Főhajtás Erdély nagyasszonyai előtt

Nánó Csaba 2017. október 30., 21:23

A reformáció 500. évfordulóját ünneplő Erdélyi Református Egyházkerület szeptember végén nyitotta meg a kolozsvári Erdélyi Református Múzeumot. Abből az alkalomból rendezték meg a Dóczyné Berde Amál festőművészre és Berde Mária íróra emlékező tárlatot.  

Az új Erdélyi Református Múzeum megnyitó tárlata Fotó: Nánó Csaba

Sok csodálkozásra nem adhat okot, hogy éppen a Berde testvérekre és családjukra emlékeznek elsőként az újonnan megnyílt egyházi múzeumban, amelynek belső tere igencsak vonzó a látogatók számára. A Berde család több szállal is kötődött a református egyházhoz. A nővérek viszonylag korán elhunyt édesapja református pap és teológiai tanár volt, öccsük, Sándor református lelkész, ugyanakkor Amál gyakorlatilag egész kolozsvári életét a református egyház tulajdonát képező bérházban élte le.

Sajnálatos módon az idő fátyla kissé hamar beborította mindkét asszony emlékét, pedig – erdélyi viszonylatban mindenképpen – a nővérek jelentőset alkottak: olykor „Erdély nagyasszonyaiként”is emlegetik őket.

Abban, hogy kevés elismerés érte őket, közrejátszhatott talán –ahogyan egyébként a későbbi korok kritikusai is megfogalmazták –női mivoltuk is.

Amál festményén Berde László Fotó: Nánó Csaba

Az öt Berde gyereket (Amália, Sándor és Mária a Kolozs megyei Kackón születtek, míg Károly és Zoltán Nagyenyeden) fiatalon megözvegyült édesanyjuk nevelte. Ahogyan a tárlat egyik plakátján is olvasható: „a gyermekeknek nem sok emlékük maradt édesapjukról, de azt büszkén és féltve őrizték”. Berde Mária erről később így írt: „apámról oly kevés az emlékem, hogy mint kincsszemeket őrzöm… Nem nagyságuk, hanem fajsúlyuk, tiszta színük, tüzük ad mély összhangot külső képüknek és örök jelentést belső tartalmuknak”.

Berde Mária író, költő, műfordító 1889. február 5-én született és Kolozsvárott hunyt el 1949-ben. Ahogyan a Berde család több tagja is, a középiskolát Nagyenyeden végezte, ő volt a kollégium első leánynövendéke. A kolozsvári egyetem bölcsészkarán magyar–német nyelv- és irodalomból doktorált. Sajnos igen fiatalon betegedett meg tüdőbajban, egy svájci szanatóriumban gyógyították.

Három évet tanított diákéveinek színhelyén, marosvásárhelyi éveiben az Erdélyi Szemle és a Zord Idők lapokat szerkesztette, tagja volt az Erdélyi Helikon íróközösségnek, az Erdélyi Irodalmi Társaságnak, a Kemény Zsigmond Társaságnak. Egyik alapítója az Erdélyi Magyar Írói Rendnek. Amellett, hogy a tárlaton látható plakátokról végigkövethető az írónő életútja, néhány hozzá vagy általa írt levélből is értesülhetünk azokról a küzdelmes évekről, melyekben kifejtette munkásságát. Kiderül például az is, hogy Máriának és családjának sok nehézséggel kellett megküzdenie, de írótársai, barátai mindig kiálltak mellette, és a lehetőségekhez mérten még anyagi támogatásban is részesítették.

Nővére, a festőművész Dóczyné Berde Amália 1886-ban született, gyermekkorától rajzolt és festett. Tanítóképzőt végzett, de rajztanárként is működött a nagyenyedi kollégiumban. Münchenben tanult, azonban stílusának kialakulását a nagybányai festőiskola mesterei, Réti István és Thorma János határozták meg. Bejárta a Székelyföldet, Kalotaszeget, Torockót: többek között ezeken az utakon szerzett élményeit rögzítette vászonra. Amál azonban nemcsak festett, hanem írt is: benyomásait, megfigyeléseit korabeli napilapok közölték. A református múzeum kiállításán több alkotása is megtekinthető, ezek jó része a családi hagyatékból származik. Az egyik festmény valóságos kuriózum: a művésznő saját fiát, ifj. Dóczy Ferenc világutazót készült megfesteni. A fiatalember azonban a kép felvázolása után tragikus körülmények között elhunyt, így az arc már Berde László teológushallgatót mutatja.

A tárlat érdekessége a felvételről Berde Amálra bejátszott emlékezés. A rövidfilmen Gergelyné Tőkés Erzsébet és Tőkés Anna szólalnak meg, akik szomszédjai és időskori támogatói voltak a festőművésznek.

A Tőkés gyerekek gyakorlatilag Amál közvetlen közelében nőttek fel, így életének szemtanúiként emlékeznek a művészre, aki hosszú és tartalmas életet élt, három nappal 90. születésnapja előtt, 1976. december 12-én hunyt el.

A két Berde lányra emlékező, kiválóan összeállított kiállítás, amelynek kurátora Szebeni Zsuzsa színház- és irodalomtörténész, november 5-ig látogatható.