Pont nélkül, három vereséget követően hagyta el a magyar férfi kézilabda-válogatott a horvátországi Európa-bajnokságot. Ljubomir Vranjes megfiatalított csapata a 14. helyének köszönhetően szinte lehetetlen helyzetbe hozta a válogatottat.
Igaza lett Ljubomir Vranjes magyar szövetségi kapitánynak, aki a horvátországi kézilabda Európa-bajnokság előtt elmondta: ha a dánok és a spanyolok is legjobbjukat nyújtják, nincs esélyünk, és ha rosszul játszunk, a csehektől is kikaphatunk. A magyar férfi kézilabda-válogatott ugyanis a dánok és a spanyolok elleni vereséget követően a gyengébben rangsorolt csehektől is kikapott.
A mérkőzés után a szokásos, ismert közhelyeket lehetett hallani: „görcsösen játszottunk, mert nagy volt rajtunk a teher”, „nagyon akartunk nyerni, de valamiért nem ment jól a játék”, „mintha a csehek jobban akarták volna az egészet”. Úgy tűnik, a női kézilabda-válogatott decemberi csúfos szereplése a férfiaknál is folytatódik.
A magyar csapat nyeretlenül tér haza az Eb-ről, éppe úgy, ahogy Dujsebajev idejében. A kirgiz szakember is megfiatalított csapattal vágott neki két évvel ezelőtt a tornának, és hasonló sorsra jutott. Az azt követő időszak már jobban sikerült, ugyanis Xavi Sabate visszahívta az időseket, akikkel a franciaországi vb-n nemcsak hogy továbbjutott csoportjából, hanem – a nyolcaddöntőben az olimpiai dánokat búcsúztatva – az előkelő hetedik helyen végzett.
A horvátországi Eb-t követő szurkolók és szakemberek ismét rádöbbenhettek arra, hogy manapság kicsi csapatok nincsenek: hat-nyolc csapat bármikor felérhet a csúcsra, a többi pedig igencsak megszorongathatja a nagyokat. Példa erre a cseh, a makedón és a fehérorosz alakulat – ez utóbbit egyesek már a következő világversenyek egyik érmes gárdájának kiáltották ki, hiszen jelenlegi keretében hét játékos 23 év alatti, játékuk pedig igen meggyőző.
Ami a magyarokat illeti: az újabb fiatalítás, úgy látszik, nem tett jót a csapatnak vagy legalábbis az eredményességnek: a keretből a korábban kikerült két Iváncsik fivér mellett hiányzott a visszavonult Nagy László, Gulyás Péter, Fazekas Nándor, valamint Zubai Szabolcs és Harsányi Gergely. Részben ezen a véleményen volt Kocsis Máté is, a Magyar Kézilabda-szövetség (MKSZ) vezetője is.
„A célkitűzés kapcsán szükséges néhány tényt rögzíteni. Az idei világversenyen már nem lesz ott a magyar csapatban Nagy László, Fazekas Nándor, Zubai Szabolcs, az Iváncsik testvérek, Gulyás Péter, Ilyés Ferenc és Harsányi Gergely. Jelentősen átalakult tehát keret, de örülünk neki, hogy a kapitány bátran nyúl a fiatalabbakhoz. A válogatott majdnem fele 1995-ben vagy azután született, összesen tíz fiatallal vágunk neki az Eb-nek – nyilatkozta Kocsis, aki azonban hozzátette, hogy az MKSZ azt szeretné, ha a csapat hat mérkőzést játszana, tehát továbbjutna csoportjából.
A továbbjutást fogalmazta meg célként az MKSZ alelnöke is. „Új időszámítás kezdődik a férfiválogatott életében. A kezdeti szakaszban vagyunk, közép távon az olimpiai kvalifikáció a cél. Jó képességű a csapat, üdítő ránézni a fiatalokra. A rutin nyilván hiányozni fog, hosszabb folyamat lesz, amíg teljesen összeáll a válogatott. A minél több kiélezett mérkőzés sokat jelentene a játékosoknak. Mindig van tét, az olimpiára világversenyeken keresztül lehet kijutni, ha a mostani Eb-n bejutunk a középdöntőbe, akkor a következő világbajnoki kvalifikációt kiemeltként várhatjuk.”
Sajnos a játékosok mérkőzések előtti – bravúrt is szeretnénk végrehajtani típusú – fogadkozásai is hiábavalónak bizonyultak. Ahogy a férfi korosztályos válogatottak nemzetközi sikerei is hiábavalóak. Ugyanis
amint a fiatal játékosok a felnőttek közé kerülnek, sem taktikailag, sem fizikailag, sem mentálisan nincsenek felkészülve az éles mérkőzésekre és a sorozatterhelésre.
Arra a riporteri kérdésre, hogy egyes magyar játékosok miért képesek klubjukban jól játszani, a válogatottban pedig kevésbé, a szerb származású svéd szövetségi kapitány is csak mosolyogva húzta a vállát és annyit válaszolt: úgy tűnik, izgultak.
A fiatalok közül az első világversenyén szereplő Bartók Donát mutatkozott be a legjobban a válogatottban. A 20 éves játékos nyilatkozatában már a jövőbe is tekintett. „Mindig csapatként nyerünk és veszítünk. Ez a torna elúszott, nem tudunk mit tenni, már a jövőbe kell tekintenünk. Mindent meg kell tennünk azért, hogy ütőképes csapatunk legyen, amely a későbbiekben fel tudja venni a versenyt a legjobbakkal. Ez az egyetlen lehetséges út. Ehhez támogatásra van szükségünk. Megértem, hogy a szurkolók csalódottak, mert mi is azok vagyunk, mindenki elhiheti, hogy ez most nekünk a legrosszabb.”
Ahogy az lenni szokott, a külföldi kapitányt egyesek azonnal támadni kezdték. Az egyik ilyen beszólás éppen az MKSZ háza tájáról érkezett. „Amikor Ljubomir Vranjes megérkezett, elkezdte a munkát a Veszprémmel és a válogatottal. Elég kevés idő állt a rendelkezésére, hogy megismerje a játékosait, pedig a szövetség minden lehetőséget megadott neki, hogy több időt foglalkozzon a nemzeti csapattal, de neki nem kellett” – nyilatkozta az MKSZ sportvezetője, Zsiga Gyula. A szakember szerint a svéd edző arra használta az Európa-bajnokság előtt rendelkezésére álló időt, hogy a saját elképzeléseit érvényre juttassa, arra viszont már nem volt ideje, hogy tanulmányozza a támadás és a védekezés közötti játékkapcsolatot, illetve a szélsők szereplését nyomás alatt. „Nem volt olyan közvetítője, adott esetben magyar oldalról, aki a mostani próbálkozásait látva felhívta volna a figyelmét arra, hogy fölösleges, mert nem fog sikerülni” – vélekedett Zsiga Gyula, aki részben öngólt rúgott, hiszen ezt akár az általa felügyelt MKSZ is megtehette volna.
Tény az, hogy a három vereség azt jelenti: a válogatott az ugyancsak nulla pontos Montenegróval és Ausztriával utolsó helyen végzett, de azt is, hogy a következő világversenyekre a selejtezők sorsolásakor sokkal erősebb ellenfeleket fog kapni. Ez pedig azt eredményezheti, hogy a formálódóban levő, megfiatalított csapat nem biztos, hogy kijut a vb-re vagy az olimpiára. Noha az MKSZ távoli célkitűzése éppen az, hogy a 2020-as olimpián a magyar férfi kézilabda-válogatott is részt vegyen.