December elsején a világ szeme Moszkvára szegeződik: az orosz fővárosban sorsolják ki a 2018-as futball-világbajnokság csoportbeosztását. Értékelésünkben áttekintjük az eddigi fontosabb eredményeket. És egy-két halálcsoport gondolatával is eljátszunk.
Múlt héten számunkra, európaiak számára kissé egzotikus párharcokkal dőlt el a jövő évi oroszországi labdarúgó világbajnokság utolsó résztvevőinek kiléte. Ausztráliában a helyi csapat Hondurast múlta felül, és immár sorozatban negyedik alkalommal kvalifikálta magát a vb-re. Érdekesség, hogy az auszik az ázsiai selejtezősorozatban vettek részt, a legtöbb mérkőzést, szám szerint 22-t, ők játszották, és útjaik során mintegy 250 ezer kilométert tettek meg, azaz legalább ötször körbekerülték a Földet. A másik párharc még különlegesebb volt számunkra: Peru, amely utoljára 1982-ben vett részt vb-n, az óceániai térségből pótselejtező helyet kiharcolt Új-Zélandot ütötte el a továbbjutástól.
Ezzel a két országgal teljes lett a világbajnokságon részvevő csapatok száma, a 32 együttes pedig –de nem csak –kíváncsian várja a december elsejei sorsolást.
A selejtezők során szinte minden földrészen születtek meglepetések. Kivételt talán Ázsia képez, ahonnan Japán, Dél-Korea, Irán és Szaud-Arábia készülhet Oroszországba.
Afrikából hosszú évtizedek után sikerült kijutnia Egyiptomnak, hozzá csatlakozik másik két észak-afrikai ország: Tunézia, valamint Marokkó. A fekete kontinens csapatait egészíti ki Szenegál és Nigéria. Meglepetésnek számít részben, hogy a mindig tetszetős játékot bemutató Kamerun, a kiváló játékosokkal rendelkező Ghána, valamint Elefántcsontpart és Algéria sem került továbbjutást érő helyre.
A dél-amerikai csoportban is sokáig értek a meglepetések. Argentína ugyanis –amelyik az utóbbi időben többször is cserélt szövetségi kapitányt –csak az utolsó mérkőzésen váltotta meg a jövő évi moszkvai repülőjegyet, azt is Lionel Messi mesterhármasának köszönhetően. Végül csak a Copa America címvédője, az Arturo Vidalt és Alexis Sánchezt is soraiban tudó Chile maradt le a vb-ről. A sors iróniája, hogy egy bírósági győzelme miatt! Történt, hogy még szeptember 7-én 1–1-et játszott Bolíviával. Csakhogy kiderítették: az egyik bolíviai játékos korábban paraguayi színekben is szerepelt, ezért óvtak, és meg is kapták a három pontot 3-0-s gólkülönbséggel. Igen ám, csakhogy ugyanez a bolíviai szeptember 1-jén Peru ellen is játszott, és hiába nyert 1–0-ra Bolívia, ennek az eredményét is 3-0-lal az inkáknak igazolták. Mármost ha Chile nem óv, Peru sem kap észbe, és most Alexis Sánchezék vb-szereplők!
Óriási csalódást okozott az amerikaiaknak az USA csapata.
Az észak-amerikai zónából (CONCACAF) a 35 résztvevő csapatból három kvalifikálta magát egyenes ágon (Mexikó, Costa Rica és Panama), Honduras pedig pótselejtezőn maradt alul. A számos külföldi sztárral teletűzdelt amerikai bajnokságból összeszedett jenkik azonban csak ötödikek lettek, még a panamai válogatott is megelőzte őket, így a 3,8 millió lakosú közép-amerikai csapat története során először lehet jelen egy világbajnokságon.
A legnagyobb meglepetések az európai selejtezők során születtek. A mindig tehetséges játékosokkal, de gyenge csapattal szereplő szerbek ezúttal nem bíztak semmit a véletlenre, és csoportelsőkként jutottak tovább, igaz, talán az egyik leggyengébb csoportból. Kisebb csodának számít, hogy a tavalyi Eb-n a legjobb nyolcba kerülő Izland csoportjának élén végzett olyan együtteseket megelőzve, mint a világsztárokat felvonultató horvát, az ukrán vagy a szebb napokat is megélt török válogatott előtt. A maga mintegy 330 ezres lélekszámával Izland minden idők legkisebb államaként kvalifikálta magát a jövő évi vb-re.
A 2014-es brazíliai tornán még bronzérmet nyerő hollandok kiesése már nem is számít kivételesnek, hiszen a legutóbbi, franciaországi Eb-ről is lemaradtak. A négyszeres világbajnok olaszok búcsúzása viszont nem csak az itáliai szurkolóknak okozott óriási csalódást. Az azúrkék válogatottal hatvan éve esett meg (1958-ban), hogy nem jutott ki a vb-re. Igaz ugyan, hogy a svédek elleni vesztes pótselejtezőt követően kirúgták a – sokak számára érthetetlen módon korábban kinevezett, edzőként korábban szerény eredményeket felmutató Gianpiero Ventura – szövetségi kapitányt, de ez már semmit nem orvosol.
Az itáliai labdarúgás – a Juventus tavalyi BL-menetelésétől eltekintve – gödörben van.
Nem úgy a Panzer. Mintha mi sem változott volna 2014 nyara, a brazilok látványos megalázása és a világbajnoki diadal óta: Németország válogatottja –egyedüliként az összes nevező közül –százszázalékos mérleggel teljesítette a selejtezőket. Övé a kvalifikáció legjobb gólkülönbsége, sőt a 43–4-es gólkülönbségüknek sincs párja az európai vb-selejtezők történetében. Rendeztek közben egy Eb-t is, amelyen „csupán”bronzérmet nyert a Nationalelf, csakhogy a tavalyi Konföderációs Kupán aratott győzelem – ahol a németek szinte a második csapattal álltak fel – már ezt is zárójelbe tette. Joachim Löw legénysége mi másért is utazna Oroszországba, mint címe megvédéséért.
És hogy ne csak a nagyokról legyen szó. A magyar válogatott a Luxemburg elleni újabb történelmi vereséget követően győzelemmel zárta az évet. Az év utolsó, tétnélküli mérkőzésén – amelyen nemcsak a hazai, hanem a Costa Rica-i együttes is tartalékosan állt fel – a legnagyobb meglepetést a szurkolók okozták. Az ultrák ugyan a korábbi szégyenletes teljesítmény miatt tiltakozásképpen nem mentek ki a Groupama Arénába, de az Üllői úti stadionba a rossz idő ellenére is mintegy tízezren látogattak ki. Elképesztő volt látni, hogy a magyar csapat eddigi szinte leggyengébb évének zárómérkőzésén is ilyen nagy számban legyenek jelen a szurkolók. Ha az eddigi teljesítmény nem, talán ez egy kis bátorságot csepegtethet a jövőre a kispadon kezdő Georges Leekens lelkébe.
A román válogatott a magyarhoz képest fordítva teljesített: Kolozsváron győzelemmel kezdett a törökök ellen, Bukarestben azonban nagyarányú vereséget szenvedett a hollandoktól. Ismerve a romániai viszonyokat, nem is csodálkozhatunk, hogy egyesek már a nemrég kinevezett Cosmin Contra távozását sürgetik. Így pedig nehéz lesz új együttest építeni a következő selejtezősorozatra.
El lehet játszadozni az ötlettel, hogy milyen halálcsoportok alakulhatnak ki az egy hét múlva esedékes sorsolásnál. Ugyanabból a zónából kijutó válogatottakat nem lehet összesorsolni, ez alól kivételt képez Európa. Az öreg kontinensről legfeljebb két csapat kerülhet össze egy csoportban. Érdekes és rendkívül nehéz lehet a Németország, Spanyolország, Costa Rica és Nigéria vagy a Brazília, Mexikó, Svédország, Szerbia négyes. De az Argentína, Anglia, Dánia, Marokkó sem lenne álomsorsolás. Mint ahogy az is vicces és rémgyenge csoport lenne, amelyben Oroszország, Peru, Irán és Panama szerepelne.