A ma is élő régizene

 Nyolc országból érkező tizennégy együttes, öt egyéni előadó huszonkét koncert keretében szólaltatta meg a régizenét Csíkszeredában július 8-16. között. A fesztivál ideje alatt több zenei évfordulóról is megemlékeztek.

A Csíkszeredában megrendezett Régizene Fesztivál fő témáját a Reformáció500 adta, ugyanakkor más jeles évfordulókról is megemlékeztek: 450 éve született Claudio Monteverdi, 250 éve hunyt el Georg Philipp Telemann és 330 éve Kájoni János. A Hargita Megyei Kulturális Központ, a Hargita Megyei Tanács és a Cultura Nostra Egyesület társszervezésében és a Csíkszereda polgármesteri hivatalával közösen megrendezett Régizene Fesztivál idén is elnyerte az Európai Fesztivál Szövetség Európa a Fesztiválokért, a Fesztiválok Európáért minősítést. A rendezvény ugyanakkor egy saját évfordulót is ünnepelt: tíz évvel ezelőtt szervezték meg először a Régizenei Nyári Egyetemet, amely a fesztivállal egyidőben zajlott 85 diák részvételével. A nyári egyetem mára a régizenei oktatás eredményes fórumává nőtte ki magát.

Akárcsak tavaly, idén is kihelyezett koncerteket tartottak Székelyudvarhelyen, Gyergyó­szárhegyen és Brassóban. A koncertek és a Régizene Nyári Egyetem keretében tartott mesterkurzusok, előadások mellett kerekasztal-beszélgetés, utcazene és gyermekrendezvények várták a közönséget.

Csíkszeredában jelen voltak az erdélyi régizene-mozgalom neves alakjai és fiatal tehetségek egyaránt. Meghívottak érkeztek Magyarországról, Németországból, Franciaországból, Olaszországból, Hollandiából, Kanadából és Svájcból. A fesztivál művészeti vezetője, Filip Ignác Csaba fuvolaművész elmondta: a reformáció emlékéve kapcsán főként olyan előadókat hívtak meg, akik mind magyar, mind európai vonatkozásban a korra jellemző dallamvilágot szólaltatják meg. „Tudjuk, hogy a reformáció kulturális forradalom is egyben. Ha nem lett volna, valószínűleg ma másképp hallgatnánk komolyzenét. A vallásszabadság gazdasági felemelkedést is jelentett, nyomdák és iskolák jöttek létre. A Biblia tanítására az emberek rövid ideig nemcsak úgy tekintettek, mint egy kultúrtermékre, hanem napi szinten alkalmazták, és ez hozta a nagy változást a mindennapokba” – fogalmazott a szakember.

Első ízben jelentkezett önálló műsorral a rendezvényen a Fesztiválkórus, amely a magyar és nyugat-európai protestáns liturgiában elhangzott énekes párhuzamokat szólaltatta meg egy- és többszólamú műveken keresztül.

A kórus Ványolós András és Szabó András karnagyok ötlete alapján állt össze. Ványolós András elmondta, fontos a koncerten elhangzott egyszólamúság és többszólamúság váltakozása, mert ez évszázadokon keresztül jelen volt az istentiszteleteken és a katolikus liturgiában is. „450 évvel ezelőtt lefordították a latin nyelvű szövegeket, és a dallamokat átformálták, hogy a magyar szöveg prozódiája érvényesüljön, így gyönyörű dallamváltozatok születtek. Ezek jól használhatók ma is. A katolikus liturgiából is eltűnt a latin nyelv, éppen ezért jó példa számunkra, hogyan lehet a gregoriánt megőrizni latin nyelv nélkül is.” Luther Mártonnak és követőinek az alapvető gondolata az volt, hogy a gyülekezet kapcsolódhasson be a szertartásba. Éppen ezért Luther már 1517-ben lefordította a hét legfontosabb bűnbánati zsoltárt német nyelvre, magyarázatot írt hozzá és ez jelent meg a legelső Luther-kiadványként.

Amint azt a résztvevők és az oktatók elmondták, több hozadéka is van az országban egyedülálló nyári egyetemnek, hisz a szervezők a hangszertanulás, repertoárbővítés, stílusismeret mellett az egymással való zenélésre és a közönség előtti megmutatkozásra is nagy hangsúlyt fektetnek. Filip Ignác Csaba szerint sokat elárul az is, hogy a jövőben tízéves Barokk Fesztiválzenekar tagjainak nagy része csíkszeredai zenész.

A magyarországi Palócz Réka kilenc diáknak tartott énekkurzust. „A kamarazenélés, a közös munka elég nagy hangsúlyt kap ezen a képzésen. Ugyanakkor a tánckurzusra az összes résztvevő szabadon becsatlakozhatott, és ez a stílusismeretben is olyan pluszt ad, amelyet lehet alkalmazni zenélésnél is.” Kónya István visszatérő oktatója a Régizenei Nyári Egyetemnek, ő gitáron és lanton oktat. Rámutatott, azért is jó ez a rendezvény, mert alkalmat ad a résztvevő diákoknak a fellépésre. A sepsiszentgyörgyi és jelenleg Svájcban élő Fülöp Mária a csembalókurzust vezette. Tőle megtudtuk, hogy csembalót többnyire csak külföldön lehet vásárolni. A hangszer elég súlyos, naponta kell hangolni és a húrokat cserélni rajta, oda kell figyelni a karbantartására. Meglehetősen drága: a legolcsóbb használt hangszer is ezer euróba kerül, de hatvan-hetvenezer eurós csembalót is árulnak.

Mi tulajdonképpen a reformáció? Egyszeri villámcsapás vagy egy állandó, forradalmi erjedés?

– ezzel a címmel tartottak kerekasztal-beszélgetést a fesztivál fő témájához kapcsolódva, amelynek moderátora Boér Ká­roly volt. Meghívott beszélgetőtársként Péter Éva egyetemi előadótanár, Magyary Ferenc publicista, újságíró és Csörsz Rumen István bölcsész véleményét hallgathatta a Mikó-vár bástyatermébe szép számban összegyűlt közönség. Az est folyamán Péter Éva a reformáció zenéjének alakulásáról tartott előadást. Több hangfelvételt is lejátszottak, a közönség együtt énekelt, és levetítették Boér Károlynak az idén készült dokumentumfilmjét a szászcsávási éneklő gyülekezetről.

– fogalmazott Magyary Ferenc. Csörsz Rumen István úgy véli, hajlamosak vagyunk a lezárult folyamatokat kapszulaszerűen, dióba zárva szemlélni, lekerekítve látni. „Ez öncsalás. A reformációval kapcsolatban is az, mert ez az ötszáz év a jelen. Ebben élünk. Az individuális vallásértelmezés, a szöveg személyes ismerete, a szentírás és a szent írás jelenében működünk mi is. A polgári társadalom pontosan ezen alapul. Ha ők ezeket az ablakokat annak idején nem nyitják ki, mi most nem beszélgetnénk ilyen fesztelenül, hanem sokféle kasztrendszer köpenyét viselve alig állnánk szóba egymással.”

Péter Éva egyházzenész fontosnak tartja a gyülekezet számára a muzsikát. „Sokszor találkozok olyan kalotaszegi gyülekezeti énekléssel, ahol lehet, hogy az énekhang kicsit erőltetett hangzást tükröz, de tele van lélekkel. Ha elhallgattatjuk a gyülekezetet, akkor a lelke is be fog szorulni. Az, hogy az emberek kitárhatják énekben a szívüket, nagy kincs számukra.”

A Les Musiciens de Saint-Julien együttes előadásán változatos kuplék, altatók, vándordalok, a természetet dicsőítő himnuszok és táncdallamok meséltek szerelemről, hűtlenségről, az évszakokról, megszállásról és száműzetésről. Francois Lazarevitch, az együttes alapítója húsz éve érdeklődik az ír hagyományos zene iránt, és mindig is érdekelte a népi zenélés és tánc. A csíkszeredai közönség a régizene színpadán a jól ismert bolognai Ensemble Les Nations együttest is hallhatta, amelyet Maria Luisa Baldassari csembalóművész alapított. Az együttes fő tevékenysége az énekhang és a hangszerek együtthangzására irányul különös hangsúlyt fektetve az artikulációra és kiejtésre. Az együttes tagjai 15. századi laudákat és frottolákat, 16. századi polifonikus műveket és 17. századi motettákat és oratóriumokat tanulmányoztak, ahonnan elsajátították a korabeli frazírozást, artikulációt és légzéstechnikát.

Az Ensemble Cantilene együttes tagjai kizárólag csak kedvtelésből muzsikálnak. A magyar, holland és német zenészek egy alkalmi koncerten találtak egymásra 2016-ban. Az együttesalapító Anneke Boeke hírneves holland furulyaművész szerint „a régizene tulajdonképpen a népzenének a gyereke. Vad, friss, tele van fantáziával, nyitottsággal, minden benne van”. Lesták Bedő Eszter budapesti hegedűművész, a zenekar másik tagja elmondta: a magyar népzene volt az első zenei hatás, ami érte: négyévesen vitték el szülei a táncházmozgalom elinduláskor egy eseményre, és ő akkor döntötte el, hogy hegedülni is fog. Anneke Boeke kijelentette: „nyilván a modern hegedűsöknek is meg kell tanulniuk régizenét játszani, mert ez így együtt működik, csakis a régiből lehet újat építeni, csak úgy lehet építkezni.” Csíkszeredába 17. századi német egyházi zenét hoztak, de beloptak olasz táncokat is.

Anneke Boeke hangsúlyozta: Csíkban a szülők gyerekekkel érkeznek az eseményre, ez pedig Európában ritka jelenségnek számít a hasonló rendezvényeken. Elmondta, őket nem zavarják a gyerekek, számukra nagy öröm, ha minden generáció hallja ezt a zenét. A gyereksírásnál zavaróbb egy előadó számára, ha egy mobiltelefon csengőhangja szólal meg koncert közben. Filip Ignác Csaba hozzátette: korán kap impulzust a gyermek és lehet, hogy könnyebben fog nyitni később ebbe az irányba. Az elmúlt évekhez hasonlóan a fesztivál szervezői a gyerekeket is megszólították. Szombaton a Mikó-vár udvarán Reneszánsz Gyereknapot tartottak, ahol kézműves foglalkozásokban és reneszánsz játékokban vehettek részt a kicsik a Pörgettyű Játszóház, a Talentum Játszóház és az Arany Griff Rend közreműködésével.

Vasárnap délelőtt a szentmisék és istentiszteletek után a csíkszeredai templomokban különböző koncerteket hallgathattak az érdeklődők. Délután a magyarországi Musica Historica koncertjén a reformáció korának magyarországi zenéjét ismerhette meg a közönség, ezt követően pedig az olaszországi La Rossignol együttes jóvoltából az olasz reneszánsz ünnepségek zenéjét és táncát. A Csíkszeredai Régizene Fesztivált reneszánsz táncház zárta.

„Amit elterveztünk, összejött. Jó együttesek voltak, magas színvonalú koncertek, jó hangulat, jókedv, ennél többet szervező nem kívánhat. Az együttesek is meg voltak elégedve és szívesen jönnek máskor is” – összegzett lapunknak Filip Ignác Csaba, aki úgy véli, a régizene mindig képes megújulni, új mondanivalóval, új élményekkel szolgálni. „A Régizene Fesztivál nyomott hagyott a város életében. Örömteli, ha teltházakat látunk. A régizenét nem úgy kell nézni, hogy valamikor rég volt érdekes: akkor szól, akkor hat, amikor játsszák. Most is ugyanaz történik, mint háromszáz évvel ezelőtt: az emberek megszülettek, éltek, szomorúak voltak, örültek. Ezt fejezi ki a zene, és ez mindig aktuális”.