A tíz legjobb Körös-parti étterem között a Meatic, a Rivo és Spoon–Lotus center
A magyar gasztroforradalom érezhető hatást gyakorolt Erdélyre is. Részben ennek, részben a gasztronómia kontinentális felértékelődésének köszönhetően egyre-másra nyílnak a színvonalas éttermek, s lassacskán a kézműves sör műfaja is utat tör magának.
Fejlődni persze még van hova, messze nem általános például errefelé, hogy egy étteremben kimérnének 10–20 bort, ahogy az Magyarországon általánosnak mondható. A felszolgálók jellemzően a rutinkommunikációra szorítkoznak, s a pincérek általában zavarba jönnek, ha az ételek elkészítési módjáról kérdezzük őket, vagy bármilyen plusz információra vagyunk kíváncsiak, ami nem szerepel az étlapon. Mindazonáltal állítom, jó úton haladunk.
Temesvár legjobb éttermében négy éve a pincér azzal a felszólítással látott neki a rendelés felvételének, hogy na, haideti, azaz na gyerünk! vagy lássunk neki!, ami talán elmegy a sörözőben, de egy fehérabroszos elegáns helyen elképzelhetetlen. Mára viszont egyre több lokálban lehet a kiszolgálást valóban kifogástalannak nevezni az udvariasság és kedvesség szemszögéből.
Olyannyira jó úton haladunk, hogy kijelenthető:
gasztronómiai szempontból a Kárpát-medencében Budapest után nem az anyaországi városok – Debrecen, Pécs vagy Szeged – következnek, hanem Kolozsvár és Temesvár.
De pezseg Brassó is, mozdul valami Nagybányán, Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben s nem utolsósorban Nagyváradon.
Rossz nyelvek szerint a legnagyobb élményrögzítő portálon, a Tripadvisoron az értékelések 40 százaléka nem független. Ami érthető is, hiszen melyik vendéglősnek ne érné meg, hogy megmozgassa a baráti körét néhány pozitív értékelés érdekében. Mindazonáltal jó orientációs pont a Tripadvisor, mert arra bíztatja a felhasználókat, hogy fotókat is közöljenek, amiért külön pontozás jár. A pontokból senkinek semmi előnye nem származik, de azért a pszichológiaalapú bíztatás sikerrel jár, az emberek ugyanis szeretnek pontokat gyűjteni s versenyezni, így aztán a legtöbb étterem értékelése mellett megnézhetjük azt is, miképpen tálalnak. Márpedig egy megfelelő rutinnal bíró étteremjáró 90 százalékos biztonsággal be tudja mérni egy étterem színvonalát, gasztronómiai teljesítményét a fotók alapján.
A nagyváradi helyek esetében a bőség zavarával küszködik a minőségre szomjazó gasztrokalandozó.
Egyre több helyen használnak változatos alapanyagokat és űzik mesterfokon a tálalást, egyre több hely lépi túl a megszokott sablonokat.
A következőkben arra teszek kísérletet, hogy összeállítsam a legjobb tíz nagyváradi étterem listáját. Nyilván e lista szubjektív, hiszen az ételválasztás belejátszhat az elégedettségi indexbe, de azért két-három vagy akár négy-öt fogás alapján hozzávetőleges képet lehet alkotni egy étteremről. Hiányzik a listáról a Corsarul. Megpróbáltam ezt a helyet is tesztelni, abszurd és nevetséges módon belém kötöttek, hogy miért fotózom le az étlapot. Azt, amely fent van a világhálón. Még a tulaj is odajött és arrogáns, ellentmondást nem tűrő stílusban követelte, töröljem ki a képeket, ami különösen ritka kreténség, hiszen mit tud neki ártani három fotó, ami az étlapjáról készült. Egyértelmű, hogy az erődemonstráció szándéka vezette. Nem vagyok híve annak az elterjedt nézetnek, hogy a vendégnek mindig igaza van, mert nemcsak az étteremtulajdonosok között akadnak olyan pofátlan és arrogáns emberek, mint amilyennel a Corsarulban találkoztam, hanem a vendégek között is. Sőt, mivel a vendéglős a vendégekből él, a bunkó vendég alighanem gyakoribb, mint a bunkó tulaj. Viszont a vendég rituális megalázását vérforralónak érzem: a képek kitöröltetése oktalan, megalázó gesztus volt. Ezért nem javaslom senkinek a Corsarul meglátogatását, ahol így bánnak a vendéggel, a hely nem érdemli meg, hogy vendégei legyenek.
A Tripadvisoron előkelő helyen szerepel a Stokker Hotel. Azért nem került be a legjobb tízbe, mert a hízott libamájpástétom kapcsán az Orbán Viktor által (is) egy Fidesz-kongresszuson előadott vicc jutott eszembe, amely szerint a vendég megkérdi, van-e még más a csigán kívül a csigapástétomban. Mire a pincér mondja, igen, van disznó is. A vendég az arányokról érdeklődik. A felszolgáló válasza az, hogy az arány fele-fele: egy csigához egy disznó. Nos, így álltunk ezzel a foie gras pástétommal is: lehet, hogy nyomokban tartalmazott hízott libamájat, de hogy az anyag zöme nem az volt, az még a színén is látszott, az ízén pedig érződött. Ezek után aligha kerülhet fel egy étterem bármilyen toplistára.
Álljon végül itt a tíz legjobb élményt adó nagyváradi étterem listája, a részletes bemutatás a folytatásban:
Meatic, Reliva, Spoon–Köröspart, Rivo, Via29, Allegria, The Hub, Laurus, To Chefs, Spoon–Lotus center.
Dorozsmai Endre