Vitába keveredem ismerősökkel, barátokkal, amikor román politikusokat szidnak, mert azok úgymond fittyet hánynak magyar jogköveteléseinkre. Legutóbb valaki Klaus Johannis példáját említette, hogy mennyire bízott benne a magyarság, és mégis átvert bennünket. Ilyenkor azt szoktam mondani: csak az csalódhat, aki román politikusokban bízik.
Johannis esete azért tragikus a magyarok számára, mert német identitását feladva úgy lett teljesen román érzelmű, hogy sok tekintetben túltesz a románokon. Állandó bizonyítási kényszerben szenved, emiatt nagy ívben tesz minden magyar ügyre – legutóbb például nyugodt lélekkel megfúrta a magyar szórványoktatásba némi életet lehelő tanügyi törvénymódosítást. Hogy a székelyföldi autonómia teljes mellőzéséről ne is szóljunk.
Legyünk őszinték, a legtöbb erdélyi magyar Klaus Johannisra a kisebbik rossz elve alapján szavazott, mert azt aligha remélhettük, hogy ő lesz a székely autonómiatörekvések támogatója. Regnálása óta most már komoly kételyeim vannak afelől: valóban ő volt a jó választás? Számomra ugyanis nincs lényegi különbség szociáldemokrata, nemzeti liberális vagy a Traian Băsescu zsebpártjának képviselői között. Nagyjából mindenik egyformán utálja a magyarokat, ami leginkább akkor nyilvánul meg, amikor ellenzékben felelőtlenül mocskolódnak, és ugyanazokat a sértéseket vágják a fejünkhöz. Emlékezzünk az ellenzéki PSD disznóságaira, amikor a MOGYE miatt buktatták meg Mihai Răzvan Ungureanu 78 napig tartó kormányát, most pedig hol a PNL, hol annak államelnöke fúr meg önszorgalomból minden olyan szociáldemokrata törvényt, ami kedvezne a magyaroknak.
Nehéz eldöntenem, hogy az erdélyi magyarság nehéz útkeresésére adott ellenséges válaszokon túl ki a nagyobb közéleti gazember: a PSD elnöke, Liviu Dragnea vagy az ország államelnöke, Klaus Johannis? Lehet azt tudni, hogy melyik disznóságai ártanak többet az országnak? Az egyik európai uniós pénzeket nyúlt le, a másik valószínűleg a mandátuma végéig eltussolható adócsalással és hamisított papírokkal szerzett nagyszebeni lakások fölött rendelkezik, amelyről néhány tényfeltáró újságcikk is megjelent már. Ki és miért akarja ellenőrizni a romániai igazságszolgáltatást? Egyelőre Johannis a nyerő és Dragnea a vesztes, de bármikor fordulhat a kocka, és Johannisra is éppen az a cella várhat, mint a kormánypárt mai elnökére.
Az igazi vesztesek azonban nem ők, hanem az ország, ezen belül is az erdélyi magyarság. Nekünk mindig rosszul áll a szénánk, mert közülünk sokan azt hiszik, hogy irányunkban vannak jó és rossz román politikusok. Erre a tévhitre ment rá a rendszerváltás óta eltelt mintegy harminc esztendőnk, jórészt eredménytelenül.