Egy bohém, de szerethető költő, Kisfaludy Károly
Kétszázharminc éve, 1788. február 5-én született Kisfaludy Károly drámaíró, költő, festő, a reformkori irodalmi élet kimagasló alakja, a magyar novella egyik első meghonosítója
A Győrhöz közeli Téten, egy szolgabíró fiaként született Kisfaludy sokáig nem tudta eldönteni, költő legyen vagy festő. Győrben, a bencések gimnáziumában járt iskolába, ahol dacos természete csakhamar bajba keverte: felmérgelődött az őt dorgáló tanárra, majd fogta a tintatartót, és elébe dobta. Meg is buktatták, szigorú apja pedig katonai iskolába íratta, csemetéje hadd tanuljon rendet és fegyelmet. Végül nem mindennapi katonai pályát futott be: harcolt a Napóleon elleni csatákban, részt vett a Caldierónál kivívott győzelemben. Később fogságba esett, de megszökött, majd ki akart lépni a hadseregből, hogy feleségül vegye egy szegény özvegy lányát, ám ezt apja ellenezte.
Kisfaludy dacból 1811 augusztusában mégis kilépett a szolgálatból, és hazament Tétre, de felbőszült apja tudni sem akart róla. 1812-ben Bécsbe ment, hogy festőnek képezze magát. Csakhogy a fiatalember itt sem nyugodott meg: fájdalmát és idejét könnyelmű dorbézolásba ölte, állandó pénzzavarral küzdött, különös terveket szövögetett. Elhatározta, hogy Oroszországba utazik festeni, ám csak Pozsonyig jutott, ahonnan hamarosan visszatért Bécsbe. Szorgalmasan dolgozott, hogy megélhessen, és különösen az arcképfestést művelte, majd a rézmetszést is megtanulta. Végül adósságai felszaporodtak, és ott maradását lehetetlenné tették. Viszont megismerkedett Körner Tivadar és Pichler Karolina német írókkal, majd Itáliába indult; gyalog utazott és festészetből élt. 1816 nyarán már ismét Bécsben volt. Honvágytól űzve 1817-ben Pozsonyba ment, ahol Ballus Pál barátja segítette, mivel édesapjával képtelen volt kibékülni. Igaz, az apa titokban némi segítséget nyújtott neki.
Hogy Kisfaludy éppenséggel nem volt kellemes jellem, az bizonyítja, hogy Pestre kerülve a nádor nem akarta kinevezni a Nemzeti Múzeum képtárőrévé összeférhetetlen természete miatt. Ezután inkább kényszerből festegetett: barátai, akik sajnálták a fiatal művészt, megvették képeit. Sokat nyomorgott, és végül belátta: festészetből nem fog megélni, és beállt Stáhly Ignác sebészprofesszorhoz anatómiát tanulni. Lassan azonban kiderült, inkább költő, mint festő vagy leendő orvos. Idővel több színdarabja is a fiókban várta a bemutatást.
1819. április 18-án színpadra került A tatárok című darabja, amely nagy hatást váltott ki. Kisfaludy karrierje ezután jött egyenesbe, színművei egymás után kerültek színre, javult anyagi állapota is. Időközben megismerkedett Helmeczy Mihállyal, és az ő révén a nyelvújítással. Olvasta Kazinczy Ferenc munkáit, és egyike lett leghívebb követőinek. Miközben lassanként a magyar irodalmi élet egyik főszervezőjévé vált, megalapította az Aurora című irodalmi közlönyt, amelyben a kor kiválóságai publikáltak.
„Kétségtelen, hogy túlságos rögtönzőképessége, természetében rejtőző rendetlensége, bohém könnyelműsége folytán életművében sok a gyorsan romló, a csak napi hatást kiváltó. Még jó tragédiáin is ott ülepszik az idő pora. Prózájában is fontosabb az indítóerő, az ösztönző hatás, mintsem az időálló irodalmi érték. De néhány vígjátéka, köztük üde egyfelvonásosai, friss hatású népdalai és komoly hangvételű költeményei közül a Mohács és az Alkonyi dal maradandó irodalmi értékek hordozója. Alakja, egyénisége, szenvedélyekben és munkában elégő élete pedig irodalmi múltunk egyik legszeretetreméltóbb alakjává teszik” – írta Kisfaludy munkásságáról Hegedűs Géza irodalomtörténész. A Magyar Tudományos Akadémia 1830. november 17-én alakult meg Pozsonyban, és a nyelvtudományi osztályba őt választották meg első rendes tagnak. Ennek hírét már nem kaphatta meg, mert november 21-én meghalt. Emlékezetére alakult 1836-ban a Kisfaludy Társaság.