Nánó Csaba 2017. december 15., 21:28

Ellenzék és józan ész kerestetik

A valódi demokráciák egyik meghatározó, sőt döntő tényezője, hogy milyen erős a hatalom ellenében kialakuló és arra alternatívát kínáló ellenzék. A román politika utóbbi 27 évének talán legsúlyosabb gondja éppen az, hogy a mindenkori ellenzék többnyire csak papíron létezik. Ahogyan sportnyelven mondják: rövid a kispad, nincs igazán lehetőség cserére. És a cserejátékosok sajnos nem is nagyon igyekeznek megmutatni, mit tudnának a pályán. Néha odacsapódnak a tüntetőkhöz – propaganda szempontjából nyilván jól mutatnak a csőcselék hullámzó tengerében –, csakhogy elfogadható alternatívát ők sem tud felmutatni a hatalmat kezében tartó maffiával szemben.  

És hogy ez a halovány ellenzék még jobban felaprózódjon, ismét megjelent a színen a volt miniszterelnök Dacian Cioloş, aki a megszámlálhatatlanul sokadik operett-párt létrehozását jelentette be. Ne firtassuk, hogy milyen volt miniszterelnökként a Szilágyságból származó politikus, hiszen keze-lába meg volt kötve, saját akarata ritkán érvényesült mandátuma alatt. Alig több mint egy év alatt sem ő, sem technokrata kormánya nem tehetett csodát, annak a kabinetnek a jó és rossz tetteit is a mindent beborító és megváltó homály fedi. De a volt miniszterelnök legalább úgy maradt meg a közösségi emlékezetben, mint aki nem volt tagja a fehérgalléros maffiának. Ennek viszont az a hátulütője, hogy viszonylag kevés szövetségese akadt és akad továbbra is. Főnök lesz egy újabb zsebpárt élén, akik majd sem nem osztanak, sem nem szoroznak a román politikában.   

Talán reménykeltőbben állna az ellenzék szénája, ha az RMDSZ nem örökkétig az éppen regnáló hatalommal, jelen esetben a szocdemekkel paktálna le. Elvárhattuk volna, hogy a magyarok érdekképviselete legalább a mostani többség túlkapásaihoz ne adja nevét. Ám, aki egy kicsit is figyelemmel követi a politikát, döbbenettel tapasztalhatja, hogy a Bukarestben székelő magyar politikusok olykor az őshonosokon is túltesznek hajmeresztő nyilatkozataikkal. Egyszerűen érthetetlen az egyik RMDSZ-es honatya kijelentése, amelyben a mostani tüntetések és a bányászjárások között vont párhuzamot. Ez már a józan ész megerőszakolása, ilyen elképesztő hasonlatokra még a hatalom legvehemensebb képviselői sem vetemedtek.

Idővel minden szög kibújik a zsákból: kezd nyilvánvalóvá válni, hogy az úgynevezett érdekképviselet is leginkább azt szeretné, hogy a döcögő, de valamilyen formában mégiscsak létező (és néhanap működő) jogállamot a pokolban lássa. A háromszéki politikusnak nem ez az első hajmeresztő beszólása, és ha rajta múlik, valószínűleg az utolsó sem.