Törvényi szigor a zaklatókkal szemben

A közélet a szexuális zaklatásoktól és az ezt keretbe fogó #MeToo kampánytól hangos. A botránysorozat több hollywoodi és magyar híresség állásába, szakmai megbecsülésébe került. Büntetőjogászt kérdeztünk arról, milyen esetek számítanak bűncselekménynek.  

Büntetőjogi szempontból a zaklatás elnevezésű bűncselekmény tartalmilag teljesen eltér a szexuális zaklatástól – szögezte le Kádár Hunor büntetőjogász (portrénkon). A Sapientia EMTE kolozsvári jogi karának adjunktusa elmagyarázta, a két fogalom jogi tárgya is eltérő: a zaklatás az emberi szabadság elleni bűncselekmény, míg a szexuális zaklatás a nemi élet szabadsága ellen elkövetett bűncselekmény. Sőt az új Büntető Törvénykönyv a szexuális zaklatásnak is két formáját különbözteti meg: az egyik a nemi élet szabadsága elleni bűncselekmény, míg a másik hivatali bűncselekmény.

A zaklatás elsősorban adott személy megfigyelésére, követésére, telefonos hívogatására vonatkozik, amelyet a Btk. 208. cikkelye ír körül. Eszerint azt, aki mást rendszeresen, jogtalanul vagy jogos érdek hiányában követ vagy másnak lakhelyét, munkahelyét, más által gyakran látogatott helyeket megfigyel és ezáltal félelemérzetet kelt a sértettben, 3 hónaptól 6 hónapig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel sújtják. Ha telefonhívással vagy bármilyen más távközlési módon zaklatnak valakit úgy, hogy annak gyakorisága vagy tartalma miatt félelemérzetet keltenek a sértettben, 1 hónaptól 3 hónapig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel büntethető, amennyiben nem minősül súlyosabb bűncselekménynek, ugyanakkor a vádemeléshez a sértett személy indítványa szükséges.

Kádár Hunor elmagyarázta: a zaklatásos bűncselekmény elkövetője természetes és jogi személy is lehet, az elszenvedő viszont csak természetes személy. Ilyen esetben az elkövető a személyt követi utcán, étteremben, szórakozóhelyen vagy rendszeresen megfigyeli a zaklatott által gyakran látogatott helyeket. A büntetőjogász hangsúlyozta,

csak abban az esetben valósul meg bűncselekmény, ha a bűncselekménynek minősülő magatartást az aktív alany rendszeresen elköveti.

Ugyanis egy alkalommal történő követés vagy megfigyelés általában nem alkalmas arra, hogy a sértettben félelemérzetet keltsen. A bűncselekmény megvalósulásához az is szükséges, hogy a sértett követése vagy az általa látogatott helyek megfigyelése jogtalanul vagy jogos érdek nélkül történjen. Bírósági engedéllyel történő nyomozói megfigyelés például már nem számít zaklatásnak.

Erdélyben is ismert olyan eset, amely során a magát sértettnek vélő fél telefonos üzenetek által történt zaklatást említett. A Btk. alapján ilyen esetben akkor beszélhetünk bűncselekményről, ha az aktív alany telefonhívások vagy távközlési eszközök útján történő kommunikáció – például sms, mms, fax, email, messenger – révén, azok gyakorisága vagy tartalma miatt félelemérzetet kelt a sértettben.

„Ha az elkövető minden nap ugyanabban az órában felhívja a sértettet, és nem szól a telefonba, már félelemérzetet kelthet. De tartalma alapján egyetlen mms vagy email is alkalmas lehet erre, ha például az elkövető olyan személyről küld képet a sértettnek, aki őt a múltban többször is bántalmazta. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a zaklatás alternatív bűncselekmény (infracţiune cu caracter subsidiar): kizárólag a súlyosabb bűncselekmény miatt lehet felelősségre vonni az elkövetőt. Amikor telefonhívás során egy bűncselekmény elkövetésével fenyegetik a sértettet, a cselekmény fenyegetésnek minősül. Ha pedig e-mailben egy kompromittáló videofelvétel nyilvánosságra hozatalával fenyegetik, amennyiben nem hajlandó egy bizonyos pénzösszeget fizetni az elkövetőnek, akkor már zsarolásról beszélünk” – magyarázta a szakember. A zaklatás elkövetésére irányuló kísérlet azonban nem büntetendő.

Az eddigiekkel szemben a szexuális zaklatás teljesen más tartalmú esetekre vonatkozik. Ez ugyanis a szexuális szabadság ellen elkövetett bűncselekmény, amely szexuális természetű kedvezmények követelését feltételezi egy munkahelyi viszony keretében.

Szexuális természetű kedvezmények alatt bármilyen szexuális cselekményt értünk, de ahhoz, hogy zaklatásos bűncselekménnyé váljék, az elkövetőnek több alkalommal kell valamilyen szexuális kedvezményt követelnie a sértettől.

A 223. cikkely alapján ezt 3 hónaptól 1 évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel sújtják. Ugyanakkor ez esetben is a sértett személy indítványa szükséges a vádemeléshez. Tehát a #MeToo kampány keretében említett számos esetet nem tekinthetünk szexuális zaklatásnak, amely során valaki szexuális jellegű kapcsolatra tett ajánlatot egy másik személynek, de csak egy alkalommal. A szexuális követelés ugyanakkor kifejezhető szóban, írásban, távközlési eszközök vagy gesztusok révén, például, ha az elkövető a munkatársak előtt a sértettre célzó obszcén gesztusokat tesz. 

„A bűncselekmény megvalósulása tekintetében közömbös, hogy a sértett eleget tett vagy sem az aktív alany által követelt szexuális természetű kedvezménynek. Ha igen, a szexuális kedvezmény megvalósítása érdekében az elkövető nem alkalmazhatott kényszerítést, de attól még zaklatásról beszélünk. Ellenkező esetben a cselekmény – attól függően, hogy történt-e szexuális behatolás vagy sem – erőszakos nemi közösülésnek vagy szexuális agressziónak minősül” – részletezte a szakember.

Abban az esetben, ha az elkövető a szexuális természetű kedvezményeket a sértettel szembeni hatalmi helyzetét vagy fölényét kihasználva követeli, egyértelműen bűncselekményről van szó.

A szexuális céllal történő hivatali visszaélést is külön részletezi a Btk. 299. cikkelye, amely szerint 6 hónaptól 3 évig terjedő szabadságvesztéssel és az illető köztisztségétől való eltiltással jár az ilyen eset, viszont az elkövetésre irányuló kísérlet szintén nem büntetendő. Ha nemi erőszak történik, a bűncselekmény nyilván nem is kérdéses. Szexuális zaklatás esetén viszont a hangsúly a megfélemlítésre helyeződik, azaz a bűncselekmény eredménye a sértett megfélemlítése vagy megalázó helyzetbe hozatala.

„Ha a szexuális természetű követelések gyakorisága miatt a sértett – aki eleinte nem vette komolyan az aktív alany követeléseit – már attól tart, hogy az elkövető erőszakos nemi közösülést vagy szexuális agressziót készül ellene elkövetni, egyértelmű, hogy bűncselekményről van szó. De zaklatásról beszélünk akkor is, ha a szexuális természetű követelések gyakorisága ellenére a sértett nem ijedt meg az elkövetőtől, viszont megalázva érzi magát a munkatársak előtt, akik könnyűvérű nőnek tekinthetik. Ha sem megfélemlítve, sem megalázva nem érzi magát az illető, akkor nem beszélünk bűncselekményről” – magyarázta Kádár Hunor. A szakértő hozzátette: ha az elkövetőre egyértelműen igaz valamelyik magatartásforma a fentiek közül, nemigen tud kibúvásra alkalmas kiskaput találni. A tagadás pedig ilyen esetben semmilyen formában nem segít. Bár számos megalapozott ügy esetén az elkövető felelősségre vonása teljesen jogos, a szakértő megjegyezte: a zaklatásos és szexuális zaklatásos ügyek jogi háttere kiváló alkalmat ad tetemes összegű erkölcsi kártérítések kicsikarására.

A bűncselekményt hang- vagy videófelvételekkel lehet bizonyítani, illetve távközlési eszközök révén elküldött írásos üzenetekkel, térfigyelő kamerák által rögzített felvételekkel.

Amennyiben egy személlyel kapcsolatosan felmerül a szexuális zaklatás gyanúja, a potenciális sértett – saját vagy a rendőrség kezdeményezésére – rögzítheti az elkövetővel folytatott beszélgetéseket, sőt megfelelő berendezés révén le is filmezheti. A büntetőjogász szerint, ha a sértett eléggé ravasz, elszánt és nem szégyelli, ami vele történik, gond nélkül csapdába csalhatja a zaklatót és ezáltal bizonyítékot szerezhet be.

„Romániában nem túl gyakoriak a szexuális zaklatással kapcsolatos ügyek. Valószínűleg azért, mert kevés ügy kerül a hatóság tudomására. Sokan ugyanis nem élnek a magánindítvány lehetőségével, márpedig a sértett személy kezdeményezése nélkül nem göngyölíthető fel az eset. Viszont a zaklatásos esetek egyre gyakoribbak, amióta a Btk. 2014. február elsején bevezette a zaklatást is a bűncselekmények sorába” – fogalmaz a szakember. A jogász szerint egy szexuális zaklatási ügy médiában történő taglalása, főként az elítélés jogerőre emelkedése előtt nem tesz jót sem a sértettnek, sem az elkövetőnek. A sértettben szégyenérzetet kelthet azáltal, hogy a publikum tudomást szerez az ellene elkövetett bűncselekményről és sokszor annak intim részleteiről, ezért védelme érdekében még zárt bírósági tárgyalás is elrendelhető. Kádár Hunor kiemelte, a szexuális zaklatási ügy mediatizálása az elkövető jogerős elítélését megelőzően sérti az ártatlanság vélelmét, hiszen legtöbb esetben egy ilyen eset nyilvánosságra hozatala már a nyomozás során megtörténik. A családon belüli erőszak szintén gyakori alpontja a szexuális zaklatással kapcsolatos ügyeknek, s bár Kádár Hunor szerint büntetése Romániában is éppen annyira megfelel a szükséges követelményeknek, mint más európai országban, egy ilyen ügy akkor kerül a hatóságok elé, ha a sértett fél vagy annak hozzátartozói hajlandóak feljelentést tenni és közreműködni a nyomozó hatósággal.

„Az ilyen jellegű ügyek alacsony száma nem a jogszabályi hiányosságokra vagy a nyomozó hatóságok hibáira vezethető vissza, hanem a romániai lakosság mentalitására. A sértett legtöbb esetben nem tesz feljelentést, mert fél az elkövető családtagtól, anyagilag függ tőle, esetleg tart attól, hogy mit szólnak majd az ismerősök és rokonok. Vagy éppen retteg, hogy egyedül nem tudja majd felnevelni a gyerekeit” – fogalmazott a büntetőjogász. A szakértő szerint ennek ellenére a feljelentések alapján Romániában gyakoribb a családon belüli erőszakkal kapcsolatos ügy, mint a zaklatásos eset.