjából Románia már nem számít olcsó helynek, ha az informatikusok javadalmazását nézzük. Jó egyensúly alakult ki a tudásszint, a képzés minősége és a bérek között. Az egyetemnek elsősorban az a feladata, hogy megfelelő módon lefektesse a szakmai alapokat, amelyre később könnyen rá lehet építeni a konkrét technológiai tudást. Tudományegyetemek esetében a hároméves alapképzés ennél többre nem is tud vállalkozni. Az már sokszínű történet, hogy az egyetemről kikerült végzősök milyen céghez, milyen területre, milyen projekthez kerülnek, és konkrétan milyen technológiákkal fognak dolgozni.

– A magánszférában elhelyezkedő informatikusok egy kezdő egyetemi oktatói fizetés többszörösét keresik meg. Ha a legtöbb jó szakember a termelésben dolgozik, ki tanít az egyetemeken?

– Ez az egyik legnagyobb gondunk, és a jelenség néhány év óta súlyosbodik.

Ha valaki a magánszférában helyezkedik el, a kezdő oktatói bér három-négyszeresét is megkeresheti. A bajokat fokozza, hogy nem történtek lépések az egyetemi oktatókkal szembeni elvárások ésszerűsítésére. Sok fiatalt azért sem vonz a tanári pálya, mert karrier szempontjából nehéz előrehaladni az oktatói ranglétrán. Összességében a felsőoktatásban kemény és folyamatosan nehezített kritériumrendszer működik, másrészt a bérek meg sem közelítik a magánszektort. Humánerőforrás szempontjából óriási problémáink vannak: a munkaerőpiac egyre több szakembert kér az egyetemektől, miközben a mostani tanári gárdával a már meglévő diáklétszám is nehezen kezelhető.

– Kolozsváron rengeteg a jó szakember. Miért nem lehet a cégektől akár részmunkaidős rendszerben bevonni oktatókat?

– Nálunk ez inkább fordítva működik: sok oktató dolgozik cégeknél, erre sok tanár anyagilag is rá van kényszerülve. Kérdés, persze, hogy ez így mennyire jó. A szigorú kritériumrendszerek miatt nehéz olyan szakembert behozni oktatni, akinek nincs doktorátusa. A Babeş-Bolyain tavaly elindult kezdeményezés szerint ezen némileg lazítanak, így óraadóként betaníthatnak doktorival nem rendelkező, de mesterit végzett elismert szakemberek. Arra is vannak példák, hogy főállásban tevékenykedő egyetemi oktató néhány előadásra meghív nagy tapasztalattal rendelkező informatikusokat.

– Hogyan jellemezné a romániai IT-szektor fejlődését?

– Románia ilyen szempontból világszinten is jól áll. Ha van olyan területe a romániai gazdaságnak, ami igazán sikeresnek mondható, akkor az az informatika. Évente 10–20 százalékos növekedést ér el, és egyre nagyobb arányban járul hozzá a bruttó nemzeti össztermék (GDP) fejlődéséhez.

Az IT-szakemberek nagyon keresettek, megbecsültek, óriási a harc értük a munkaerőpiacon. Azt is tudni kell, hogy ennek a mintegy százezer embernek a hetven százaléka négy központban dolgozik: Kolozsvár, Bukarest, Temesvár és Jászvásár. Bizonyos szempontból Kolozsvár a legjelentősebb, még akkor is, ha az összforgalmat tekintve valamivel elmarad Bukarest mögött. Kolozsvárra jellemző, hogy exportra dolgozik, az IT-cégek több mint 90 százaléka nagy nemzetközi szoftverprojekteket fejleszt. A kolozsvári IT-cégek több mint kilencven százaléka nagy nemzetközi szoftverprojekteket fejleszt, míg Bukarestben hangsúlyosabb az állami szektor megrendelése, és kevesebb az export. Kolozsvár gazdasági fejlődésében szemmel látható az IT-szektor szerepe.

– Kelet-európai megítélésben hol található a romániai IT-szektor?

– A romániai informatikai ágazat mindenféle európai topban előkelő helyen szerepel. Környékünkön igen erős Magyarország is. A magyar IT-szektor valamivel kisebbnek mondható, mint a romániai, de erőteljesen, dinamikusan fejlődik.

– A növekvő szakemberhiány sok céget arra ösztönöz, hogy informatikai képzettség nélküli embereket is alkalmazzon, és betanítsa. Ez mennyire járható út?

– Mivel nagy a szakemberhiány, és az egyetemek ezt nem tudják fedezni,

A programozás mindenképpen felsőfokú végzettséget igényel. Vannak persze kivételek, akik magánúton is meg tudják tanulni a szakmát, de nem ez a jellemző. A számítástechnikában ugyanakkor sok olyan munkakör van, amely nem csak a programozásról szól. Más területről is sok szakemberre van szükség. Keresik például a marketingeseket, a dizájnereket, gazdasági szakembereket és másokat is.

– A kolozsvári informatikai ágazat fejlődésével kapcsolatban új Szilícium-völgyet emlegetnek. Milyen piacra termelnek az itteni cégek?

– Elsősorban német, ausztriai, holland és egyesült államokbeli megrendelőknek dolgoznak. Ez a nemzetközi piac sokszínű. A mi cégünk például több különböző szektornak fejleszt szoftvereket: van logisztikai szoftver, amit az autóiparban használnak, van tervező szoftver az építkezéshez, banki- és pénzügyi programok, különböző automatizálási rendszerek, de más területen is kapunk megrendeléseket. A projekttípusok és a technológiák szempontjából eléggé különbözőek a megrendelések.

– Az informatikusokkal szemben van egy előítélet: kockafejűeknek, magányosoknak, bogarasoknak tartják őket. Mennyi köze van ennek a valósághoz?

– Az informatikusokról valóban kialakultak előítéletek. Ezek szerint furcsa kockák, akik magányos munkát folytatnak egész nap a számítógép billentyűzete fölé görnyedve egy iroda sarkában. A szoftverfejlesztés azonban nem erről szól. Ez egyrészt tipikusan kreatív terület, másrészt jellemzően csapatmunka. Emberek közötti kapcsolatot, kommunikációt igényel éppen azért, mert a tervek sokszínűek. Mindenképpen megterhelő szellemi munka, ami összpontosítást és igen komoly felkészültséget igényel. Ilyen szempontból nem könnyű, viszont szép szakma.