Makkay József 2018. szeptember 01., 09:14

Jövő nélküli titkos paktumok és forgatókönyvek

Botrányos, hogy a centenárium évében ismeretlen háttérszereplők ilyen szinten járatják le Romániát – mondták többen is a TVR 1 közszolgálati csatorna egyik kerekasztal-beszélgetésében részt vevő elemzők az augusztus 10-i diaszpóratüntetés kapcsán. Mint ismeretes, a csendőrség túlzott könnygázhasználata miatt a mintegy négyszáz sérült ügyében az ügyészség vizsgálódik, a bűnvádi eljárással párhuzamosan azonban egyre több összeesküvés-elmélet is napvilágot lát arról, vajon kik állhatnak a bányászjárások idejére emlékeztető összetűzések hátterében. Ideológiai beállítottságuktól függően a különböző bukaresti tévécsatornák meghívottjai többnyire egy dologban értenek egyet: a zavargások mögött kidolgozott forgatókönyv állt.

Mindez aligha okozhat meglepetést a rendszerváltás óta eltelt három évtizede itthon élők körében. Románia működése amúgy is sok szempontból talány, és ha ehhez hozzávesszük azt az egyre gyakrabban leírt információt, hogy a romániai titkosszolgálatok emberállománya és támogatása az ország lakosságának számarányához képest a legmagasabb az Európai Unió tagországai között, akkor máris közelebb kerülünk sok rejtély forrásához.

Nem egy közéleti ember állítja, hogy amit szemlélőként az igazságszolgáltatás körüli harcban, a kormánypár­tok és az ellenzék, illetve az államfő és a kormány közötti háborúskodásban látunk, az igazából a különböző érdekcsoportokat behálózó titkosszolgálatok háborúja. Amibe értelemszerűen belefolynak különböző nemzetközi érdekek. Elsősorban az amerikai, hiszen geostratégiai szempontból az Egyesült Államoknak ma kiemelten fontos a romániai hídfő kiépítése az Oroszországgal történő izmozásban. Nehéz tehát eligazodni e sokkismeretlenes egyenleten, ahol valójában semmi sem az, aminek látszik.

E hatalmi játszmáknak elsősorban az igazságszolgáltatás vált az áldozatává, amikor kiderült: a sokat hangoztatott korrupció elleni harcban olyan életveszélyes összefonódások jöttek létre az államfő által ellenőrzött Román Hírszerző Szolgálat és az ügyészségek között, ami megkérdőjelezheti az utóbbi évtized teljes bűnüldözésének a demokratikus voltát. Különböző titkos paktumok formájában a szekrényből hetente kieső csontvázak még azokat is elgondolkoztatják, akik szentül hittek abban, hogy az országban a kevés példásan működő intézmény közül az egyik a korrupcióellenes ügyosztály.

Ebből egy fontos tanulság vonható le: a százéves Romániát bomlasztó számtalan érdekellentét ideig-óráig ugyan ellenőrzés alatt tartható az ország büdzséjét egyre jobban megfejő titkosszolgálatokkal, de erre tartós jövőt építeni illúzió.