Gyermekcipőben a korai fejlesztés

Csíkszeredában kerekasztal-beszélgetés zajlott a korai fejlesztésről. Kevesen tudják, hogy a román állam nem biztosítja a rendszeres korai szűrést. A gyerek ötéves koráig csak a szülőkön múlik, hogy kiderüljön, ha valami veszélyezteti a fejlődését.

Ha valami nincs rendben a kisgyerekek fejlődésével az intenzív formálódási periódusban, sokkal hatékonyabb minden beavatkozás –akár enyhe, akár súlyos zavarról van szó. Nyugtalanító hír az, hogy ha baj van, nem igazán lehet megfelelő segítséghez jutni. Romániában a fejlődési zavarral élő gyermekek korai ellátása többnyire a szülők vagy külföldi alapítványok által kezdeményezett civilszervezetekre háruló feladat. Nincs államilag működtetett korai fejlesztőhálózat, kevés a speciálisan erre a korosztályra szakosodott szakember, és a leginkább rászorultak nem jutnak segítséghez. Vidéken és kisvárosokban vagy a gyengébb anyagi körülmények között élők egyáltalán nem jutnak hozzá. Körülbelül 5–10 olyan alapítvány van Romániában, ahol korai fejlesztésre szakosodtak. A kerekasztal szervezésének a célja egy olyan összefogás és kampány elindítása volt, amely a romániai kora gyermekkori és a speciális szükségletű gyermekek egészségügyi, oktatási és gyermekvédelmi szolgáltatásainak javításához –egyúttal országos korai intervenciós hálózat megalapításához –vezethetne. Az egyesület nevében és a Hargita megyei, csíkszentmártoni központ korábbi vezetőjeként Sógor Enikő felvázolta a romániai szolgáltatások hiányosságait és felhívta a figyelmet arra is, hogy Romániában nincs tudatában a társadalom és a politikum sem, mit veszít, amikor nem ismeri fel a korai évek meghatározó jellegét az egész életen át tartó egészség és sikeresség szempontjából.

A központot vezető pszichológus a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat magyarországi vezetőjének, Edvi Péternek a biztatására vette át 2010-ben az intézmény igazgatását, ami a megyei kórház hatáskörébe tartozik. Az épület a Hargita megyei tanács tulajdonában van, itt korábban fogyatékos gyermekotthon működött. Az átalakítást, modernizálást magyarországi támogatással sikerült létrehozni. Az intézmény jogilag furcsa, „sajátosan”romániai keretek között működik, mivel sem az egészségügyben, sem a tanügyben nincsenek olyan törvények, amelyek segítenék vagy szabályoznák a korai fejlesztést. Működése a magyarországi protokollt követi és interdiszciplináris, vagyis párhuzamosan folyik a pszichoterápiás, gyógypedagógiás és mozgásterápiás kezelés. Az ide érkező gyermekek átfogó vizsgálaton esnek át, ahol a pontos diagnózis érdekében a neurológus mellett a többi szakágazat képviselőinek is fontos szerepe van. A Prosperitas Egyesület elsődleges célja már a megalakulása idején a korai fejlesztés tágabb, társadalmi elfogadtatása volt. Hosszabb távon pedig a teljes körű állami támogatást szeretnék elérni a szervezet számára. Erre azért volna szükség, mert a jelenlegi rendszerben nehezen tudják ellátni az érdeklődőket.

Állam és egyén

Sógor Enikő a korai fejlesztés körüli problémákat a továbbiakban is a társadalmi meg nem értésben látja. „A gazdaságilag fejtettebb, jóléti országokban már évtizedekkel ezelőtt felismerték a korai intervenció fontosságát: az államnak és az egyénnek is érdeke, hogy időben észleljék a rendellenességet, időben kezeljék. A társadalompolitika az Egyesült Államokból átívelve Európába kezd olyan irányt venni, ami szerint igenis fontos az, hogy minden gyermeknek joga legyen a rendellenessége korai felismeréséhez, szakszerű kezeléséhez. Egy friss brit felmérés szerint azok a gyermekek és szülők, akik a gyerek kétéves koráig részt vettek hasonló programokban, ötven százalékban javítottak a felnőttkori negatív mutatókon: iskolaelhagyás, munkanélküliség, válás, bűnözés, stb.

A megelőzés tulajdonképpen szűrést jelent: Norvégiában például egyéves korig házhoz jár a nővér, és ellenőrzi a baba fejlődését. Kétéves korig azért szükséges a fokozott figyelem, mert a rendellenességek vagy biológiai vagy pedig környezeti-családi okok miatt könnyen tetten érhetők. Alapeset, amikor a kismama depressziós, rosszabb esetben mentális problémái vannak. De a leggyakoribbak azok a helyzetek, amikor a baba szülei rossz szociális körülmények között élnek: munkanélküliség, drog, alkohol. Nehezen hihető, de a legújabb neurológiai kutatások szerint a felnőttkori agysejtek száma és kapcsolódása kétéves korig alakul ki. Ennek a fejlődésnek a legkomolyabb mozgatója az anya és a gyerek közötti kapcsolat harmóniája. E programoknak minimum tizenöt év a kifutási ideje, Romániában pedig négyévente választanak olyan kormányokat, amelyek egyelőre nem a népjólétet, hanem a hatalomgyakorlást tekintik elsődlegesnek. Ilyen háttérrel a csíkszentmártoni központ gyakorlatilag nem is létezik. Papíron működünk, mint gyermekgyógyászati, fizioterápiás és pszichológiai rendelő, de mivel a törvény szerint minden osztályon szakorvosnak kellene rendelnie, az állami biztosító nem téríti meg a költségeinket, ezért a megyei kórház jóindulatából és az alapítványi pályázatokból tartjuk fenn magunkat.”

Az egyesület elnöke novemberben nemzetközi konferenciát szervezett volna a korai fejlesztés népszerűsítésének és nem utolsósorban állami elfogadtatásának szándékával. Az esemény a főmeghívott betegsége miatt elmaradt jövő tavaszra, helyette viszont tartottak egy szakmai kerekasztal-beszélgetést, amire sajnálatos módon a sajtó egyetlen képviselője sem volt kíváncsi. Részt vettek viszont Hargita megye gyermekvédelmi igazgatóságának, az egészség- és oktatásügyi intézményeinek képviselői, valamint sok szülő Marosvásárhelyről, Szatmárnémetiből, Kolozsvárról és több erdélyi városból. Az egybegyűltek petíciót írtak alá, amelyet elküldtek Románia miniszterelnökének. Ebben kérték a meglévő, korai fejlesztést érintő szolgáltatások fejlesztését és az anyagi támogatások bővítését. Napirenden van további hazai találkozók szervezése is. „Hat-hét olyan hazai alapítványról tudunk, amelyek ezzel foglalkoznak, velük próbáljuk tartani a kapcsolatot.

– mondta Sógor Enikő.

Svédország a harmincas évek derekán szociális szempontból mély depresszióban szenvedett: munkanélküliség, alacsony gyermekvállalási mutatók. Ezek az okok olyan társadalmi gondokat okoztak, amelyekkel Romániában kevesen mernek ma szembesülni. A svédek 1970-ben vezették be azokat az egészségügyi reformokat, amelyeknek eredményeit sok más ország megirigyelheti. Sógor Enikő elmondta: „Romániában nagyon ketyeg az óra, reméljük, itt nem kell harminc évnek eltelnie a probléma felismerésétől a cselekvésig. A korai fejlesztés egyre népszerűbb az uniós tagországokban, és örvendetes módon szerepel az UNESCO és az ENSZ ajánlásaiban is. Utóbbiakat Románia ratifikálta ugyan, de nem ültette gyakorlatba. A sajtó rendezvényeink iránti érdektelenségét részben megértem. Nyilván nagyobb visszhangja van egy medvetámadásnak, mint a korai fejlesztésnek, de azért nem adjuk fel, és megpróbálunk minél nagyobb nyilvánosságot szerezni a mindnyájunk érintő ügynek. Az átlagember, ha fogyatékos gyermekről hall, azonnal szellemi fogyatékosra gondol, és elszigetelt, periférikus jelenségként kezeli.”

Hargita megyében nemrég ment nyugdíjba az egyetlen gyermek-neurológus, utánpótlás egyelőre nincs. Csíkszentmártonban évente néhány alkalommal a magyarországi dr. Büki György rendel, aki az elmúlt hét év alatt mintegy kétezer kisgyereket vizsgált meg. A nehéz anyagi körülmények ellenére a központban hetente mintegy százötven pácienst fogadnak. A foglalkozás javarészt egyéni, de az öt–hatfős csoportos terápia sem ritka. „Tevékenységünk lényege az, hogy nem a gyermek orvosi problémáira összpontosítunk elsősorban, hanem a jólétére. Meggyőződésünk, hogy az a gyermek érzi jól magát, aki rendezett családi körülmények között él. Sok szülő nehezen érti meg, miért akarunk velük is foglalkozni, de ezek a dolgok szorosan összefüggnek”–nyilatkozta Sógor Enikő.

Friss adatok szerint a világ szerencsésebb oldalán egy gyermek korai fejlesztése évi 12 ezer dollárba kerül. Egy befektetett dollár a többszörösével térül vissza, ha a babát idejében ellátják, kezelik, és hasznos tagja lehet a társadalomnak. A román politikusoknak sem ártana elgondolkodniuk ezen.

 Jakab Lőrinc