Btk-módosítás: romániai magyar szürkeség

A büntető törvénykönyv módosítása közösségünk szempontjából egy fekete–fehér történet lehetett volna, ebből mi mégis szürkén „jöttünk ki”. 

A büntető törvénykönyv (Btk.) módosítása közösségünk szempontjából egy fekete–fehér történet lehetett volna, ebből mi mégis szürkén „jöttünk ki”. Mindannyian állhattunk volna a „fehér oldalon”, de az érdekképviselet speciális bizottsági tagjai jobb ügyhöz méltó buzgósággal asszisztáltak a Btk. vitájához (az élő felvételek tanúsága szerint Márton Árpád néha súgott is Iordachénak, ha a bizottsági elnök elveszítette helyenként a vita fonalát). Tették mindezt azért, hogy mindössze négy darab RMDSZ-es módosító javaslat kerüljön a plénum elé, ahol a szövetség végül hősiesen tartózkodott.

Megkockáztatom, arcvesztés nélkül úszta volna meg a legkisebb közös képviselet a Btk. módosítástól való távolmaradást, annak ellenére, hogy évek óta „mély”-, valamint „ügyészállamról” kommunikál. Írom ezt azért, mert e kétnevű förmedvénnyel a harc főként az Alkotmánybíróságon zajlik. Ismereteim szerint egyébként soha nem az RMDSZ megkeresésére. Másrészt nehezen hihető, hogy a 2017-es évi 13-as sürgősségi kormányrendelet után az érdekképviselet arra számított, hogy a Iordache-bizottság nem nyúl a hivatali visszaélés tényállásához. Ez azért merőben más helyzet, mint amikor a Boc-kormány 2010 nyarán a semmiből húzta elő a gyereknevelési segély csökkentésére vonatkozó javaslatát. Emlékszem, akkor Markó Béla hihetően felháborodva vonult ki a kormányülésről.... Aztán visszament, és módosításokkal ugyan, de megszavazta a csökkentést.

Ambrus Izabella „speciális bizottsági” tagnak a napokban megjelent cikkében olvassuk, hogy a képviselő asszony megfelelő dokumentálódásra hív fel mindenkit arról panaszkodva, hogy pl. az USR agresszív, félrevezető kampányából nem mindenki számára érthető a Btk. módosításával kapcsolatos vita lényege. Tegyünk eleget az alapos dokumentálódásra történő felhívásnak, és vegyük sorra azt a négy módosítást, amelyet az RMDSZ terjesztett be a Btk.-hoz. Így a nyári szájkaraték, baráti kávézások során „valóságképünk” is teljes lehet (a módosító javaslatok szövege itt érhető el: www.cdep.ro/comisii/suasl_justitie/pdf/2018/rp406.pdf).

Az első RMDSZ-es javaslat értelmében a kiszabott büntetés próbaidőre történő felfüggesztésére akkor is lehetőség van, ha a vádlott egyébként nem egyezett bele a közmunka végzésébe (bizottsági jelentés 19. pont). Mint kedvezőbb büntető törvény, amennyiben így hatályba lép a norma, ez minden olyan, még jogerősen el nem ítélt vádlottra alkalmazandó, aki különböző okokból (például, mert félreértette a beleegyezés joghatásait) a közmunka végzését megtagadta.

Változnak az RMDSZ javaslatára a próbaidőre feltételesen felfüggesztett büntetések visszavonásának feltételei is (bizottsági jelentés 22. pont). Ugyanis visszaesés esetén letöltendő halmazati büntetés kiszabásának csak akkor van helye, ha az első felfüggesztett büntetés egy évnél hosszabb volt. Ezt egy képletes példával így tudnám szemléltetni: ha valaki az átjárón elgázol egy gyalogost, aki életveszélyes vagy 90 napon túl gyógyuló sérüléseket szenved, és őt a bíróság ezért egy év börtönbüntetéssel sújtja jogerősen, akkor a visszaesésért kiszabott (súlyosabb) büntetését akkor sem kell (feltétlenül) letöltenie, ha a próbaidő alatt egy újabb szándékos bűncselekményt követ el. Eddig a próbaidő alatt elkövetett szándékos bűncselekmény esetén az előzetesen felfüggesztett büntetést is le kellett tölteni a halmazati büntetés szabályai szerint, és a jóérzés szabályai szerint is. Mert aki próbaidősként szándékos bűncselekményre „vetemedik”, arról alaposan feltételezhető, hogy a büntetés felfüggesztése a remélt célt nem érheti el.

Az RMDSZ harmadik javaslata értelmében ezután amennyiben egy ügyész, bíró vagy a nyomozóhatóság alkalmazottja szivárogtat ki jogtalanul folyamatban lévő büntetőügyekről információkat, úgy a titoksértés tényállása az elkövető minősége alapján minősül, és a büntetési tétel másfélszeresére nő (bizottsági jelentés 50. pont). A szövetség javasolja a Btk. 277 szakaszának kiegészítését is a fenti módosítás mellett. A szakasz egyébként az igazságszolgáltatással összefüggő titoksértésről rendelkezik. Ezután amennyiben egy hivatalos személy (mondjuk az államelnök) egy terheltre, mint jogerősen elítélt személyre hivatkozik a marasztaló ítélet jogerőre emelkedése előtt, bűncselekményt követ el, és börtönbüntetéssel sújtható (bizottsági jelentés 51. pont).

Ambrus Izabella szerint a módosítások legnagyobb része „ártalmatlan előírásokról”szól. Szerintem a képviselőasszony által a példa kedvéért felsorolt rendelkezések nagy része éppenséggel aggályos egy jogkövető állampolgár számára. Engem kimondottan aggaszt, hogy ezután a PSD javaslatára a kár megtérítése a korrupciós bűncselekmények esetén is enyhítő körülménynek minősül (bizottsági jelentés 12. pont). Aggaszt az is, hogy egy másik „ártalmatlan” PSD-s módosítás szerint (bizottsági jelentés 14. pont) a felfüggesztett büntetés próbaideje alatt azokban az esetekben, amikor a bíróság mellékbüntetést is köteles kiszabni, mint például választási jogok gyakorlásától való eltiltás, gépjárművezetéstől való eltiltás, a mellékbüntetés végrehajtását – amely eddig a jogerőre emelkedéstől kezdődött – szintén felfüggesztik. Ha valami csoda folytán a képviselőház elnöke ismét felfüggesztett büntetést kap, úgy továbbra is választható marad. A fenti gázolásos példában pedig a sofőr vezethet.

Természetesen aggaszt a feltételes szabadlábra helyezés szabályainak drasztikus enyhítése a jogerősen letöltendő börtönbüntetésre ítélt elítéltek javára, mert büntetőügyekben ezek részben felülírják az igazságszolgáltatás végtermékét, másrészt fordítva is elsülhetnek, mert a bírák is tudnak számolni, és súlyosabb büntetéseket szabhatnak ki. Akár magyar vádlottakra is (ügyészállam/igazságtalan igazságszolgáltatás).

Ambrus Izabella képviselőasszony értekezését egy hamis premissza mentén kidolgozott gondolatsorral zárja. Nem hiszem, hogy a volt gyergyói polgármester ártatlanságában nekem Kolozsváron ab ovo hinnem kell. Azt sem hiszem, hogy amennyiben ellene az eljárás egy magyar ember feljelentésére, tehát nem hivatalból indult, úgy feltétlenül magyarságáért vagy „meggyőződéséért” hurcolták volna meg. Mint ahogyan azt sem hiszem, hogy ennek bármi köze van a Btk. vitájához és a hősies tartózkodáshoz.

Az RMDSZ a Iordache-bi­zott­ságban vállalt szerepének megítélése tagadhatatlanul vegyes közösségünk körében. A szövetségi kommunikáció pedig arra utal, hogy nem feltétlen cél a bizottságban vállalt szerep megmagyarázása. Mindenki számára ismert, hogy nem kizárólag alkotmánybírósági döntések kerültek beemelésre a jogszabályokba, ráadásul a múltban uniós rendeletek nemzeti jogrendbe való átültetésekor nem is hívtak össze különbizottságokat.

Általános, számonkérhetetlen felhatalmazása alapján az érdekképviselet választja meg, hogyan vesz részt a romániai jogalkotásban. Kérdés viszont: foglalkozhat-e a szövetség a közösség jövőképével a következő kongresszuson úgy, hogy eddigi tevékenységével előzetesen nem számol el?

Kovács Andrea

A szerző ügyvéd, a Nem az énnevemben csoport tagja