Unitárius feltöltődés a Tordai-hasadékban
Több mint kétszáz unitárius töltődhetett fel testileg-lelkileg az elmúlt hétvégén az V. Tordai-hasadéki Unitárius Találkozón. Az eseménynek célja, hogy a résztvevők szilárd, kiegyensúlyozott lelkületű közösség tagjainak érezhessék magukat.
Szerencsénkre korábban érkeztünk meg a Tordai-hasadék mészkői bejáratához, egy óra gyülekezési időt hagytak az unitárius találkozó programsorozatának kezdéséig. Így frissítő, csendes erdei sétával kezdhettük a napot, ami alaposan kiszellőztette szemünkből az álmosságot. A hasadéknál alkalmasabb helyszínt nehezen találtak volna a szervezők egy olyan esemény lebonyolításához, amelyen egy hitközösség fesztelen közösségérzése, illetve Istenhez való közelsége került előtérbe. A szabadban padokon és pokrócokon imádkozó emberek hallgathattak motiváló igét, ezt követően lelkiismeret-furdalás nélkül „részegülhettek meg” a fák tövében bugyogó bográcsgulyás illatától. A szorgos kezű asszonyok már a reggeli istentisztelet alatt krumplihámozás és hagymapucolás közben énekelték a zsoltárokat, hogy időben elkészülhessen a zamatos ebéd. Bár fiatal unitárius alig akadt a rendezvényen, a felekezet néhány házaspárja kisgyermekeivel együtt érkezett a találkozóra abban a tudatban, hogy ő bizony időben elkezdi gyermekei egyházi-lelki nevelését.
Az 500 éves reformáció fényében többek közt az egymás iránti feltétlen és önzetlen odafigyelésre, emberségre, gondviselésre hívta fel a figyelmet Koppándi-Benczédi Zoltán, a Délnyugat-Erdélyi Unitárius Szórványegyházközség lelkésze.
Úgy fogalmazott: gazdagabb és szerencsésebb minden ember, aki valamilyen módon rátalált Istenre. A híveket arra buzdította, segítsék ebbe a nyugodtabb, harmonikusabb állapotba kerülni azon embertársaikat, akik eddig távol maradtak a Teremtőjükkel közösen járt úttól. Az álmosan és kissé fázva érkezőknek az istentisztelet utáni mosolygó tekintetek bizonyították: a találkozó már az első órákban feltöltötte a résztvevőket. Bár reggel fellegek fogadtak, az istentisztelet végére kibújt néhány meleg napsugár.
Áldás után idén rendhagyó seregszemlét tartottak: az aprócska faszínpadon felhangzottak egyházkerületek és települések nevei, a résztvevők pedig ujjongással jelezték, a bográcsos gőzfelhők között éppen hol és mekkora energiával ünneplik, hogy együtt lehetnek.
Dél-Erdélytől az Aranyos-mentéig fekvő unitárius közösségek szinte mindegyikéből érkeztek érdeklődők:
dévaiak, vajdahunyadiak, kolozsváriak, torockóiak, mészkőiek, várfalvaiak, szentgericeiek, nagyenyediek, székelyföldiek ünnepeltek együtt Mészkő magyarországi testvértelepüléseinek lelkes meghívottjaival.
A heje-huja megkezdése előtt a gyerekek idén is elröptették a béke és a lélek szimbólumait, néhány fehér galambot.
Miközben a gulyásfőzőverseny harsogó, ügyes résztvevői igyekeztek a legjobbat kihozni konyhai tudásukból, a színpad megtelt a Szilas néptánccsoport energikus torockói és torockószentgyörgyi tagjaival. Az aprócska színpad sem volt akadálya annak, hogy a fiatal népdalénekesek, a bőgőszó és a csattanó csizmák kellemesen felborzolják az erdő csendjét. Az előadásoknak helyet adó nagysátor sem tátongott üresen az előadókra várva: vidéki unitáriusok hétköznapjainak letisztultságát, őszinteségét mutatták be az ott kifüggesztett képek Keszeg Vilmos, Furu Árpád, Zsoldos Botond és Fodor Brigitta Mészkőn, Keresden, Kövenden, Sinfalván és Csegezben készült munkáinak köszönhetően.
Az idősebbek saját életterük szokatlanul külső szemlélőiként álldogáltak mosolyogva egy-egy ismerős bútorkészítőről vagy falusi, virágzó udvarról készült fotó láttán, a kisebbek saját falujuk templomáról készült képeket vadásztak. A kiállításról természetesen a világot bejárt, termékeny író-költő unitárius lelkész, Balázs Ferenc élettörténete sem hiányzott, igaz, az ő életútját már legtöbb unitárius kívülről tudja.
Az 500 éves reformáció mellett a szervezők a Szent László-emlékévről sem feledkeztek meg: Demeter Sándor Lóránd székelyderzsi unitárius lelkész táltosdobbal és korabeli Szent László-dalok éneklésével fűszerezte a magyar szent királyt és csatáit ábrázoló falfreskók különlegességéről szóló előadását. Történelmi csemegék kerültek felszínre: kiderült, számos legenda, mese, rajzfilm esetében helytelen az 1400-as évek könnyűlovasságának sarkantyús ábrázolása. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis a sarkantyú komoly sérüléseket okozott volna a lónak, így azt csak a lovat is felpáncélozott nehézlovasság viselte. A lelkész számos hasonlóságot talált a Szent Lászlót és a tüzet köpő sárkány formájában is megjelenő Sátánnal küzdő Mihály arkangyal falképes ábrázolásai között: a magyar király ugyanolyan páncélzatban küzd egy lángnyelvet lehelő kun harcossal, mint az angyalok vezére az ördöggel. Demeter Sándor Lóránd felhívta a figyelmet: ha a zászlók és időnként a műanyagvirágok is megférnek egy-egy unitárius templom berendezésének szellemiségével, akkor a számos történelmi különlegességet üzenő falképektől és tanulmányozásuktól sem kell visszariadnia a protestánsoknak csupán azért, mert más felekezet készítette azokat.
„Csak az akadályoz minket a boldogságban, hogy megszoktuk a boldogtalanság állapotát” – hangzott el dr. Ferenczi Enikő kórházlelkész előadásán. A szakember nyíltan kérdezett és ugyanolyan burkolatlanul hívta fel a sátrat színültig megtöltő érdeklődők figyelmét arra, hogy a spiritualitás távolról sem csak az egyház és az erősen vallásos személyiségek életmódja, hanem gondolkodásforma, amely mindenkinek lehetőséget nyújt harmonikusabb, minőségi életre. Ferenczi szerint éppen ezért minden emberben ott van az igény a spirituális életre, amely a kor előrehaladtával növekszik. Kórházlelkészként számos alkalommal tapasztalta: a halálos betegek sokszor a bátortalanságukról, a spirituális életre való késői rátérésükről panaszkodnak. A szakember hangsúlyozta, a közhiedelemmel ellentétben a lelkileg kiegyensúlyozott élet mindennapi elérése és megtartása sokkal keményebb munkát igényel, mint a küzdés feladása, a boldogtalan állapot elfogadása.
Kíméletlenül szembe kell néznünk önmagunk jó és rossz tulajdonságaival, a krízisekre a fejlődésre való lehetőségként kell gondolnunk.
– tanácsolta a szakember. Amíg a felnőttek Ferenczi Enikő előadását hallgatták, gyermekeik kézműves foglalkozáson vagy arcfestéssel tölthették a délutánt. A püspökladányi Megdöbbent Városlakók és a jászboldogházi Csillagvár Énekkar Egyesületének előadásai után pedig útravalóként még egy mély, erdei lélegzetet véve sétára indulhattak a hasadékba azok, akik reggel nem voltak hozzánk hasonlóan energikusak.