Megdicsőülés és bukás között?
Sokan újságíróként ismerik, vagy menedzseri közösségszervező munkáját emelik ki. Most új oldaláról mutatkozhat be, ezúttal szülővárosában, Sepsiszentgyörgyön. Csinta Samu a Sepsi OSK klubigazgatójaként nyilatkozott lapunknak.
– Az erdélyi nemesektől a fociklub igazgatóságáig: nem volt túl merész vállalkozás?
– Minden új vállalkozás rejt kockázatokat, ebben kétségtelenül az a rizikó, hogy korábban soha nem irányítottam sportklubot. Intézményt azonban igen, hiszen a Krónika, majd az Erdélyi Napló főszerkesztőjeként szerepelt már a feladataim között munkaközösség irányítása. A Sepsi OSK-nál vállalt feladat elsősorban jóval nagyobb léptékű anyagi eszközök kezelését, profi klubstruktúra kialakítását jelenti, illetve egy székelyföldi szinten példátlannak mondható infrastrukturális fejlesztés kezelését. A korábbi írói vállalkozásaim másfajta kockázatot rejtettek.
– Minden fenntartás nélkül elfogadtad a felkérést?
– Nyilván gondolkoztam rajta egy sort, kikértem egy-két ember tanácsát, de az ajánlat első pillanattól kihívást jelentett számomra. Miután sikerült tisztáznunk a részleteket – és itt elsősorban a teljes döntési jogkörre gondolok –, szívesen mondtam igent a felkérésre.
– A döntésben közrejátszhatott korábbi többéves sportújságírói tevékenységed is?
– Minden bizonnyal igen, hiszen a sportról vallott elveim rendszeresen és következetesen megjelentek írásaimban. Az újságírás ugyanakkor kétségtelenül segít az ember ismertségének kialakulásában. Valószínűleg mindez társulva a sepsiszentgyörgyi származásomból fakadó előnyökkel juttatta a klub tulajdonosi körének eszébe személyemet.
– Az amatörizmust szeretnéd felváltani a profizmussal. Miben állt az eddigi amatörizmus, és mit fog jelenteni az elkövetkezőkben a profizmus a klubnál?
– Az amatörizmus kifejezést kizárólag pozitív értelemben vagyok hajlandó használni, és alatta azt a lelkesedést, bajtársiasságot, egymás iránti lojalitást értem, amely 2011-ben létrehozta és hat év alatt a bajnokság első vonaláig repítette a klubot. Ez a státus azonban már megnövekedett munkavolument, jól körvonalazott munkaköröket és felelősségvállalást feltételez, ezt szeretném magasabb rendszerszintre emelni. Ugyanakkor az eddiginél nagyobb jelentőséggel felruházni az utánpótlás-nevelő bázist azzal az eltökéltséggel, hogy belátható időn belül saját nevelésű játékosok is megjelennek a csapatban, ami hitem szerint még inkább erősíti a helyi identitásérzést és a szurkolói ragaszkodást.
– Milyen jog- és hatáskörrel bír a Sepsi OSK klubigazgatója?
– Teljes döntési jogkört kaptam a tulajdonosi kört képviselő alapító elnöktől, Diószegi Lászlótól. Ezzel élni is fogok, hiszen a működőképességet magasabb szintre emelő klubstruktúra kialakítása változtatásokat feltételez. Jogosítványaim a játékosszerződésektől a személyzeti kérdésekig mindenre kiterjednek – természetesen a munkatársaim véleményének meghallgatása után.
Ugyanakkor soha nem engedem meg magamnak, hogy nyilvánosan felülírjam a szakmai stáb döntéseit, nem én fogom összeállítani a csapatot.
– A rájátszás első mérkőzése után neveztek ki. Az elsőosztályban való bennmaradáshoz nem túl későn került sor az intézkedésre?
– Tekintve, hogy immár adott a játékoskeret, nincs más lehetőség, mint ezzel a csapattal teljesíteni a bajnoki rájátszást, kiharcolni a bennmaradást. Sem szükség, sem lehetőség nincs azonnali látványos beavatkozásokra, legfeljebb finomhangolásokat fogunk végrehajtani. Az igazi és lényegi változások a nyártól, a következő bajnoki idénytől lépnek majd érvénybe.
– Amennyiben a Sepsi OSK idén nem tudja kivívni a jogot, hogy jövőre is a Liga 1-ben szerepeljen, továbbra is klubigazgató maradsz?
– Ha a körülmények és a tulajdonosi bizalom nem változik, természetesen maradok. Nyilván más alapállást jelent majd egy másodosztályú bajnoki státus, de azt sem tekintjük világvégének, ha netán így alakul. Addig is azonban minden erőnkkel azon vagyunk, hogy megkapaszkodjunk az első ligában.
– Úgy tűnik, minél jobb eredményt akar elérni az OSK, annál kevesebb magyar játékos kap szerepet a kezdő tizenegyben. Szeretnétek-e ezen változtatni, vagy kizárólag az eredmény a fontos?
– Mint mondtam, szeretnénk változtatni ezen az állapoton, tekintve azonban, hogy a sepsiszentgyörgyi futballt 2011 előtt több mint egy évtizeden át tetszhalott állapotba süllyesztették, legalább két generációnyi futballista hagyta abba a játékot az ifjúsági kor végén, vagy keresett más városban boldogulást.
– A felújított stadionnal a fociláz még jobban elterjedt Háromszéken. Hogyan vélekednek a szurkolók a csapat teljesítményéről, és mit várnak a jövőben?
– A szurkolótáborunk számít a csapat legeredményesebb részének. Eddig mindenhová hűségesen elkísértek, igazi meccshangulatot teremtettek, miközben soha nem dőltek be provokációknak, megmaradtak a civilizált, de forró szurkolás keretei között. A március 19-i stadionavatót is ők tették elsősorban emlékezetessé a mostoha időjárási körülmények között is zsúfolásig megtöltve a lelátót. A sikeres szereplés nyilván csak fokozhatja ezt az elkötelezettséget, ugyanakkor Székelyföld, sőt, Erdély más régióiból is vonzhat érdeklődőket. Mint ahogy már volt is rá példa.
– Melyek a közeli és a távoli célkitűzéseid az egyesülettel?
– A közvetlen célkitűzés a bennmaradás, jövőre viszont már stabil középcsapattá szeretnénk válni. Két-három éven belül pedig szeretnénk Európa-ligás selejtezőre jogosító helyen végezni a bajnokságban.