Makkay József 2018. március 30., 09:19

A világ zajától mentes ünnepet!

Joggal mondjuk, hogy a keresztény világ legnagyobb ünnepe a húsvét. Mondjuk, de van, amikor mégsem érezzük át ennek igazi súlyát, hiszen az egyházi ünnepre rávetődő világi események nemcsak beárnyékolják annak meghittségét, hanem éppenséggel helyettesíteni is szeretnék azt. Az egymásnak feszülő emberi indulatok, a felfokozott közösségi hiányérzet vagy az olyan abszurd kijelentések, hogy a kolozsvári alpolgármester-asszony múlt pénteki bírósági ítélete egy héttel előrehozta a nagypénteket, nemcsak bántóan hangzik a keresztény ember számára, hanem éppen az ünnep lényegét, keresztény hitünk tartalmát próbálja kiüresíteni. Merthogy az ünnep éppen arról szól, hogy elcsendesedve, testi és lelki böjttel készüljünk rá, próbáljuk megérteni és átérezni nagypéntektől a feltámadásig terjedő három nap felemelő történetét, és személyes életünknek szánt üzenetét, amelyet Jézus követőinek kínál. Ha a világ zavaró dolgait legalább pár napra ki tudjuk zárni életünkből, akkor az élet minden területén már jóval előbbre leszünk. Ebben segít a családi meghittség, a szűkebb vagy tágabb egyházi közösség, a templom, az istentisztelet és szentmise, illetve mindaz, amit ezek köré tudunk felépíteni magunkban.

Nem véletlen, hogy ilyenkor messze földről is hazajön a legtöbb elszármazott együtt lenni szeretteivel és hagyományaival. A „mindenhol jó, de a legjobb otthon” népi bölcsesség igazát egyházi ünnepeink alkalmából érezzük át a maga valóságában. A világ bármelyik fertályára vetődjön is az ember, a szülőföld húsvétja és karácsonya rendszerint olyan hívó szó, aminek egészséges lelkületű ember nehezen tud ellenállni.

Egyik ismerősömtől kérdeztem minap, hova mennek az ünnepek alatt, mire a válasz egy végeérhetetlen panaszáradat volt: nem látszik ki a gondokból és a munkahelyi elköteleződésekből, így nehezen tudja eldönteni, mennyi szabadideje marad az ünnepre.

Ismerős történetek ezek: az agyonterhelt és agyonhajszolt modern ember tragédiája ez, amelyre önerőből ritkán van jó megoldás. Ilyenkor kell észrevenni, hogy saját magunk rendbetételére éppen az ünnepi készülődés, az elcsendesedés, a magunkba nézés lehet a gyógyír. A Jézussal való találkozás ugyanis nem idő és nem pénz kérdése, hanem egyéni elhatározásé. Ha az ember minden zavaró tényezőt félre tud tenni életéből, akkor jó eséllyel feloldódik az ünnep hangulatában, és erőt gyűjthet a következő napok, hetek és hónapok nehézségeinek felvállalásához, leküzdéséhez.

Ehhez az elhatározáshoz kívánok minden kedves olvasónknak áldott, békés húsvéti ünnepet!