Igazságügy: átlátszó az önös érdek

2018. február 23., 09:50

A civilek tüntetnek, a bírák és az ügyészek háborognak, a politikusok érvelnek. Az igazságszolgáltatást érintő törvénymódosítások lázban tartják az országot. A sokak számára ellentmondásos igazságügyet Kis Júlia kolozsvári jogásszal jártuk körül.

 

Székelyföldi politikusok büntetőpere a marosvásárhelyi táblabíróságon: az igazságszolgáltatás reformját szakemberek bevonásával kell elvégezni Fotó: Boda L. Gergely

A PSD–ALDE kormánykoalíció október végén terjesztette a parlament elé az igazságügyi törvények módosításáról szóló javaslatát, amelyet mind az ellenzéki pártok, mind a bírák és ügyészek szakmai szervezetei kifogásoltak. A módosítások ellen az utca embere is megmozdult, országszerte tüntetések zajlottak. A törvénymódosításokat több ellenzéki párt is megtámadta az Alkotmánybíróságon. A bírák és ügyészek jogállását szabályozó törvénytervezetet a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék (a legfelsőbb bíróság) is helytelenítette. Valer Dorneanu, az Alkotmánybíróság elnöke szerint a tavaly decemberben megszavazott jogszabály öt rendelkezése sérti az alaptörvényt.

A törvények módosításába olyan személyek szólnak bele, akiknek különböző jogi és erkölcsi problémáik vannak, így átlátszó az önös érdek”

– fogalmaz Kis Júlia jogász, a Kolozsvári Ügyvédi Kamara tagja (portrénkon). Az emberek átlátszónak tartják azt a fajta törvényhozói szándékot, ami nem demokratikus államhoz való. A törvényeknek nem egy személy vagy csoport érdekeinek kell megfelelniük. A jogász szerint időt kellene adni az új jogszabályok kidolgozására, amihez megfelelő szakemberek bevonására is szükség volna.

Az igazságszolgáltatást érintő törvénymódosítások bizonyos szakaszai veszélyt jelentenek, mivel nagyban növelnék a politikum befolyását az igazságszolgáltatásban, ugyanakkor a bírói függetlenséget és a jogállamiságot gyengítenék. A kritikus pontok mellett azonban a javaslatban vannak pozitív rendelkezések is. Kis Júlia példaként kiemelte a bírák alsó korhatárának megszabására irányuló cikkelyt, ugyanis egy 23 éves bíró nem tekinthető elég érettnek a tisztség betöltésére.

A törvényjavaslat néhány hasznos rendelkezése ellenére a civilek a teljes törvénymódosítás irányába gyanakvással fordulnak.

A hétköznapi emberek ma már annyira bizalmatlanok a törvényhozói szervekkel szemben, hogy biztosabbnak tartják, ha inkább minden úgy marad, ahogy volt –állapította meg a jogász. Alapvető szabálynak kellene lennie, hogy a törvények előreláthatóak legyenek, gyakori változtatásuk ugyanis negatív hatású. Ezért volna lényeges szakemberek bevonásával alaposan áttárgyalni a módosításokat.

Látszólagos csend. A bírák azonban túlterheltek, mert naponta akár ötven ügyet is tárgyalhatnak Fotó: Pál Árpád
Gátol, de nem lehetetlenít el

„Az ügyészek azt állítják, hogy a módosítások miatt nem tudnák feladatukat végezni. Szerintem nem jelenthető ki általánosságban, hogy ez ellehetetlenítené a munkájukat: más szabályok lesznek, azokhoz kell alkalmazkodni”–mondta Kis. A törvénymódosítások bizonyítás szempontjából okoznának nagy változásokat: a bizonyítási eszközök és maga a procedúra jelentős átalakuláson menne keresztül. Ezek bizonyos esetekben nehézséget jelentenének, mivel nem a megszokott szabályokhoz kellene alkalmazkodni, másrészt munkájuk hatékonyságát is megnehezítené. Példa erre a felvételek használata, amelyeket bizonyítékként csak bizonyos esetekben vehetnének igénybe.

Az igazságügyi törvénymódosítás többek között azt is előírja, hogy az állam behajtja az ügyészeken vagy bírákon azokat a kártérítéseket, amelyek kifizetésére az igazságszolgáltatási szervek rosszindulatából vagy súlyos hanyagságból, a hibásan meghozott döntéseik következtében kötelezték az államot. Sokan úgy hiszik, hogy a bírák és az ügyészek jelenleg nem felelnek tetteikért. A kolozsvári szakember szerint ez nem így van. Érvényes jogszabály létezik arra, hogy felelősségre vonhatók, ha egy ügyben szándékosan vagy hanyagsággal hoztak rossz döntést. „Igaz, a gyakorlatban nehéz ezekre példát találni, de törvényszöveg mondja ki, hogy sem a bíráknak, sem az ügyészeknek nincs immunitásuk”–hangsúlyozta a jogász.

A jelenleg érvényes jogi előírások szerint, ha valakit jogellenesen vagy igazságtalanul ítéltek el, az áldozat bírósági keresetben az állam ellen fordulhat, amibe beletartozik a bírói hatalom is. Ilyen esetben az ország kártérítést fizet az érintettnek. Az állam felelősségre vonhatja a bírót, amennyiben az komoly szakmai hibát vétett. Az új törvénytervezet ezt annyiban változtatja meg, hogy a hibás bírói döntés elkövetőjének felelősségre vonása nem fakultatív, hanem kötelezővé válik.

Kis Júlia szerint vitatható a kormánypártoknak a romániai igazságüggyel kapcsolatos jószándéka

Több országban a bírák és ügyészek által elkövetett bűncselekményeket vagy különböző jogellenes magatartásokat különálló szerv vizsgál. Fontos, hogy aki a bíró asztalára hozza a vádiratokat, az ne tudjon ellene is vádiratot szerkeszteni. Kis Júlia ezzel kapcsolatban ott látja a legnagyobb problémát, hogy

Romániában politikai kézben tartják az emberek kinevezését. Innentől kezdve jogosan felvetődik a kérdés: a bírókat és ügyészeket vizsgáló új csúcsszerv vajon mennyire lesz független?

A bírói függetlenség kérdése

A törvénymódosítás legnagyobb hibája, hogy veszélyezteti az igazságszolgáltatás függetlenségét. Kis Júlia úgy véli, egy demokratikus államban fontos, hogy a bíró független legyen, és ne egyéb, hanem csak az a dosszié foglalkoztassa, ami előtte van. A bírák és ügyészek munkájába sem a politikumnak, sem egyéb szervnek nem kell beleszólnia. „Amíg léteznek olyan körök, akik ebbe beleszólnak, addig nem lesz független igazságszolgáltatási rendszerünk. Fontos, hogy a bíró az ügyeket a bizonyítékokkal együtt, szakmai alapon úgy tudja felvállalni, hogy ne rettegjen attól, hogy döntése valakinek nem fog tetszeni. A mai rendszerben ugyanakkor azt sem tartom helyesnek, hogy a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) kivizsgálja a bírákat. Ha a bíró felment egy DNA által vádolt személyt, az ügyészség hivatalból eljárást indít ellene, hogy kiderítse, nem volt-e a bíró befolyásolva vagy megvesztegetve. A bíróra ez által nyomást gyakorolnak. Az ehhez fogható eszközök bevetése miatt most sem beszélhetünk igazságos és független rendszerről”–magyarázza fenntartásait Kis Júlia.

A kolozsvári jogász szerint az emberek nem tudják eldönteni, hogy a DNA-nak vagy a kormánypártoknak higgyenek.

A DNA célja, hogy minél több vádirat szülessen, ezáltal minél hatékonyabb legyen. Önös érdekeik miatt a törvényhozók ezt próbálják megállítani, és innen indul az a káosz, ami ma belengi az egész országot.

Vitatható a jó szándék

A kormánypártok részéről többször elhangzott, hogy az emberek nem tájékozódnak, nem ismerik a valós törvényhozói munkát, ezért tüntetnek. A jogász szerint a nagy többség valószínűleg nem olvasta a törvény­szöveget, azonban a tüntetésekhez nem ez, hanem sokkal inkább a bizalom hiánya vezetett. A törvényhozásban jórészt olyan emberek vesznek részt, akiknek a szakmai tapasztalata megkérdőjelezhető. Rengeteg példát látunk arra, hogy a törvényhozás tagjai szakmailag nincsenek kellőképpen felkészülve, legalábbis állásfoglalásaik, törvényhozói munkájuk ezt sugallja. Másrészt szakmai hiányosságaikat súlyosbítja az a tény, hogy sok parlamenti képviselőnek és szenátornak a munkája etikai és morális kérdéseket vet fel. Mindez könnyen elvezet a törvényhozói szervek iránti bizalmatlansághoz: az emberek érzékenyek arra, amikor olyan témák kerülnek szóba, mint az igazságszolgáltatás. A gyanakváshoz az is hozzájárul, hogy milyen módon próbálják a törvénytervezetet átvinni. A törvényjavaslatok nem voltak kellően átgondolva, nem kérdezték meg az illetékes szerveket, nem készültek tanulmányok, amelyek felmérték volna a módosítások hatását. Egyértelmű, hogy a gyors tempó politikai nyomás érzetét kelti. „A kormánypártok azt sugallják, hogy ebben a formában kell minél hamarabb átvinni, megszavaztatni a törvényt”– fogalmaz Kis Júlia. Ezek okozzák a kormánypártok jó szándékának a megkérdőjelezhetőségét.

Hatályba lépnek a módosítások
Az igazságszolgáltatásban szükség van bizonyos reformokra, de persze nem ilyen stílusban

– vélekedett a jogász. Belülről nézve a rendszer bizonyos részei nem elég korszerűek. A bírák túlterheltek, mivel naponta akár ötven ügyet is tárgyalhatnak. Az ügyek érintettjei mind bemennek reggel a bíróságra, és addig maradnak, amíg sorra nem kerülnek. Lassú a rendszer, és nem tart lépést a társadalom elvárásaival. „Ügyfeleimnél tapasztalom, hogy az idő pénz, és nem fogadható el, hogy egy évet várjunk a határozat megírására, majd az indoklásra, hogy véglegessé váljon a döntés”–részletezi a jogásznő az egyik leggyakoribb bírálatot az igazságszolgáltatás felé.

Az igazságügyi törvénycsomagot az Alkotmánybíróság több ponton is alaptörvénybe ütközőnek ítélte. Ez nem azt jelenti, hogy a törvénymódosítás egésze nem mehet át. A kifogásolt törvénycikkelyeket az eredeti formában nem lehet megtartani, azokon változtatni kell. Vannak azonban más problematikus részek is, amelyekkel kapcsolatban az Alkotmánybíróság még nem foglalt állást. Kis Júlia mégis úgy véli: a kormánykoalíció által nagy lendülettel elkezdett törvénymódosítások bizonyos változtatások után életbe fognak lépni.

Hevele Lili