Mi a haszna a bukaresti pofozkodásnak?

Többéves kihagyás után 2017-ben érdemi párbeszéd alakult ki a három erdélyi magyar párt között, amit a közös autonómianyilatkozat pecsételt meg. A párt elmúlt esztendejéről és az idei tervekről Szilágyi Zsolttal, az EMNP országos elnökével beszélgettünk. 

– Milyen évet zárt a néppárt?

– Tettük a dolgunkat legjobb belátásunk szerint. Tartottuk hídfőállásainkat és igyekeztünk újakat kiépíteni. Aztán év végén beindítottuk a regisztrációs kampányt, ugyanis aki szavazni kíván április 8-án a magyarországi országgyűlési választásokon, annak meg kell teremtenie ennek a lehetőségét.

– Élesen bírálták a kormány intézkedéseit. Ön szerint miért nem jó a kormány új adóreformja?

– Néha úgy tűnik, Bukarest képes azt is elrontani, ami valahogy mégiscsak működött eddig. A szakemberek is attól tartanak, hogy káosz fog kialakulni az adófizetések terén. Az egyszerű munkavállaló szempontjából a legaggályosabb, hogy az ő felelőssége lesz a jövőben a járulékok befizetése. Január közepén járunk és végrehajtási utasítások még nincsenek. A kormány ahelyett, hogy a gazdasági stabilitás tényezője lenne, maga okozza a bizonytalanságot.

– Többször bírálták a kormány igazságügyi intézkedéseit, amelyet viszont az RMDSZ támogat. A készülő új törvénycsomaggal kivédhetők-e az ügyészségi és bírósági visszaélések?

– A nagy probléma nyilván azzal van, hogy létezik egy háttérállam vagy mélyállam (deep state), amely úgy tűnik, folyamatosan jelen van a döntésekben. Az igazságügyi visszaéléseket eddig is meg lehetett volna szüntetni, de néha az ember úgy érzi, hogy a bírákat és az ügyészséget megpróbálják irányítani. A pártok közötti harc eszközévé teszik őket, és ez rettentően káros.

Az RMDSZ helyében én sokkal óvatosabb lennék. Ők beálltak ebben az ügyben a PSD mögé, és szinte mindenben támogatták őket. Még a tüntetők lejáratásában is.

A jéghegy csúcsa Márton Árpád kijelentése volt, aki azt mondta: az utcán tüntetők olyanok, mint 1990-ben a Bukarestbe látogató bányászok. Ez sokat elárul. De ha már odaálltak emellé az erkölcsileg, jogilag, politikailag nehezen védhető csomag mellé, mi haszna van ebből a közösségnek? Jogos az elvárás, hogyha a magyarok beszállnak az országos bukaresti pofozkodásba, a közösségnek legyen valami hozománya.

– Megítélése szerint mennyire lehet eredményes egy erdélyi magyar párt számára román kormányzati tényezővé válni?

– A kérdés az, milyen feltételekkel és milyen eredményességgel választja egyiket vagy másikat. A nyílt kormányzati szerep e zsákmányra és kamarilla-megegyezésekre épülő rendszerben nyilván nagyobb felelősséget jelent függetlenül attól, hogy melyik párt adja a kormányzati többséget. Világos, hogy fegyelem szükséges, ugyanis nem szabad elcserélni a közösség érdekeit személyi vagy szűk csoportérdekekre. Az elmúlt húsz év azt mutatja, hogy e politikai stílussal nem lehet tartós eredményeket elérni. Olyan nagy horderejű intézményalapítás vagy helyfoglalás, amely a közösségünk megmaradása szempontjából fontos lenne, a kormányzati szerepvállalás nyomán sajnos nem történt.

Az egyetlen kisebbségkutató intézeten kívül tulajdonképpen még szinten sem tudjuk tartani. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet pedig a szemünk láttára olvasztják be és alakítják át egy teljes román dominanciájú egyetemmé, ami elfogadhatatlan. Ezzel tenni kell valamit. Keményebben kell fellépnünk, mert ha nem, lassan mindenkit beolvasztanak.

– Hosszú évek után 2017 volt az első olyan esztendő, amikor nagyobb kihagyás után közös asztalhoz ültek az erdélyi magyar pártok képviselői. Lát-e esélyt a tartósabb együttműködésre?

Különösen fontos ez most, amikor az egész magyarságot fenyegetni kezdték. Közösen kértük a párbeszédet Bukaresttől a magyarság jövőjéről és az autonómiáról. Mi volt a válasz? A miniszterelnök akasztófázni kezdett. Méltatlan és gusztustalan egy uniós tagállamhoz, hogy miniszterelnöke a náci és a kommunista időket idéző módon fenyegeti a magyarságot. Világos, hogy az ilyen ember nem vezethet egy országot. Túl azon, hogy szánalmas jelenség volt kezdettől fogva, hol vannak ilyen esetben az ellenzék, a polgári társadalom hangjai, az állam demokratikus intézményei, amelyek fellépnek a gyűlöletbeszéd ellen? Az egyetlen lehetséges megoldás nyilván az, hogy a kormánypárt miniszterelnököt cserél, ami szerencsére meg is történt.

– Vajon milyen mértékben hátráltatja az erdélyi magyar autonómiatörekvéseket a katalánok elszakadási harca Spanyolországtól?

– Vannak hasonló és különböző elemek a két helyzet között. Right to decide, azaz a jog a saját ügyeinkben való döntéshez bennünket illet. Ez közös. Mi viszont a létező állami keretben képzeljük el az autonómiák megvalósítását, a katalánok ennél tovább mentek. A skótok is. Az igazság az, hogy aki ellenzi ügyünket, a kákán is csomót keres. Egy párhuzam viszont van: mind a katalánoknál, mind pedig Romániában a többség az, amelyik az erőszakot beveti, és azzal fenyeget. Mi mindenképpen békés, demokratikus módon akarjuk céljainkat elérni, nem szabad engednünk semmilyen provokációnak, még akkor sem, ha maga a román miniszterelnök volt a legfőbb provokátor.

– Milyen esélyt lát a Minority SafePack sikerére? Egyelőre Erdélyből gyűlt össze a szükséges aláírásmennyiség, Európa-szerte nagy a közöny iránta. Mi ennek a magyarázata?

– Mindenképpen fontos, hogy az aláírások összegyűljenek. Ez európai ügy, nem csak a magyaroknak fontos. Mindenkit arra buzdítok, írja alá. Az emberek egyre kevésbé bíznak Brüsszelben és az unióban. Furcsa, de a legnagyobb bizalom az Európai Unió iránt még mindig a kelet-közép-európai országokban van. Az Európai Bizottság és a brüsszeli intézmények egyes vezetői viszont nagyban hibásak a korábbi bizalom megroppanásáért.

– Mit tart a mai néppárt erősségének és gyengéjének? Milyen területen lenne szükség átszervezésre ahhoz, hogy az erdélyi magyar polgári oldal vezető erejévé váljék?

A Kárpát-medencei magyarok jövőjében. Próbáljuk megtalálni azokat az erdélyi románokat, akik velünk együtt hajlandóak fellépni Erdély érdekében akár a korrupt és túlközpontosított Bukarest akarata ellenében is. Biztos vagyok abban, hogy a néppárt értékrendje meghatározó lesz rövid időn belül az egész erdélyi magyar politikában.