Válogatott-utánpótlás a Székelyföldről
Öt év alatt Románia legjobb futballakadémiái közé tornászta fel magát a Csíkszeredában működő Székelyföldi Labdarúgó-akadémia. Az akadémiát működtető FK Csíkszereda elnökével beszélgettünk.
– Az utóbbi időben egyre többet hallat magáról az FK Csíkszereda és a mellette működő akadémia. Hol tartanak a vetés és az aratás között?
– Amikor az FK felvállalta az akadémia működtetését, magyarországi partnereinkkel ötéves időszakra terveztünk. Az első ciklus a múlt esztendő végén járt le, és mivel célunk utánpótlás szinten az élvonalba való jutás volt, úgy érzem, a kihívásnak eddig megfeleltünk. Partiban vagyunk a legjobb anyaországi korosztályos csapatokkal, és a Román Labdarúgó-szövetség elnökét idézve azt mondhatom, a legjobb hazai akadémiák közt vagyunk. Răzvan Burleanu szerint az első három, szerintem inkább az első öt között.
– A szakemberek szkeptikusan tekintettek a helyszínválasztásra mondván, az akadémiának sokkal inkább Marosvásárhelyen vagy Székelyudvarhelyen lenne a helye.
– Az elmúlt öt esztendő alatt sok új dolgot próbáltunk ki, ezért is hasonlítgatják Magyarországon a csíkszeredai akadémiát az állatorvosi lóhoz. Az egyik újítás éppen a futballhagyománnyal rendelkező településektől való elfordulás volt. Nem vitatjuk, Marosvásárhely és Csíkszereda labdarúgómúltját nem lehet egy napon emlegetni. Viszont abban az időszakban Csíkban találtunk az egyetlen olyan székelyföldi önkormányzatra, amely hajlandó volt átadnia a teljes sportbázisát, ugyanakkor felvállalta a működtetési költségek egyharmadát. Vajon Marosvásárhely átadta volna a létesítményeit? De ugyanígy nem adta át Székelyudvarhely sem, és más Hargita vagy Kovászna megyei város sem. Én nem Csíkszereda korteseként kerültem a képbe; magyarországi partnereink több székelyföldi városvezetővel felvették a kapcsolatot, érdeklődtek, mérlegeltek. Utólag beigazolódott, jó döntés volt egy teljesen szűz területre lépni. Marosvásárhelyen, ahol jó utánpótlásképzés folyik, versenyhelyzet alakult volna ki, ami sajnálatos módon számos esetben a gyerekek elszippantásáról szól.
– Annak idején a csíki jégkorongbarátok is nehezteltek az akadémiára, mivel az szerintük a térség hagyományos sportágától tehetségeket fog elvonni.
– Mind a hokisok, mind mi egészen más gondokkal küszködünk.
A sportvárosnak tartott Csíkszeredában a gyermekek döntő többsége nem sportol: nem jégkorongozik, nem focizik, és egyéb sportágat sem űz. A statisztikák valósággal lesújtóak.
Ezt már többször átbeszéltük a hokisokkal, hogy nem egymással kell rivalizálnunk, hanem egyszerűen meg kell keresnünk azokat a gyermekeket, akik szeretnének valamit sportolni. Őket kell bátorítanunk és felkarolnunk.
– Miként működik a kiválasztás? Fizetett szakemberek járják Székelyföldet, az edzők ajánlanak be tehetségeket, vagy akár az apuka is bekopoghat?
– Utóbbi eset is előfordult, és bár volt pár kellemes meglepetésünk, nem ez a jellemző. Jelenleg tizenegy székelyföldi, illetve kolozsvári és szászrégeni alközpontunk van, ahol a mi programunk szerint nevelik és versenyeztetik az 5 és 14 év közötti korosztályt. A három Magyarországról hozott szakmai igazgatónk felügyeli az alközpon-tok működését, és követi a játékosok fejlődését, valamint az edzők tevékenységét. A megfigyelt kis focisták közül a legjobbak kerülnek Csíkszeredába.
– Román nemzetiségű gyermekek előtt is nyitva áll az akadémia kapuja?
– A híresztelések ellenére igen. Nálunk nem léteznek etnikai statisztikák, nemzetiségtől függetlenül mindenkit befogadunk, aki ide való. Az edzés nyelvéhez viszont ragaszkodunk, az a magyar marad.
– Mennyire eredményközpontúak az akadémia csapatai? Vagy inkább az egyéni kiteljesedésre összpontosítanak?
Ezt nem könnyű eldönteni, ez az európai futballakadémiák állandó dilemmája. A hazai labdarúgó-szövetség beleegyezésével nemrég megdupláztuk az elsőosztályban játszó csapataink számát. Romániában mindössze két klub létezik, amely minden korosztályban ott van az élvonalban.
– A gyermekek fejlődésében elengedhetetlen a jó felnőttcsapat létezése. Mert, ha nincs kire felnéznie a gyermeknek, nincs célja, nehezen motiválható.
– A múltban mi sem fektettünk elég nagy hangsúlyt a felnőttcsapatra. Hiába mondtam, hogy ifiknél ott vagyunk az élbolyban, egyre többen kérdezték: de a nagyokkal mi a helyzet? Merthogy milyen akadémia az, amelynek a felnőttcsapata a harmadik vonalban kergeti a labdát? Megpróbálunk feljutni a második ligába, mégpedig úgy, hogy nem zsoldosokra, hanem saját játékosainkra alapozunk. Tudom, létezik egy másik út, amely sokkal könnyebben járható, de mi nem azt akarjuk választani.
– Akár egy esetleges újabb kudarc bevállalása árán? A tavaly nyáron is az utolsó fordulóban úszott el a feljutás…
– A balszerencsén túl 2017-ben elsősorban a keretben lévő két csoportosulás elkülönülésének tulajdoníthatóan úszott el a célkitűzés teljesítése. A csapatot idős, tapasztalt, Csíkszeredába hazatérő harminc körüli vagy idősebb játékosok, valamint 17–18 esztendős fiatalok alkották. Pontosan a huszonévesek hiányoztak, azok, akik általában egy csapat gerincét alkotják. Mostanra sem változott sokat a helyzet, csupán a fiataljaink gazdagodtak egy év rutinnal. Csíkszereda megbírná a tíz–tizenöt tapasztalt játékos szerződtetését, de ismétlem, mi nem ezt az utat akarjuk járni. Az akadémia legyen akadémia, termelje ki saját tehetségeit!
– A jobbak közül néhányan már játszanak az FK-ban, viszont a fő cél inkább az első vagy a második liga táplálása volna csíki tehetségekkel.
A 18 éves Tamás Nándor már alapembernek számít az NB II-ben, és ha valamilyen sérülés nem hátráltatja, a jövő idényt a Puskás Akadémia első gárdájában kezdi. A vele egykorú Kovács Dániel is bemutatkozott a magyar másodosztályban.
– Egy páran román válogatottak. Akiket kiszemel Bukarest, azok lemaradnak a magyar címeres mezről?
– A Román Labdarúgó-szövetséggel sikerült megértetnünk, hogy gyermekeink számára a magyar válogatott az első. Abban is megegyeztünk, hogy azok, akik nem kapnak meghívást a korosztályos magyar válogatottba, nyugodtan mehetnek a románba.
– A gyermekek vagy a szülők gondolkoznak azon, hogy mégsem lenne jó elsietni a román válogatottságot? Hátha később mégis felhívják Budapestre?
– Igen, annál is inkább, mivel ide mindenki úgy érkezik, hogy magyar válogatott szeretne lenni. Folyamatosan azon dolgozunk szakmai partnereinkkel, a Puskás Akadémia illetékeseivel, hogy minél több információ jusson ki játékosainkról Magyarországra. Be kell látnunk azonban, Csíkszereda távol esik Budapesttől. A Magyar Labdarúgó-szövetség küldöttsége 2017 nyarán jutott el először az öt esztendeje működő akadémiánkra. Meg is sértődtek, amikor a sajtónak elmondtam, valahogy nagyobb érdeklődésre számítottam volna a részükről.