Büntetőjog: jó és rossz módosítások
Az igazságügyi törvények módosítása nagy feszültséget gerjesztett. A változtatások hírére az utcákat tiltakozó tömegek árasztották el. Tasnádi István Szilárd kolozsvári büntetőjogász szakmai szempontból világítja meg a reformok hatásait.
A román büntető törvénykönyv és a büntető perrendtartás módosításainak hírére kormányellenes tüntetések robbantak ki országszerte. A változtatások megbotránkoztatták az ellenzéki tábort, amely attól is tart, hogy a korrupció vádjával perbe fogott és a fellebbviteli tárgyalására készülő – első fokon három és fél év letöltendő szabadságvesztésre ítélt – Liviu Dragneát a kormánykoalíció azonnal hatályba lépő kormányrendelettel menti majd meg a börtöntől. Nem meglepő tehát, hogy gyanakvással tekintenek a kormány tevékenységére, hiszen az utóbbi időben több intézkedés is megkérdőjelezhetőnek bizonyult. Jó példa erre az a jogszabálytervezet, amely a 200 ezer lejnél kisebb kárt okozó hivatali visszaélést törölte volna a bűncselekmények sorából. Ez több ezer vádlottnak, illetve elítéltnek kedvezett volna. Az utcai tüntetések hatására a rendeletet hatályba lépése előtt visszavonták.
A jelenlegi büntetőjogi reformok egyes részei szintén aggodalomra adnak okot. Tasnádi István Szilárd (portrénkon) szerint azonban a médiában elhíresült, Liviu Dragneának kedvező módosítás közel sem biztosítja a szociáldemokrata pártelnök felmentését. A változtatás értelmében csupán újrabírálhatják az ügyét, így időt nyerhet. Azonban arra kevés esély van, hogy a már meghozott bírósági döntéstől eltérő ítélet szülessen büntetőperében. A kérdéses megítélésű pártelnöknek címzett módosítás tehát nem jelent valódi előnyt, ha azt a törvényes keretek között alkalmazzák. A kolozsvári jogász szakmai szempontból nem tartja kétségbe vonhatónak a vitatott módosítást. A jogszabály értelmében felülvizsgálatra van lehetőség abban az esetben, ha nem ugyanaz a törvénybíró írja alá a határozatot, aki végig részt vett a bizonyítékok kezelésében, illetve a szóbeli kifejtésben. Ez előfordulhat akkor is, ha például nyugdíjba megy a törvénybíró.
– mondta Tasnádi. E szerint, ha például fellebbezési szinten állnak, már nem kezdhetik újból az első szintet, csak azt a szakaszt tárgyalhatják újra, amelyiken éppen áll. Ennek a módosításnak a helyessége nem vitatható, mivel a strasbourgi emberi jogi bíróság határozata alapján döntöttek a törvényalkotók: az európai irányelv elrendeli, hogy ugyanaz a törvénybíró vigye végig az ügyet. Tehát európai, nem pedig országos szintű kötelességről van szó. A szakember szerint ennek a gyakorlatban nagy jelentősége van, hiszen a törvénybíró csak akkor tud megfelelő döntést hozni, ha az összes fázisban jelen van.
„A büntetőjogi módosításokra elsősorban azért van szükség, mert amikor elfogadták a régi perrendtartást szabályozó jogszabályt, később rengeteg olyan intézményt építettek be az újba, ami nem a román rendszerből származott, így nem volt kompatibilis a többi egységgel” – magyarázza Tasnádi, aki szerint a régi perrendtartási könyv egyszerűbbnek és hatásosabbnak bizonyult. Az elmúlt években rengeteg alkotmánybírósági módosítás született amiatt, hogy az újdonságokat összhangba hozzák a romániai büntetőjogi rendszerrel.
Az alkotmánybírósági határozatok miatt a törvénykönyvek szövegén muszáj változtatni, hiszen egymáshoz kell igazodniuk.
A jogász szerint az Alkotmánybíróság kezdi elveszíteni a lényegét, mert hatáskörét átlépve beleavatkozik a törvényhozás munkájába.
A jelenlegi igazságügyi törvények tehát változtatásra szorulnak, azonban egyes módosítások komoly kétségeket vetnek fel. A törvénybíró függetlensége elengedhetetlen, amit egyes kitételek veszélyeztetnek. Tasnádi szerint nem jó megoldás, ha a törvénybírónak előírják, hogy mikor mit kell tennie, hiszen ez korlátozza a szuverenitását. A módosítások közül néhány ilyen hatással bír.
Az új büntetőtörvénykönyv értelmében a legfeljebb tíz év börtönbüntetésre ítélt személyek, büntetésük felének, a több mint tíz évre ítéltek pedig büntetésük kétharmadának letöltése után kérelmezhetik feltételes szabadlábra helyezésüket. A pillanatnyilag hatályos törvény szerint erre csak a büntetés kétharmadának, illetve háromnegyedének letöltése után van esély. „Nem tudom mennyire elfogadható, hogy hamarabb kiengedik az elítélteket, ugyanakkor arra is gondolnunk kell, hogy a börtönkörülmények nem megfelelőek” – magyarázza Tasnádi. A rossz börtönviszonyok miatt Romániát számtalanszor elítélték már az európai bíróságon, és további ítéletek várhatók. A kolozsvári jogásznak jelenleg is három pere van, amelyekben kártérítést követelnek az államtól az embertelen körülmények miatt. Az elítéltek többnyire megnyerik a pereket, így a strasbourgi törvényszék egy személynek akár 10 ezer eurós kártérítést is megítélhet. Mivel sok ilyen per vár sorára, Romániának ez nagy veszteséget jelent.
Negatív következményekkel járó módosításnak tekinthető, hogy a sértett személynek szemtől szemben kell ülnie a vádlottal, amikor vallomást tesz.
A változtatások szerint a vádlottnak, illetve a gyanúsítottnak joga lenne részt venni a kihallgatáson, míg korábban személyesen nem jelenhetett meg, csupán az ügyvéde által. „Problémát látok ebben, ha az ügyész a cselekmény felmérésével kezd, utána hallgatja ki a gyanúsítottat, és csak ezután a sértett személyt” – magyarázza a jogász. Hozzátette: ez valószínűleg zavaró lenne a sértett félnek, valamint kérdéses, mennyire tudná az igazat mondani, ha olyan esetről beszélünk, mint a nemi erőszak.
A változtatások értelmében a gyanúsítottaknak, akiket 24 óráig bent tartanak a rendőrségen, meg kell kapniuk a teljes ügyészeti dosszié másolatát.
A törvény szerint ezen a szinten az ügyészségi szakasz nem nyilvános, hiszen az ügyésznek is megvan a joga a vádépítéshez, emiatt a módosítás nem állja meg a helyét, a vádlottnak nem szabad látnia a dossziét.
A szakember az előzetes letartóztatással kapcsolatos változtatásokat is kiemelte, amelyek szintén fenntartásokkal kezelhetők. Az eddigi törvénykezést kibővítették azzal a kitétellel, hogy bármely személy bent tartható, aki olyan bűncselekményt követ el, ami öt vagy több évvel büntethető. Tehát kibővült azok köre, akik előzetes letartóztatásba helyezhetők, így az enyhébb – például az egytől öt évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható – bűncselekményeket elkövetők is előzetesbe kerülhetnek.
Az igazságügyi törvények számos módosítása megtámadhatatlan, mivel az Alkotmánybíróság alapján módosultak, vagy az Emberi Jogok Európai Bíróságának szabványait követik. Ezek között akadnak hasznosnak vélhető határozatok is. Gátat szabnának annak, hogy bűnösként állítsák be a gyanúsítottat a jogerős ítélet előtt. Eszerint nem lehetne bilincsben vinni a feltételezett elkövetőt, valamint korlátoznák a sajtó hozzáférését bizonyos információkhoz. Sokan nem nézték jó szemmel ezt a reformot, azonban Tasnádi szerint ezt a rendelkezést nem lehet megkérdőjelezni, mivel a strasbourgi törvényszék határozataira alapoz.
Jó döntésnek tekinthető a szakember szerint az, hogy lopásért legfeljebb csak az általános maximumot, tehát harminc év börtönbüntetést kaphatnának, életfogytiglant nem. Ez észszerű határozatnak tűnik, mivel a többszöri lopás sem tekinthető egyenértékű bűncselekménynek a gyilkossággal, amely esetében fennáll az életfogytiglani büntetés esélye.
A büntetőjogi szempontból kapott pénzbírságot közhasznú munkavégzéssel is le lehet törleszteni, amennyiben azonban ezt valaki nem teljesíti, letöltendő börtönbüntetést is kaphat. A közhasznú munkavégzést sokan kijátszották, ugyanis ha be tudták bizonyítani, hogy az egészségük nem engedi meg, nem kellett dolgozniuk. Az új intézkedés ennek az orvosi igazolásnak a megszerzését is szigorítaná.
A kiemeltek mellett mind hasznos, mind pedig kifejezetten káros következményekkel járó változtatások is akadnak még. A büntetőeljárás módosítását Florin Iordache – a tavalyi korrupcióellenes tüntetések nyomán lemondott – volt igazságügyi miniszter által vezetett parlamenti különbizottság dolgozta ki.
Hevele Lili