Jó partnerek nélkül nincs siker

2017. november 03., 13:29

Mérnökként érte a rendszerváltás. Nagyváradról Budapestre költözött, ahol néhány év után saját céget alapított. Hű maradt azonban gyökereihez: építőipari vállalkozóként Orbán Péter meghódította az erdélyi piacot is. 

Orbán Péter szerint az üzleti életben csak becsületesen lehet hosszabb távon fennmaradni

– Miért döntött úgy, hogy a rendszerváltás után inkább Magyarországra települ át?

– A rendszerváltás utáni eufória számunkra hamar lecsengett, ezért 1991-ben úgy határoztam, elhagyom Erdélyt. Mivel először egyedül kerültem át Magyarországra és csak fél év múlva követett a feleségem a gyerekkel, a kezdeti időszak nehéz volt. Hiányzott a család és a barátok, de mindig az lebegett a szemem előtt, hogy a cél érdekében időnként áldozatot kell hozni. A véletlennek köszönhető, hogy Budapesten a Hőerőműnél találtam munkahelyet magamnak. Részben hasznát vettem a gépészmérnöki végzettségemnek, de az igazi nyeremény az volt, hogy barátságos közegbe kerültem, ahol sok Erdélyből elszármazott ember dolgozott. Elég könnyen ment a beilleszkedés, sok volt a közös témánk, és közös volt a múltunk is. Akkori munkatársaim közül sokkal mai napig tartom a kapcsolatot, gyakran összeülünk beszélgetni, vagy teniszmániámnak köszönhetően sokszor együtt sportolunk. Azért is mondhatom magam szerencsésnek, mert korábban átköltözött rokonok és barátok is a segítségemre siettek. Az életem mégis akkor lett teljes, amikor a feleségem és a gyermekem is áttelepedett Magyarországra.

– Mi adta az ötletet a váltáshoz, hogy alkalmazottból vállalkozó legyen?

– Tíz év munkavállalói életforma után döntöttünk úgy egy erőműves barátommal, hogy közösen váltunk. A vállalkozói élet ingoványos talajára léptünk, cégünket pedig azzal próbáltuk ütőképessé tenni, hogy elsőre egy teherautónyi kalapácsot értékesítettünk Romániából. Ezt követték a különböző üzletek: hol nagyobb sikerrel, hol nem várt bukással.

Azt már a legelején megtanultam, hogy a vállalkozói életforma teljesen más gondolkodást igényel, mint az alkalmazotti lét. Minden nap valami újat tanulunk, amit csak alkalmazkodás és kockáztatás árán lehet sikerre vinni.

Számomra a befektetett munka legfontosabb eredménye a viszonylagos függetlenség, hiszen ma már nem tudom azt elképzelni, hogy valaki másnak dolgozzak. A mai napig minden jó döntésem megerősít ebben, és minden rossz döntésemből igyekszem a megfelelő következtetéseket levonni. Szerencsémre a jó döntésekből van több.

– Milyen út vezetett az építőiparba?

– Kezdetben kéziszerszámokat importáltam Romániából, de a kínai és indiai vetélytársak megjelenése gyorsan kijózanított. Bebizonyosodott, hogy ebből hosszú távon nem fogok megélni. Az építőiparba egy szerencsés véletlen sodort. A feleségem építőipari cégnél dolgozott, amelynek egy megbízható romániai vevője versenyképes és minőségi terméket keresett. Így kerültem a bitumenes szigetelések világába, és több éven át egy magyar gyártót képviseltem. Termékünkkel jelentős vevőkört sikerült kialakítani Romániában, de a gyártó tulajdonosi körének változása és az új emberek stílusa lehetetlenné tette az üzlet folytatását a részvénytársaságon belül. Én azonban nem adtam fel, és ezt a munkát folytattam saját elképzeléseim és módszereim szerint.

– Az évek során sok mindennel kereskedett. Milyen termékekkel érte el a legjobb eredményeket a romániai piacon?

– A bitumenes áruk mellett hőszigetelő anyagokat, tetőfedő és sok más építőipari kiegészítő terméket forgalmaztunk. Az általunk áruba bocsátott termékek között magyar, holland, francia, lengyel és német gyártók árucikkei találhatók, amelyek kizárólag prémium kategóriásak. 2017 őszén bátran kijelenthetem:

Románia minden szegletében jelentős referenciákkal rendelkezünk.

Az utóbbi években azonban új kihívásokra volt szükség, ezért két jelentős szakterületet szemeltünk ki, ahol igyekszünk teret hódítani: ezek a professzionális ipari kerítésrendszerek és a horgany (titáncink) tetőrendszerek forgalmazása. Munkánknak lassan kezd beérni a gyümölcse: az elmúlt időszakban e szakágban is jelentős üzleteket sikerült nyélbe ütnünk.

– Ideje javarészét Magyarországon tölti, üzleti forgalmának jelentős hányadát azonban Romániában bonyolítja. Hogyan egyeztethető ez össze?

– Munkatársaimmal legalább annyira baráti, mint üzleti a kapcsolatunk. Ha ez nem így lenne, akkor Budapestről bizony nehéz lenne felügyelni és vezetni a céget úgy, hogy az jól működjön. A távolságnak nemigen tapasztaltam meg a hátrányát valószínűleg azért, mert megbízható kollégáim és szolgáltató­partnereim vannak. Ennek ellenére természetesen rendszeresen hazalátogatok. Szeretem Erdélyt, ezen belül elsősorban Nagyváradot, ezért nem jelent terhet a sok utazás. Számos nagyváradi osztálytársammal és barátommal tartom a kapcsolatot, így ezek jó alkalmak a találkozásra.

– Mit tart munkájában a legnagyobb kihívásnak? Mire a legbüszkébb az elért eredmények közül?

–Számomra a legnagyobb kihívás a kölcsönös előnyökön alapuló korrekt üzleti és emberi kapcsolatok fenntartása, míg a legnagyobb elért eredménynek e kapcsolatok meglétét tekintem.

Meggyőződésem, hogy az üzleti életben hosszú távon csakis becsületesen lehet fennmaradni.

– Mintegy tíz esztendeje van jelen a romániai piacon magyarországi vállalkozóként. Folyamatosan fejlődött, és évről évre bővíteni tudta ügyfélkörét. Mi a siker titka?

– Ezt sokan megkérdezték tőlem, de a válasz nem egyszerű. Minden üzlet egy folyamatos tanulás eredményeként alakul ki. Egy piacon csak úgy lehet megmaradni, ha folyamatosan követjük a változásokat és az új igényeket, ezekre pedig gyorsan kell reagálni. Végtelenül fontos, hogy megbízható beszállítókkal dolgozzunk együtt a közös sikerért. Olyanokkal, akik veszik a fáradtságot a célpiac játékszabályainak megértésére.Pozitív hozzáállású személyeket és példákat napestig sorolhatnék, azonban most két negatív példát mutatnék be, amely mind a mai napig él bennem. Történt egyszer, hogy a potenciális partnercég magyarországi képviselője megérkezett a kolozsvári szakvásárba a Budapesten előre becsomagolt „szuper higiénikus” szendvicsével és az otthonról hozott palackozott vizével – mintha Mordorba utazott volna. Néhány órányi ittlét után csodálkozva állapította meg, hogy az emberek milyen jól beszélnek magyarul Kolozsváron. Mondanom sem kell, az együttműködési tárgyalások itt megszakadtak. A másik „kedvencem” szintén az anyaországból érkezett, és miután megtudta, hogy István, a királyt Csíksomlyón is bemutatták, megkérdezte, milyen nyelven énekelték. Velük sem találkoztunk többé... Szerencsére jelenlegi beszállítóink többségével a személyes és az üzleti kapcsolatom kiváló, továbbá külön értékelem azt, ha humorral tudják kezelni az élet által előidézett helyzeteket, mert ez nagyban segíti a közös munkát.

– Milyen távlati céljai vannak? Hogyan látja a jövőbeni változásokat? Mi lehet a romániai építőipar jövőképe?

– Reményeim szerint a minőségi építőanyagok aránya nőni fog. Az utóbbi időben sok visszajelzés mutat ebbe az irányba, amely hosszú távon megtérülő lehet. Ugyanakkor igyekszem nyitott szemmel járni, figyelemmel kísérem az építőipari trendeket és újításokat. Nem zárkózom el az új együttműködések elől sem, azonban nem bármi áron: csak olyan beszállítókkal vagyok hajlandó dolgozni, akik partnerek a kezdeti közös befektetésben.

– Mit tanácsolna a kezdő üzletvezetők számára? Mire figyeljenek oda egy új cég megalapításakor, illetve mi kell ahhoz, hogy sikerre vezessék vállalkozásukat?

– A tanulási folyamatot senki sem ússza meg, ezzel számolni kell. Eleinte lesznek nehézségek, de ha van kitartás és türelem a friss vállalkozóban, akkor a siker jó eséllyel nem marad el. Céget alapítani könnyű, de csak egy jól végiggondolt üzleti terv megléte esetén érdemes létrehozni. Jó tanácsként annyit tudnék mondani: fektessenek nagy hangsúlyt a megfelelő alkalmazottak és szolgáltató partnerek kiválasztására.

 Szatmári Bence