Nánó Csaba 2018. május 06., 16:00

Porba hulló múltunk

Amióta néhány éve új igazgatót kapott a kolozsvári Bánffy-palotában székelő Szépművészeti Múzeum, az események egymást érik, és nagy örömünkre és elismerésünkre a magyar művészek, művészcsoportok kiállításai is helyet kapnak benne. Zajlik az élet: alig múlik el hét anélkül, hogy ne nyílna új tárlat, ne lennének látogatóktól zajosak a palota termei és folyosói.

Csakhogy az egykoron tündöklő Bánffy-palota kinézete rég nem méltó a benne zajló magas színvonalú kulturális események befogadására. Immár csak idő kérdése, hogy az épületről mikor pottyan le a vakolat. És ez nem a múzeum vezetőségének vagy munkatársainak a hibája. Tulajdonképpen nehéz kideríteni, kié… Pontosan egy évvel ezelőtt, 2017 tavaszán Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke azt nyilatkozta a sajtónak, „nem várhatjuk, hogy az épített örökségünk tönkre menjen csak azért, mert a jogi helyzet megoldatlan. Karbantartási javításokat megenged a törvény még akkor is, ha ezt a haszonélvező és nem a tulajdonos teszi…”Akkor a média tudni vélte, hogy a munkálatok két évig tartanak, és nagyjából ötmillió lejbe kerülnek.

Azóta nem történt semmi.

A műemléképület állaga tovább romlott, lassan rossz ránézni a Bánffy-palotára, annyira lerobbant állapotban van. A múzeum igazgatója ugyanolyan tehetetlen, mint a járókelők, akik aggódva néznek a magasba, hogy mikor esik a fejükre egy tégla, egy darab vakolat vagy akár egy szobor. Építtetője, Bánffy György, és tervezője, Johann Blaumann valószínűleg forognak sírjukban, hogy milyen állapotba került alkotásuk. Mintegy két és fél évszázadot bírt ki a történelem viharaiban, hogy most mostohagyermekként kezeljék.

A történetben a legmegdöbbentőbb, már-már regénybe illő, hogy minek tulajdonítható a Bánffy-palota mostani helyzete. A tény az, hogy Bánffy György egyik házvezetőnőjének román anyanyelvű utódai szerezték meg a tulajdonjogot, ugyanis a kormányzó az ingatlan egy részét annak idején a hölgyre hagyta. A hangsúly itt nem a román „tulajdonoson”van, hanem azon, hogy annak a bizonyos házvezetőnek –akit gyakorlatilag úgy támogatott Bánffy, hogy engedte beköltözni a palotába –segített. Ügyes ügyvédek pedig ezt a gesztust és a törvények kiskapuit próbálják kihasználni. 2013-ban a kastély egy részét a bíróság odaítélte a házvezető utódainak. Igaz, az új tulajdonosnak a jogszabályok értelmében még tíz évig biztosítania kell a múzeumi rendeltetést. De mi lesz azután? Amikor már a kő sem marad kövön?

Félő, hogy Kolozsvár magyar múltjának újabb szelete hull a porba a vakolattal együtt…