Báthory István hármas öröksége
Szentmisével kezdődött a Szilágysomlyón szervezett emlékkonferencia június 15-én abban a templomban, ahol Báthory István fejedelmet megkeresztelték. Az előadók korának egyik legnagyobb államférfiaként méltatták Erdély fejedelmét.
485 éve született Szilágysomlyón Báthory István, Erdély fejedelme, Lengyelország királya, Litvánia nagyhercege. Jövőre lesz 440 éve, hogy Báthory már lengyel királyként Kolozsváron iskolát alapított. A városban ma is működik az ő nevét viselő líceum. Ebből az alkalomból a Waclaw Felczak Alapítvány tevékenységének előkészítésére az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) támogatásával a Báthory–Bem Hagyományőrző Egyesület (BABHE) Szilágysomlyón és Kolozsváron Báthory-konferenciát szervezett a vár történetének bemutatására és felújítási lehetőségének megvizsgálására. Az esemény házigazdája a szilágysomlyói Báthory István Alapítvány volt, a rendezvény a katolikus közösségi házban zajlott.
A Zilahtól 25 km-re, északnyugatra fekvő, hegyektől körülölelt, a Kraszna folyótól kettészelt Szilágysomlyó gyakorlatilag egybeforrt a helység legismertebb szülöttjének, Báthory Istvánnak a nevével, akire méltán büszkék a városka lakói. Erdély fejedelme ugyanis Somlyó várában született 1533. szeptember 25-én. (A Szilágysomlyó elnevezés a régi magyar somlik, somosodik, csuszamlik igéből származik és megcsuszamló oldalú hegyet jelent). A Kraszna-parti településen, a Meszes aljában a 16. században már állt a Báthory család vára. „Egy Györgyösi Rudolf nevű utazó többek közt azt írja, hogy Szilágy-Somlyó már 1125-ben fennállott; továbbá ő is említi, hogy 1533-ban itt született Báthori István fejedelem.
– írja Petri Mór 1901-ben megjelent monográfiájában. 1599-ben Giorgio Basta német-római császári hadvezér foglalta el a várat, de alig három év múlva már ismét fejedelmi birtok volt. Miután az 1600-as évek derekán Nagyvárad török kézre került, a somlyói vár végvárként működött, és a fejedelem zsoldosai laktak benne. 1687-ben Lotaringiai Károly foglalta el a várat.
Az évtizedek során a vár vesztett jelentőségéből, így az 1711-es szatmári béke után a várat a katonaság élelmiszerraktárként használta. Az épület állaga az évtizedek, századok folyamán folyamatosan romlott, számos épület hiányzik már. A vár kertjébe állították fel a turulmadaras emlékoszlopot az első világháborúban hősi halált halt szilágysomlyóiak emlékére, ezt 1990 után átalakították, most román függetlenségi emlékmű. A turulmadarat pedig beépítették az egyik helybéli ház alapjába.
A kommunizmus idején Szilágysomlyó legjelentősebb műemlékegyüttesének területén vendéglő és nyári kert működött, gyakorlatilag senkit sem érdekelt a vár és a birtok sorsa. A rendszerváltás után a helyi magyar értelmiség által 1992-ben létesített Báthory István Alapítvány egyik céljának jelölte meg a vár megőrzését, és hozzájárult ahhoz, hogy 2006-ban elkezdődhettek az állagmegóvási munkálatok, illetve a várudvar és a vár teljes régészeti feltárása.
A Báthoryak ősi fészkében ma már kevés kibontakozási lehetőség adódik elsősorban a helybeli fiatalok részére. Nagyon sokan közülük elhagyják a várost, többnyire külföldön keresik a boldogulást. Nem csoda, hogy a magyar lakosok lélekszáma is csökken, így aztán dicséretre méltó a somlyóiak azon igyekezete, hogy a fejedelem emlékét –és ezáltal a magyarságtudatot –ébren tartsák. Ehhez járul hozzá a mostani Báthory-emlékkonferencia is, amelynek nyitányaként Széman Péter, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke, a Báthory István Alapítvány vezetője vetítőképes előadásában idézte fel az alapítvány negyedévszázados tevékenységét.
1992-es alakulásakor a Báthory Alapítvány alapító okiratának szövegét Széman Péter készítette el, majd egy szűkebb bizottság tárgyalta meg. Az állami közjegyzőségen hitelesített okiratot az alapítók benyújtották a bíróságra, és mivel senki sem fellebbezett ellene, a Báthory István Alapítvány 1992 szeptemberében hivatalosan is elkezdhette működését.
Az alapítvány ezzel is elő akarja segíteni az Erdélyben élő népek kulturális, szellemi és anyagi örökségének megőrzését az itt élő népek közös hasznára”–olvasható az alapszabályzatban. Az alapítvány azonban nemcsak Báthory emlékét őrzi: többek között 1994-től orvostovábbképző konferenciákat szervez magyar nyelven, 1998-ban könyvtárat hozott létre Szilágysomlyón, és minden évben megszervezi a Báthory-napokat. Feladatának tekinti különféle konferenciák, találkozók, megemlékezések, kiállítások, vásárok és más tevékenységek szervezését is. 1993-ban –rengeteg akadály leküzdése után –a Báthory István Alapítvány kezdeményezésére, a fejedelem emlékére felkerült végre a kétnyelvű emléktábla a római katolikus templom falára. Arra az épületre, ahol állítólag Báthoryt is megkeresztelték. Hosszas huzavona után, 2001-ben végre felavathatták a katolikus templom előtt a Báthory István-szobrot is –Lőrincz Lehel szobrászművész alkotása volt egyben az első magyar köztéri szobor Szilágy megyében 1989 után. Szintén a Báthory István Alapítványnak köszönhető –idézte fel Széman Péter –, hogy Szilágysomlyón olyan jelentős művészemberek is megfordultak, mint Sebő Ferenc, Tolcsvay Béla, Fekete Gyula, Jankovics Marcell és sokan mások. Az évek során tiszteletét tette a szilágysági városkában több magyar, román és lengyel miniszter is. A Báthory Alapítvány léte a szilágysomlyóiak, illetve általában a szilágyságiak szempontjából hatalmas jelentőséggel bír, hiszen tevékenységükkel ők éltetik a szórvánnyá vált magyarságot a régióban.
Okos Márton, a Báthory-Bem Hagyományőrző Egyesület elnöke, a konferencia egyik szervezője felhívta a résztvevők figyelmét Jagelló Izabella történelmi szerepére. A királyné jelentősen hozzájárult Erdély felvirágzásához: Okos Márton szerint Izabellát nevezhetjük akár „Erdély szülőanyjának” is. A korán elhunyt Szapolyai János magyar király felesége, János Zsigmond király anyja olyan befolyással bírt a történelem alakulására, amely nélkül talán Báthoryból sem válik fejedelem. A későbbi lengyel király feltétel nélküli híve volt Izabellának: amikor az erdélyi és magyarországi rendek sürgetésére a királyné és a fiatal János Zsigmond király 1556. október 22-én ünnepélyes külsőségek között bevonult Kolozsvárra, ő volt az, aki nagy ívű, latin nyelvű beszédet tartott. A kolozsvári országgyűlés döntése értelmében, erdélyi kormányzóként, fia nevében ekkor vette át ismét az uralmat. A törökök pártfogása alatt álló Erdély Magyarországtól való különválása ezzel véglegessé vált. Izabellát a meg nem koronázott János Zsigmond követte a trónon –ő volt egyben Erdély első fejedelme –, akinek nevéhez a vallásszabadság megvalósulása is kötődik. Ilyen elődöktől vehette át 1571-ben Erdély – majd később Lengyelország és Litvánia – sorsának irányítását Báthory István.
Okos Márton javasolta, hogy a 2019-es évet nyilvánítsák Izabella-évvé a királyné emlékére és tiszteletére.
Azzal, hogy Báthory lett a lengyelek egyik legelismertebb és szeretett királya, a lengyel–magyar kapcsolatok is örökre megpecsételődtek. Erre minden lengyel vendégelőadó felhívta a figyelmet a konferencián, hangsúlyozva, hogy Báthorynak mind a mai napig kultusza van Lengyelországban. Ilyen előzmények után az sem meglepő, hogy amikor 315 éve, 1703. június 16-án a szabadságharc elkezdődött, a Rákóczi vezette sereg a lengyel–magyar határt átlépve a Vereckei-hágón keresztül érkezett Magyarországra. Ezzel Európa és a történelmi Magyarország leghosszabb szabadságharca kezdődött el, a Rákóczi-szabadságharc.
„A történelmi igazsághoz hozzátartozik, hogy Báthory István litván nagyherceg is volt” – hangsúlyozta a konferencián Abrám Zoltán, az EMKE alelnöke, aki zarándoklatai során bejárta Báthory fontosabb európai emlékhelyeit, és utazásaiból merítve tartott igen érdekes, vetítéssel egybekötött előadást.
Báthoryt többnyire Erdély fejedelmeként és Lengyelország királyaként szokás emlegetni, holott a litvánok legalább annyira nagyra becsülik, mint a magyarok és a lengyelek.
Ennek alapos oka van, hiszen a fejedelem volt az, aki a kolozsvári mellett a vilniusi egyetemet is alapította. Ugyanakkor Litvániában is létrehozta a parlamenti rendszert, a legfelsőbb bíróságot, önállóságot és békét vitt a litván népnek. Ábrám arra is felhívta a figyelmet, hogy Báthory idejében élte az erdélyi fejedelemség első virágkorát. Amellett, hogy Báthory nagy hadvezér és jelentős államférfi volt, humanista gondolkodással rendelkezett, és a vallási türelem tisztelője volt, aki „üstökösként tűnt fel, és meteorként távozott” a világból. Ábrám Zoltán egy költői kérdést is feltett a konferencia jelenlevőinek: „tartjuk-e annyira jó erdélyi fejedelemnek Báthoryt, mint a lengyelek királyuknak?” Asors furcsa fintora az is, hogy távozása után Erdélyt soha nem látta viszont a fejedelem.
„Csendes szomorúságot jelent a szülővároson belüli szülőhely falmaradványaihoz, az egykori vár romjaihoz közeledni”–jelentette ki előadásának végén Ábrám Zoltán. A vár és környékének jelenlegi állapota nem csak az EMKE alelnökét keseríti el. A négy évszázadot megért Báthory-vár felújítására már elkészültek ugyan a tervek, de ezek megvalósítására még nem akadt pénzforrás. Csupán néhány somlyói lelkesedésének és Báthory iránt érzett tiszteletüknek köszönhető, hogy egyelőre sikerült legalább az állagát megőrizni. Sajnos Magyarországon is mostohán bánnak Báthory Istvánnal: budapesti szobrának felállítása egész kálvárián ment keresztül, a Hősök terén nem állítottak neki emléket a többi jelentős történelmi személyiség – Bocskai, Bethlen Gábor, Thököly vagy II. Rákóczi Ferenc – között. Végül Zuglóban kapott szobrot, amit 1958-ban avattak fel. A szobrot Pásztor János szobrász mintázta, az eredeti talapzatot Lechner Jenő építész tervezte, noha már 1933-ban elkészült, csupán negyedszázad elmúltával sikerült kihelyezni a köztérre.
Széman Péter, a Báthory István Alapítvány elnöke lapunknak elmondta: a konferencia gyakorlati célja az volt, hogy azok a magyar–lengyel baráti kapcsolatok, amelyek már rég léteznek, eljussanak Szilágysomlyóig, Báthory szülőhelyéig is. A Szilágyság kiesik a nagy körforgalomból, eléggé félreeső útvonalon található. Ilyen módon is szeretnék reklámozni a várost, hiszen fontos megmutatni, hogy itt is élnek még magyarok. Ugyanakkor a szervezők szeretnék előmozdítani a Báthory-vár rehabilitációját, de a konferencia az emberi kapcsolatok szempontjából is fontos volt.
A fejedelem szülőhelyén, majdnem 30 évvel a rendszerváltás után a Báthory-kultusz nagyon él az emberekben –vélekedik Széman Péter –, hiszen kevés király született Erdélyben.
Manapság már nemcsak a magyarok tudatában él Báthory, történelmi szerepét, nagyságát a románok is egyre inkább elismerik.
A városvezetés is rájött, hogy Szilágysomlyó emblematikus személyisége Báthory István, és rá lehet építeni a város kulturális és turisztikai jelentőségét.
„Húsz évvel ezelőtt ki sem lehetett ejteni románul, hogy Báthory-vár, ők csak középkori létesítménynek nevezték. A hivatalos politika jó irányba változott, ma már mindenki elismeri, hogy Erdély fejedelme óriási személyiség volt, Lengyelországban pedig nem is kérdés, hogy az egyik legjelentősebb királyuk. Ma már Szilágysomlyó románsága is érzi és tudja, hogy Báthory személyisége rányomja bélyegét a városra” – vélekedik Széman Péter. Pedig a lengyeleknél sem volt mindig pozitív Báthory megítélése, hiszen a kommunista időkben királyokról zengeni ódákat nem volt illendő Lengyelországban sem. Tagadhatatlan, hogy Báthory István elismertsége szempontjából jó irányba haladnak a dolgok, de különféle bürokratikus akadályok miatt a vár felújítása még várat magára. Széman Péterék lengyel támogatásra is számítanak – legalább erkölcsire, ami előremozdítja a dolgokat –, de egyelőre nem lehet tudni, a tervekből mi valósul meg és mi nem. Némileg megnyugtató, hogy a vár tetőzete elkészült, így az épületek állaga egy időre megőrződik. Szükség volna még egy-két konferenciára, amire az illetékesek is felfigyeljenek, és ne csak szóban támogassák Erdély fejedelme, Lengyelország egyik legjelentősebb királya, Litvánia nagyhercege bölcsőhelyének megmentését az enyészettől.