Makkay József 2018. július 12., 21:32

Kirakatperek a centenárium évében

Amikor tavaly ősszel elkezdődtek az előkészületek az idei román centenáriumi ünnepségekre, többen megjósolták, hogy az erdélyi magyarság számára nehéz év lesz a 2018-as. Ma már minden nap bizonyosság rá, hogy politikai színezettől függetlenül a román pártok nem társnemzetként, hanem belső ellenségként tekintenek ránk, és ebben nincs lényegi különbség szociáldemokrata, liberális vagy más párt között. Ezen a hullámhosszon mozog a legtöbb állami intézmény is – elsősorban a romániai igazságszolgáltatás és az azt kiszolgáló különböző szervezetek.

Egy hét alatt három súlyos perben veszített az erdélyi magyarság. A kézdi­vá­sár­helyi terroristaperben elhíresült Beke István és Szőcs Zoltán ötéves börtönbüntetése egy félig-meddig felmentőnek számító elsőfokú ítélet után –bármiféle újabb terhelő bizonyítékok nélkül –nemcsak a büntetőeljárás lábbal tiprása, hanem egyértelműen az erdélyi magyarság megfélemlítését szolgálja. Ebbe a vonalvezetésbe tartozik a gyulafehérvári Batthyáneum könyvtár visszaszolgáltatásának bírósági elutasítása, miután a restitúciós bizottság 2015-ben elvetette az egyház visszaszolgáltatási kérelmét. A román állami intézmények lehetetlen működését mutatja az a tény is, hogy az épületet a bukaresti kormány 2008-ban kormányrendelettel visszaszolgáltatta, amit a parlament később törvényerőre emelt. Ennek ellenére a természetbeni visszaszolgáltatást nem sikerül végrehajtani, most pedig a bíróság nulláz le egy érvényes román törvényt. Ki érti ezt?

Hasonlóan abszurd bírósági döntés Bánffy Dániel volt magyar földművelésügyi miniszter örököseitől elvett 9300 hektárnyi erdő Maros megyében, miután a kommunizmus idején elkobzott vagyont szintén bírósági döntés nyomán adták vissza a családnak 2007-ben. A hazai jogrend sokadik megcsúfolása, hogy a giurgiui bíróság egy 1952-es koncepciós perre hivatkozva hozta meg az újraállamosításról szóló döntését.

Ha mindezeket a bírósági ítéleteket fű­zérbe szedjük, nehezen érthető, hogy miért tüntetnek országszerte a „független”bíróság mellett. Van független igazságszolgáltatás Romániában? Vajon mitől független? A szakmai hozzáértéstől, a tisztességtől, a tények reális feltárásától? Vajon a döntést meghozó giurgiui bíró magától ennyire hülye és félművelt, vagy a sztálinista időkhöz hasonlóan forró dróton rángatják egy központból?

Ha ma is létezik ilyen központ, akkor nem tudni pontosan, hol és kinek a hatáskörébe tartozik, de egy dolog bizonyos: függetlenül a gazda kilététől, az ostor legtöbbször az erdélyi magyarságon csattan. És ebben aligha van jelentősége annak, hogy éppen ki áll a DNA vagy a legfelsőbb ügyészség élén.