Alapítvány az idősekért
Rendszeres klubtevékenységekkel, az idős emberek látogatásával, ápolásával, segélycsomagok és szükség esetén orvosi segédeszközök biztosításával is igyekszik segíteni az Unitarcoop Alapítvány Maros megyében.
A két marosvásárhelyi unitárius egyházközség alapítványa, az Unitarcoop már a kétezres években felismerte, hogy a társadalom és a közösségek egyik legnagyobb gondja az elöregedés és az idős emberek elmagányosodása. Megpróbáltak olyan rendezvényeket és szolgáltatásokat biztosítani, amelyekkel elsősorban az időseknek segítenek.
A kis marosvásárhelyi klubteremben decemberben kétszer is szerveztek évbúcsúztató klubdélutánt, ahol szeretetvendégség keretében megajándékozták egymást. A klubtagok együtt beszélgettek, énekeltek, miközben az évet is kiértékelték. Az alapítvány szociális munkása, Gergely Orsolya szerint a hetente két alkalommal megszervezett klubdélutánok, de az otthoni idősgondozás is megerősíti az emberekben azt az érzést, hogy tartoznak valahova, nincsenek egyedül.
„Az idősek gyermekei elfoglaltak, külföldön élnek. Nincs idejük, lehetőségük, hogy rendszeresen meglátogassák, odafigyeljenek szüleikre. Az egyedül élők közül többen betegeskednek, kérik a segítségünket, de van, akit csak a magány sújt. Az évek során többször tapasztaltuk: az elmagányosodás súlyos lelki bajokhoz vezetett és a közösség tud segíteni az idős személyen” – magyarázza Orsolya. Munkájukat eredményesnek tartja, hiszen voltak olyan személyek, akik súlyos depressziós tünetekben szenvedtek szeretteik elvesztése miatt, s miután sikerült bekapcsolni őket az alapítvány tevékenységeibe, évekig irodalmi esteken vettek részt. Jellemző, hogy a szervezett tevékenységben való részvétel által lelkileg többen is felépültek, és testileg is jobban érzik magukat.
Egész évben hetente kétszer szerveznek klubdélutánt a marosvásárhelyi és a környékbeli idős személyeknek. A megyeszékhelyen lakók számára otthoni beteggondozást és segélycsomagot is biztosítanak. Az idősek sokszor csak azt igénylik, hogy valaki meglátogassa őket, segítsen bevásárolni vagy kivenni a receptre felírt gyógyszert, amit az önkéntesek és az idősgondozók segítségével meg is tesznek. A segélycsomagokhoz jól jön a marosvásárhelyi városháza és a megyei tanács támogatása is, és az otthoni szociális jellegű idősgondozás költségeit is pályázatok révén biztosítják. A marosvásárhelyi alapítvány együttműködik az unitárius egyház Gondviselés Segélyszervezetével is, kölcsönösen támogatják egymás munkáját.
A decemberi évzáró, ünnepi klubdélutánon az idősek nemcsak az elmúlt hónapokban történteket leltározták, hanem azt is megbeszélték, ki kivel fogja tölteni a karácsonyt, esetleg a szilvesztert.
„Hívják egymást a rendezvényeinkre, rendszeresen tartják a kapcsolatot egymással, s többen vannak, akik az év végi ünnepeket is együtt töltik. A társaság fontos számukra, hogy ne érezzék a magány súlyát” – magyarázza Antal Ildikó, az Unitarcoop Alapítvány nappali foglalkoztató központjának önkéntes programkoordinátora.
Az alapítványhoz fordulók nagy százaléka épp az elmagányosodásra keres megoldást. Az alapítvány munkatársaitól azt kérik, segítsenek be az idősgondozásba, vagy segítsenek olyan személyt találni, aki vállalja az idős, sokszor beteg személyek ápolását. De sajnos egyre nehezebb megfelelő gondozót, ápolót találni. Igény van az orvosi segédeszközökre is: ezeket rendszeresen bérbe adják az alapítványnál, és jó hír, hogy hamarosan újabb szállítmány érkezik, így több rászorulót tudnak ilyen segédeszközökkel ellátni. Jövőre a szolgáltatásokat is bővíteni szeretnék, az alapítvány tevékenységébe fiatalokat, gyermekeket is bekapcsolnának.
Az Unitarcoop kuratórium egyik társelnöke, Kecskés Csaba unitárius lelkész-esperes mosolyogva meséli, hogy az alapítvány már a kezdetektől felkarolta a kövesdombi egyházközséget, és a templomépítésnél is jelentős segítséget nyújtott jótékonysági bál megszervezésével. „Valahányszor az idős emberek hozzánk fordulnak segítségért, legtöbbször az Unitarcoophoz irányítjuk őket. Áldásos munkájukat mi is sokszor megérezzük, hiszen a hívek jobban ragaszkodnak az egyházhoz, ezzel is megköszönve, hogy az alapítvány hathatósan segítette őket” – magyarázza Kecskés Csaba.
Szeretetnek mennyei Atyja, békességünk Istene! Boldogan dobban össze szívünk karácsony estünk családi örömében. Milyen jó, hogy a békességes áhítatban együtt lehetünk, Atyánk. Neked köszönjük mindazt, amit ez az este szent érzésekben a szívünkben fakaszt. Az emlékezést, amellyel a betlehemi gyermekre, a kis Jézusra gondolunk. A jóságot, amely az életéből áradt a világra. A fényt, amely a betlehemi csillag ragyogásából sugárzott az emberekre. A karácsonyi égi szózatot, amely könnyes, fájó szenvedéseink után, mint a megváltás himnusza zengett fel életünkben. A békességet és a jóakaratot, amelyhez az első karácsonyban te vezettél el minket. Mindent, ami örök szépség és vigasztalást fakasztó remény karácsony estjében, neked köszönünk, mert te adtad nékünk, Atyánk! Otthonunk békességes csendjében, gyermeki hittel vesszük ajkunkra szent nevedet, s kérünk, hogy a karácsonyi szeretet áldott melegében kapcsold össze szíveinket. Ajándékozz meg karácsony éjszakájának lelki kincseivel. Tégy boldoggá ez estén és szent érzésekben dobogtasd össze szíveinket, hogy az árvák ne érezzék egyedüllétük sivárságát, hogy a könnyezőket ne égessék fájó sebeik és a szenvedők ne hordják súlyos keresztjeiket. Amilyen boldog volt a betlehemi kis család az első karácsony éjszakáján, tedd a mi kis családunkat is olyan boldoggá. Amilyen örömmel zengett a pásztorok éneke, olyan örömmel találjon egymásra ember az emberrel szerte a nagy világban ezen az estén. Szálljon újra megváltó égi üzenetként a világra szíveket összekapcsoló erejével a karácsony örök evangéliuma: „dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jó akarat.” Ámen. (Huszti János unitárius lelkész imádsága az Unitáriusok imája című 1960-ban megjelent könyvből)