Lelki-testi csodagyógyszer a zene

Kádár Hanga 2017. október 01., 19:38

Emberek milliárdjai éreztek már katarzisszerű élményt, ha meghallották kedvenc dallamukat, de nem tudták, miért hat rájuk oly erőteljesen a muzsika. Napjainkban teljes terapeutás kezelések épülnek dallamra és ritmusra.  

A lassú klasszikus zene csökkenti, a pörgős népzene és rock növeli a vérnyomást Fotó: Pixabay.com

A zene hatásának tudományos hátterével foglalkozó kutatók többsége mára egyetért abban, hogy a sokszor teljes testünket átjáró kellemes borzongás folyamata hasonlóan hat az agyra és a szervezetre, mintha kedvenc ételünket ennénk vagy kellemes, intim helyzetbe kerülnénk párunkkal. Psyche Loui amerikai pszichológiai kutató, egyetemi tanár és zenész számos kutatást végzett kollégáival a témában: rájött, hogy a borzongást számos esetben a dinamikaváltások, azaz a halk hang utáni hirtelen hangosodás, a váratlan, de harmonikus dallamváltások és az úgynevezett előkék, azaz a fődallamot kísérő disszonáns hangok idézik elő.

A szakértő szerint életünk során agyunk hozzászokik az átlagosan felépített dallamok menetéhez, üteméhez, ívéhez. Így, ha egy zeneszám ezt követi, nem fogja felkelteni az érdeklődést.

Épp az erőteljes hatása miatt egy-egy számunkra kedves dallamnak nemcsak kellemes hatása, de terapeutikus értéke is van. Erre játszanak rá a művészetterápiák, amelyeknek a szimbólumalkotás a lényege. Vagyis a lelki állapot, lelki traumák szimbolikus kifejezése, amely elősegíti a probléma gyökerének azonosítását, s így a gyógyítását is.

A zeneterápia ebbe a kategóriába tartozik: a szakemberek például a trombita hangját, illetve a d-dúr dallamokat általában dicsőséggel, fénnyel, erővel, tisztasággal, hatalommal kötik össze, a c- és d-mollra épített művek hallgatása pedig sokszor a gyász, elmélyedés velejárói. Zeneterápia során nem hétköznapi kommunikáción, hanem muzikális elemeken keresztül értekezik a terapeuta és páciense: a különböző hatást kiváltó dallamok megnyílásra sarkallják a depressziós, félénk, magába zárkózott embereket. Hétköznapjainkban tapasztalhatjuk, hogy egy-egy összejövetelen felcsendülnek olyan zeneszámok, amelyek hallgatása közben fesztelenebbül beszélnek önmagukról a befelé forduló személyek.

Zenei hallásunk összefügg szociális érzékenységünkkel
A zene a mai ember mindennapi kísérője. Hallgatása és művelése az agyat, szívet és általa a testet szó szerint is áthangolja”

– fogalmaz Pordea Anett kolozsvári pszichoterapeuta. A szakember lapunknak elmondta: dallamokat már a kínai orvoslásban is előszeretettel alkalmaztak. A görögök a stressz oldására, fájdalom enyhítésére és az alvás javítására ajánlották, de számos nép gyógykultúrájának rítusaiban jelen volt az éneklés és skandálás. A zenehallgatás – főként valódi hangszerek játékának hallgatása – serkentőleg hat a nyelvi készségek, az emlékezet és a figyelem működésére, a ritmus pedig olyan régiókat aktivál az agykéregben, amelyek a mozgáskoordinálásban játszanak szerepet – magyarázta a pszichológus. A dallamra való fogékonyságunk velünk született érzék, azonban a fülszerkezetünk különbözősége miatt a hangrezgések is személyre szabott idegi ingerekké alakulnak, amelyeknek mindenki egyéni jelentést ad.

„Zenészeknél jobban aktiválódik a bal oldali hallókéreg a korai, gyermekkorban elkezdett zenei képzés, zenélés hatására. Akik fiatalabb korban kezdenek el zenélni, egyre jobb fület alakítanak ki a zenei árnyalatok iránt, hibátlanul meg tudják állapítani zenerészletek érzelmi töltetét, ami remekül kamatoztatható társas kapcsolataikban: gyorsabban felismerik mások érzelmeit, ami kulcsmozzanata a hatékony érzelem­- és viselkedésszabályozásnak” – ismertette Pordea Anett. Hozzátette: a zene kommunikációs szerepe is elsősorban érzelmi és szociális szinten nyilvánul meg, növeli a csoportok hatékonyságát azáltal, hogy összehangolja a cselekvést a ritmus, a mozgás és az érzelmi színezet révén is, például a munka- és harci dalok ilyen szerepet töltenek be. Ugyanakkor azáltal, hogy mérsékeli az indulatokat és csökkenti a stresszt, a dallam a gondoskodásban is segítségünkre van: az altatódalok éneklésével az anyák keze felszabadulhat, így fenntarthatják gondoskodásukat a fizikai érintés vagy közelség hiányában is. A pszichológus elmondta: bánatunk, fájdalmunk kiéneklése valóban terápiás hatással ér fel. Segít átívelnünk nehéz életszakaszokon, változásokon és hatékony lehet a halállal kapcsolatos szorongás elfogadásában is. A különböző zenei tartalmak azonban eltérő hatást fejtenek ki érzelmeinkre, viselkedésünkre. Ezért

nem mindegy, hogy bizonyos lelkiállapotokban milyen muzsikát választunk élénkítésre, figyelemelterelésre vagy menekülésre.

Milyen a nyugtató muzsika?

A pszichoterapeuta figyelmeztet: nem minden melódia segít a fájdalommal szembeni küzdelemben, hanem inkább elmélyíti a bánat érzését. Éppen ezért hatásos eszközzé csak akkor válhat a kezünkben, ha tudatosítjuk, mire használjuk, és ha képesek vagyunk tudatosan olyan dallamsorozatot választani, ami felold, erőt ad. Neurobiológiai bizonyítékok sokasága áll a szakemberek rendelkezésére a zene egészségre gyakorolt hatásáról, beleértve a muzsika emlékezet-, figyelem-, tanulás-  és hangulatjavító erejét. Az élénk, vidámságot sugárzó zene képes kimozdítani negatív hangulatunkból. Új érzelmekkel, energiával tölt fel, a zenével társított relaxációs beavatkozások pedig eredményesen elősegítik az alvásproblémák kezelését. Súlyos, gyakori alvászavarok esetén nyilván nem elég a zene, de sokat segíthet, ha például ágyazás közben lassú tempójú, halk dallamokat hallgatunk, amelyek lassítják a szívverésünket, így a légzésünket is. A 40–62 metrumos, elsősorban vonós hangszerekkel előadott klasszikus zenei darabok hallgatása kiválóan alkalmas lehet arra, hogy felkészítsék szervezetünket az elalvásra. Akik nem szeretik a komolyzenét, azoknak számos, kifejezetten relaxálásra kialakított dallamok milliói találhatóak az interneten. Azonban fontos, hogy lefekvés előtt legalább 30–40 percig hallgassuk, és közben lehetőleg lassan vessük meg az ágyat, ne fogyasszunk nehéz ételt, és váltsunk halvány fényre a hálószobában. Az alacsony vérnyomással küzdőknek pedig segítség lehet, ha naponta tempósabb népzenét, rockot hallgatnak a vérnyomás növelése érdekében.

Zene a daganatok ellen

Amerikai pszichológusok szerint egyes zeneterápiák hosszú távon a depresszió leküzdésében is segítenek. Stressz- és szorongáscsökkentő hatásuk ugyanakkor a kardiológiai vagy a daganatos betegségekkel való megküzdésben is ismert. Ennek hátterében a zenehallgatás vagy zenélés közben megfigyelt, antitestek és természetes élősejtek fokozott termelődése áll, amely javítja az immunrendszer hatékonyságát, és csökkenti a kortizol nevű stresszhormon szintjét a vérben – magyarázta Pordea Anett. Hozzáfűzte, bár a kutatási eredmények ezen a téren még frissek,

a zene pulzáló ritmusát egyre nagyobb reményekkel alkalmazzák az Alzheimer- és Parkinson-kór esetén is, javulást várva az agyi régiók közti kommunikáció, illetve az emlékezés szintjén.

Muzikális elemeket a krónikus fájdalmakkal élők, koraszülött csecsemők és súlyos beavatkozásokon áteső gyerekeknél, illetve a függőségek elleni terápiák során is alkalmaznak.

Mély hanggal a lelki erőért

Aktív zeneterápia során a páciens vagy a csoport hangszereket – általában ritmushangszereket, dobokat – kap, és ezeken játszik, majd a zenélés közben megélt érzelmeket átbeszéli a terapeutával. Passzív kezeléskor a páciens és terapeuta közösen meghallgat egy vagy több zenei művet, majd utána beszéli át az aktuális érzelmeket – olvasható a National Geographic tudományos folyóiratban. Az úgynevezett vibrációs terápia ugyanakkor szöveti szinten mozgatja meg a szervezetünket: számos terapeuta szerint az erőteljes rezgések felkavarják a salakanyagot a sejtek citoplazmáiban elősegítve így a szervezetünk természetes méregtelenítési folyamatát. Ehhez ajánlott tibeti hangtálak és mély orgonasípok keltette dallamokat, ritmusokat hallgatni.

Dennis Y. Hsu kutatónak és csoportjának a Social Psychological and Personality Science című amerikai tudományos folyóiratnak írt elemzéséből kiderül: a zene nemcsak megnyugtatni képes, de szellemi tevékenységünkre, s így döntéseinkre is hat. Hsu kísérletében 69 diákot nyelvi feladványok megoldására kértek fel. A feladatok során mindig az előre megadott néhány betűt kellett kiegészíteni értelmes szóvá, azonban a kutatók szándékosan olyan betűket adtak meg, amelyek több értelmes szó kitalálására adtak lehetőséget. Amíg a diákok dolgoztak, a háttérben zene szólt: az egyik csoport erőteljesebb dallamívű, határozottságot, erőt sugárzó hangulatot keltő zenét hallgatott, a másik csoportnak pedig lágyabb, megnyugtatóbb zenét tettek fel. A kutatók elemzéséből kiderült: akik gondolkodás közben az erőteljes zenét hallgatták, sokkal többször egészítették ki a betűket úgy, hogy hatalommal összefüggő szó kerekedjen ki belőlük, például hatalom, erő, parancs, ellenőrzés. A lágy zenét hallgatók viszont egyszerű, könnyed jelentésű szavakká egészítették ki a betűket. Például az angolul hatalmat jelentő power helyett a papírt jelentő paper szóra kerekítették a mozaikot. Bár a zene hatásmechanizmusa kutatások szempontjából még hiányos területnek számít, a kísérletek alapján egyes muzikális elemek, például a mély basszushangok megerősítik hallgatóikban a pillanatnyi önbizalmat, lelki erőt.