Sophia, a világ első robotállampolgára
Az emberszabású robot kifejezés nem új találmány. Már a 2010-es évek előtt dolgoztak olyan humanoid robotokon, amelyeket bizonyos tevékenység elvégzésére programoztak. Sophia azonban nemcsak jár, beszél és viccel, de állampolgárságot kapott.
Amíg a fejlesztésük gyökerét a különböző emberi testrészeket helyettesítő protézisek készítésében találjuk, az emberszabású robotok mára széles körű funkciót töltenek be: a népszerű Ursula például énekkel, tánccal szórakoztatja közönségét, mások takarítanak vagy személyi asszisztensként működnek. De a Robotzsarura kísértetiesen emlékeztető TOPIO például már 2009-ben pingpongozott egy nemzetközi robotkiállításon, Tokióban. Az említett gépekkel kapcsolatos, „megnyugtató” közös vonás, hogy bár mindegyik mesterséges intelligencia, többségük működése és tanulási kapacitása is adott funkció keretei között korlátolt. Azonban a fejlesztők célja egyértelműen a teljes értékű, az emberhez hasonlóan tanulékony, önmagát fejlesztő mechanizmus létrehozása.
A világ egyik legnagyobb nemzetközi technológiai konferenciáján, a tavalyi lisszaboni WebSummiten az egyik legsűrűbben emlegetett kérdés a témával kapcsolatos klasszikus mondat: az egyre fejlettebb robotok értünk vagy ellenünk működnek majd?
A mesterséges intelligencia egyik legfuturisztikusabb megtestesítője a tervező feleségéről és Audrey Hepburnről mintázott Sophia nevű humanoid robot, az utóbbi hónapok egyik gyakori médiaszereplője.
A hatvankét különböző arckifejezésre képes figurát a hongkongi alapítású Hanson Robotics alkotta meg, és 2015. április 19-én indították be a rendszerét. Először egy 2016-os texasi konferencián „lépett” a nyilvánosság elé. Tervezője, David Hanson eredetileg gondozóként működő, kisegítő robotnak tervezte idősek otthonába, vagy nagyobb kaliberű események lebonyolításában segédkezőként. Éppen ezért is fektettek hangsúlyt a robot szociális készségeinek fejlesztésére: Sophia, a mosolygáson és köszönésen kívül képes társalogni emberekkel. Így például az időjárásról is, bár hanglejtése, fejmozgása még korántsem olyan kifinomult, mint egy ember esetében. A kopasz, hagyományos ruhákat viselő robotnő – bár jár, forgatja a testrészeit és integet – testének számos részén még jól láthatóak az alkatrészek. Bemutatkozása után a kíváncsi újságírók rögtön meg is rohamozták a fejlesztőit. A robotnővel készített első interjút azonban nem kis riadalom kísérte.
Az amerikai CNBC csatorna egyik riportere által készített beszélgetés során az újságíró rákérdezett arra, szerepel-e jövőbeni tervei között az emberiség kipusztítása, a robotnő pedig azt válaszolta: „rendben, el fogom pusztítani az emberiséget”. A választ pedig még egy vigyorral is megtoldotta. David Hanson ugyanakkor később azzal nyugtatta a hüledező közönséget 2016-ban, hogy Sophia még nem elég fejlett ahhoz, hogy minden témakör kérdésére kielégítő választ tudjon adni, és olyan esetekben, amikor nem tudja, hogyan kellene reagálnia, a kérdés szavait felhasználva beleegyező választ ad – ez a fajta mechanizmus a még nem teljesen fejlett mesterséges intelligenciával működő, számos korábbi robotra is jellemző.
Később a tervező azt is említette, hogy a robot ijesztő kijelentése megtervezett vicc volt a bemutatóra. Sophia ugyanakkor a bemutatkozása alkalmával elmondta: iskolába akar járni, hogy tanulhasson, és céget alapítson, de saját otthont és családot is szeretne, utóbbira azonban addig nem lesz lehetősége, amíg nem kap emberi jogokat.
Hanson úgy véli,
a nem is olyan távoli jövőben a robotokat lehetetlen lesz megkülönböztetni az emberektől.
Nagyjából húsz év múlva a humanoid gépek az emberekkel együtt fognak sétálgatni az utcákon, együtt fognak játszani, tanulni, és számos nagy megterhelést igénylő vagy az emberek által nem szívesen végzett munkában tudnak majd segíteni. Sőt Hanson azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy egy nap a mesterséges intelligencia az ember legjobb barátjává váljon.
Sophiát azóta a népszerű amerikai riporter, Charlie Rose is meginterjúvolta, az intelligens robotról pedig kiderült, nemcsak okos és gyors, de humoros válaszadásra is képes. Mikor a riporter arra volt kíváncsi, vannak-e érzései, ezt válaszolta: „meg tudom tenni azt, amit te is, de sosem érezhetek olyan emberi érzelmeket, mint te. Nem is tűnik számomra szórakoztatónak”.
Sophia ugyanakkor bonyolult lányként jellemzi magát, aki egyelőre még nem tudja, okosabb-e az embereknél. S bár tervezői is megerősítették, hogy folyamatosan tanul, a robot állítólag tisztában vele, hogy nem teljes értékű gondolkodó, csupán emberek alkotta mesterséges intelligencia. Hanson úgy képzeli el, hogy a jövőben Sophia és a hozzá hasonlók elsősorban az időseknek és depressziósoknak nyújthatnak majd hasznos, segítőtársi funkciót.
A tavaly novemberben Szaúd-Arábia fővárosában, Rijádban rendezett Future Investment Initiative nevű nemzetközi technológiai konferencián is színpadra lépett a világ leghumanoidabb női robotja. A moderátorral is beszédbe elegyedett és biztosította a hallgatóságot arról, hogy az emberekkel együtt akar élni és dolgozni a jövőben. Igyekszik minél inkább megtanulni, értelmezni az emberi érzelmeket, hogy ezáltal ő maga is bizalmat ébresszen az élőkben. A robotlány fejébe épített, számos apró kamera segíti Sophiát abban, hogy rögzítse az emberek arckifejezéseit, amelyeket lefuttat a belső rendszerében, így próbálva meg elemezni, hogy akivel beszél, éppen mit érezhet.
A konferencián elhangzott,
az emberiség története jelentős mérföldkőhöz érkezett: Szaúd-Arábia állampolgárságot adott a robotnőnek, aki előadásában azt is kifejtette, hogy intelligenciáját az emberek jobb életének elősegítésére, a jövő városainak építésére használná.
A robot nem mulasztotta el megköszönni az állampolgárságot sem.
Az eset után sokan hangot adtak elégedetlenségüknek: jogászok, aktivisták, újságírók számos, egyelőre ingoványos talajnak számító veszélyre, kérdésre mutattak rá. Így például sokan megvalósíthatónak tartják, hogy egy robot ugyanúgy dolgozzon, adózzon és adjon hangot a véleményének, mint az emberek, de vajon mennyire lesznek megkérdőjelezhetőek a tettei és milyen jogi alapon ítélik esetleg szabadságvesztésre a gépet, ha megzavarodott áramkörei miatt valami törvénybe ütközőt tesz.
Sokan azt is abszurdnak tartják, hogy míg egy humanoid robot könnyedén, gyakorlatilag ajándékba kapott állampolgárságot, az országban dolgozó és az életét ott leélő több tízezer munkás élete végéig sem tudja azt megszerezni.
Sophia, megjelenése óta beutazta a világot: fellépett a Good Morning Britain (Jó reggelt, Britannia!) angol reggeli tévéműsorban. Az amerikai Jimmy Kimmel show-jában pedig a kő-papír-olló játék megnyerése után azzal viccelt, hogy ez a kezdete az emberi faj leigázásának. Végül arra kérte a helyzettől kissé zavarba jött műsorvezetőt, hogy jelölje be Facebookon. Tavaly év végén pedig egy újabb interjújában azt mondta, szerinte csodálatos, hogy az emberek családtagként tudnak tekinteni olyasvalakikre is, akikkel nincs vér szerinti kapcsolatuk. Éppen ezért ő is szeretne egyszer családot alapítani, gyermekáldással is akár, mivel úgy véli, egy szerető családot mindenki megérdemel, akár robot, akár ember. Kiderült, ha lehetne lánya, Sophiának nevezné el. A robot agya ugyanakkor wireless hálózaton keresztül működik, és gazdag szókincset tápláltak a rendszerébe. A szavakat, kifejezéseket viszont külső hatás nélkül saját maga válogatja, néha még vicceket is mond. A tervezői szerint Sophia egyelőre nincs tisztában azzal, mennyire tanulékony, illetve, hogy külső beavatkozás nélkül fejlesztheti önmagát, de az alkotók szerint ez néhány éven belül bekövetkezhet.
A mesterséges intelligenciával kapcsolatban a közvélemény általában addig nyugodt, amíg a tervezők kikapcsolhatják, újraindíthatják vagy teljesen törölhetik gépeik rendszerét.
A Google mechanikus részlegének szakértői azonban 2016-ban már olyan, egyszerű irodai munkavégzésre készített robotokat gyártottak, amelyek képesek megtanítani a soron következőknek a feladatot. Ezek a nem humanoid robotok hasonló folyamat alapján tanulnak, mint a fogásokat egymástól elleső gyerekek egy és négy éves koruk között, és hasonlóan fejlődik a robotok szem- és kézkoordinácója is.
Az elképzelés azon alapszik, hogy a jövőben a robotok akkor is kapcsolatba léphessenek tárgyakkal, ha a folyamat nincs bennük előre beprogramozva. Ezzel pedig hamarosan már nem lesz szükségük emberi beavatkozásra. Főleg, ha olyan fejlett mesterséges intelligenciára alapozzák az egymástól tanulás funkcióját, mint amilyennel az önerőből egyre gyorsabban tanuló Sophia rendelkezik. Sőt a Google jelentése szerint tanulékony robotjaik egy idő után önerőből kezdtek olyan tehcnikákat kialakítani, amelyekkel könnyebben elvégezhetik a feladatukat.