Derűlátásra semmi okunk

2018. július 29., 09:38

A centenáriumi évben a felturbózott magyarellenesség nem használ azoknak, akik román-magyar vegyespárt létrehozásával próbálkoznának. 

Sabin Gherman, Hermann Mark Christian és Eckstein-Kovács Péter: baráti beszélgetés vagy pártalapítás? Fotó: Mark Hermann Christian/Facebook

Új erdélyi román–magyar vegyespárt megalakításán munkálkodnak egyesek – tudtuk meg a minap a Szabad Emberek Pártjából (POL) nemrég csendben és bármiféle magyarázat nélkül kilépett Hermann Mark Christiantól, aki állítását egy fotóval támasztotta alá, amelyen Sabin Gherman és Eckstein-Kovács Péter társaságában látható. Hogy a pártalakításról cseverésznek-e, vagy az éppen most zárult labdarúgó vb tanulságairól, nehéz lenne megmondani.

Abból kiindulva, hogy egyre világosabb, az RMDSZ nem képviseli eléggé hatékonyan az erdélyi magyarság érdekeit, a múltban sem tette, s feltételezhetően – egyre csökkenő érdekérvényesítő ereje folytán – a jövőben sem fogja, ideje elgondolkodni, miként tehető hatékonyabbá a magyar érdekképviselet. A nagy kérdés: mennyire alkalmas erre egy román–magyar párt? Eddigi tapasztalataink alapján igencsak kérdésesnek tűnik, hogy az lenne...

Másutt talán igen, Romániában azonban még nem jött el az ideje – a helyzet jelenlegi állása szerint még sokáig kell várnunk erre – a vegyespártnak. Amíg a román társadalom – a különböző közvélemény-kutatások eredményei is ezt támasztják alá – és a politikai osztály ellenségként tekint a magyarokra, addig bármiféle közösködés csak a hátrányunkra válhat. A centenáriumi évben a felturbózott magyarellenesség pedig éppenséggel nem használ azoknak, akik esetleg hasonlóval próbálkoznának. Ilyen körülmények között, azt hiszem, teljességgel időszerűtlen egy vegyespárt alapítása.

Annál időszerűbb lenne elgondolkodni – mégiscsak a ciklus felénél járunk már – a támogatható marosvásárhelyi polgármester-jelöltek személyét illetően. S ha már Hermann állítása szerint, akinek a városi önkormányzati képviselőtestületi üléseken folytatott küzdelmeit magam is rokonszenvvel követtem, voltak, akik arra kérték, induljon a városvezetői tisztségért, akkor gondolkodjunk el magunk is azon, lenne-e esélye a győzelemre. Függetlenként indulva a magyar pártok támogatását megszerezve talán igen.

Csakhogy mára nyilvánvalóvá vált: Marosvásárhelyen magyar ember román támogatás, azaz voksok nélkül nem nyerheti el a polgármesteri széket. Amíg pedig „úgynevezett” Pașcanok, Lădariuk, Cismașok és hasonszőrűek mérgezik a légkört, valamint a lelkeket, addig minden román ember, aki magyarra szavazna, a „nagyromán” többség szemében magyarbérenc árulónak számít. Tehát derűlátásra semmi okunk.

Szentgyörgyi László