Fellendítheti az állattenyésztést a kisvágóhíd
Elkészült Hargita megye első kisméretű vágóhídja, ahol havonta 200 sertés, juh és kecske vagy 40 szarvasmarha vágható le. Hasonló kisüzemeket Erdély-szerte indíthatnának vállalkozó szellemű állattenyésztők.
Nincsenek könnyű helyzetben a Hargita megyei állattartók, hiszen jelenleg nem működik egyetlen engedélyezett állandó vágóhíd sem a megyében, a korábban Gyergyószéken kis vágóhídként elindított vállalkozást tavaly februárban zárták be. Az állattartók kénytelenek Háromszékre szállítani levágásra szánt állataikat, ott működik ugyanis a legközelebbi vágóhíd. Ezen a helyzeten változtathat az a vágópont, amelyet néhány csíkcsomortáni gazda hozott létre, és egy hentesbolttal egyszerre indítanának el a közeljövőben.
Petres Kálmán ötletgazda érdeklődésünkre elmondta,
hajdúnánási példát ültettek gyakorlatba Csíkcsomortánban.
A magyarországi település polgármesterével, Szólláth Tiborral – aki maga is elkötelezett biogazda – való jó kapcsolata okán fogalmazódott meg az ötlete, hogy több fiatal gazdával utazzanak tapasztalatcserére Hajdúnánásra. A tavaly ősszel ott látott pozitív példa adta a székely gazdáknak a kellő motivációt, hogy elindulhasson egyfajta közös gondolkodás. Szerencsére 2017-ben jelent meg az a jogszabály, amely lehetőséget biztosít kis méretű vágópontok létrehozására. Ennek ismeretében az év elején 15–20 gazda hozzáfogott a létesítmény kialakításához, és elindították az engedélyeztetési folyamatot.
Első lépésként a Hargita Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóság szakembereivel egyeztettek, a szakemberek segítő hozzáállása nagyot lendített a folyamaton. „Arra törekedtünk, hogy minél gazdaságosabban tudjuk létrehozni a vágópontot, ezért döntöttünk úgy, hogy az egyik gazda portáján levő gazdasági épületet alakítsuk át az előírások szerint”–magyarázza Petres Kálmán.
A szükséges anyagiakat a közös vállalkozásban részt vevő gazdák adták össze, és olyanok is akadtak, akik szakmunkásként villanyszerelő, kőműves vagy vízgázszerelő feladatokat láttak el. A kis vágóhíd épülete kalákában újult meg: az épületben jelenleg öltöző és mosdó áll a mészáros rendelkezésére, továbbá külön felület az állatok érzéstelenítésére és kivéreztetésére, és megfelelő helyiség hűtőkkel a hasított állatok tárolására.
A vágóhíd jelenléte vonzóbbá teszi a környéken az állattartással való foglalkozást” – fogalmaz Petres Kálmán, aki szerint nem igaz az a vélekedés, hogy ma már senki nem akar gazdálkodni Székelyföldön. Ennek ellenkezőjét bizonyítja, hogy a meghirdetett, de Hargita megyében el nem indult mangalica és báznai sertéstenyésztési De minimis támogatásra mintegy húsz csomortáni gazda tett le igénylést több mint 150 malac továbbtartására. Amikor kiderült, hogy a program nem indul el, Hátszeg környékéről vásároltak báznai sertésállományt, amelynek egy részét már ki is osztották helyi gazdáknak bértartásra. A vágóhíd elindítója szerint közös céljuk, hogy prémiumkategóriájú sertéstenyésztés is elinduljon a környéken.
A csomortáni gazdák azt is felismerték, hogy a legelőnyösebb piaci megjelenés az lenne, ha feldolgozott termékeket tudnának értékesíteni. Ennek érdekében a nemrég felavatott vágópont mellett mészárszéket is létrehoznának, illetve azt követően egy húsfeldolgozó beindítását tervezik. Még idén hozzálátnak a hasított állatok feldarabolására szolgáló mészárszék kialakításához, amit szintén önerőből szeretnének megvalósítani.
A húsfeldolgozó részleg már nagyobb, pénzigényes terv, amely megvalósításához bekapcsolódnának egy gazdaságélénkítő program pályázatába.
Az új kisvágóhíd tulajdonosai már indulás előtt eldöntötték, hogy csak háztáji gazdaságokból származó állatokat vásárolnának fel, abból is a prémium minőséget, tehát nem a nagybani termelés a cél, hanem egy minőségi, egészséges portéka előállítása. A törvény előírásának megfelelően a vágópont teljesítménye sertés, juh és kecskefélék esetében 200 darab havonta, szarvasmarháknál 40 egyed/hónap. Habár minden feltétel adott, hogy már most elindítsák az új vágóhidat, a csomortáni gazdák úgy döntöttek, hogy amíg a kis mészárszék nem készül el, addig nem üzemelik be a létesítményt. Kiszámították, a hasított állatok értékesítése nem lenne jövedelmező sem a gazdának, sem a vágópontnak. Az elindítást követően, amíg a faluban lévő sertéstenyésztés nem fedi le a vágópont kapacitását, a szomszédos településekről, Csíkszéki falvakból is felvásárolják a háztáji állatokat.
Petres Kálmán arra is kitért, hogy úttörő megvalósításukkal szeretnék felhívni gazdatársaik figyelmét arra, hogy egy-egy ilyen vágópont létesítéséhez nem szükséges sok pénz, viszont minimális befektetéssel jelentős előnyöket biztosíthatnak a piacon való érvényesüléshez. Mindenkit arra bátorítanak, hogy inkább kövessék példájukat, minthogy felhagyjanak az állattartással az egyre általánosabbá váló értékesítési nehézségek miatt.
Tánczos Barna RMDSZ-politikus megkeresésünkre kifejtette: habár az Országos Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóság elnökének 140-es rendelete másfél éve lehetővé tette a csomortánihoz hasonló vágópontok létesítését, a lehetőséggel eddig kevesen éltek. Meglátása szerint ennek az lehet az oka, hogy vagy pénzt nem akartak rá szánni, vagy arra vártak a gazdák, hogy más lépjen helyettük. Emiatt is nevezte nagy előrelépésnek a csomortániak döntését a politikus, ami jó példa lehet minden gazdálkodó közösség számára.
Az Erdély-szerte várt jogszabály nagy lehetőséget jelent az állattenyésztéssel foglalkozó faluközösségek és egész vidékek számára, hiszen a nagyvágóhidak még akkor sem elégítik ki a gazdák igényeit, ha történetesen a közelben működnek. Korábban Püsök László, a Hargita Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóság volt szóvivője mutatta be részletesen lapcsoportunknak a jogszabályt, amely a kisvágóhidak létrehozását biztosítja.
A rendelet módosította és kibővítette a 2011-ben keltezett 35-ös számú állategészségügyi főhatósági rendeletet, amely értelmében három kategóriába sorolandók az állatok szakszerű levágását szolgáló kisebb létesítmények: helyi kis kapacitású vágóhidak, községi vágópontok, illetve farmon belüli vágópontok.
Az elnevezések elsősorban a kapacitásbeli különbségeket takarják. A kis vágóhidakon a juhok, kecskék, disznók esetében a vágások száma nem haladhatja meg a havi 200-at, míg a szarvasmarhák esetében a 40 darabot. Ezek kombinációja esetén arra kell figyelni, hogy a napi levágott egyedek száma ne haladja meg az öt számosállatot.
A községi vágópontokon a szabályozás értelmében napi 2,5 számosállat vágható le, havi lebontásban pedig legtöbb 100 juh, kecske, disznó, illetve 20 szarvasmarha.
A farmokon belüli vágópontok működhetnek a legkisebb kapacitással, ezeken napi 1,5 számosállat a felső érték, havonta pedig legtöbb 50 juh, kecske, disznó, illetve 10 szarvasmarha vágható le.
A szakember szerint a méretbeli különbségek mellett a vágópontok abban is különböznek, hogy amíg a kis vágóhidakon levágott állatok húsa az országban értékesíthető az állategészségügyi igazgatóság által regisztrált egységekben, illetve a húst az Európai Unió tagállamaiba is exportálni lehet, addig a községi és a farmon belüli vágópontokról származó húst csak az ország határain belül lehet értékesíteni. Azt is pontosítja a jogszabály, hogy amíg a községi vágópontokon a szomszédos településekről származó állatokat is levághatják, a farmon belüli vágóponton csak az adott gazdaság állatait lehet levágni.