A gombnyomogatók bűne
Hogy micsoda indulatos magyarellenes gyűlölethullám seperte végig a román médiát, amikor az RMDSZ néhány kisebbségügyi indítványról állt neki tárgyalni a saját magát kibelező szociáldemokratákkal, mindenki látta. Hogy ennek hatására milyen gyorsan lépett vissza Liviu Dragnea pártelnök, az is közismert. Első reakcióként az elkeseredés lesz úrrá az emberen: ebben az országban nem változott semmi 1990 márciusa óta. Aztán, látva a reakciókat, tisztul a kép: egyes dolgok valóban nem változtak meg 1990 óta.
Ilyen például az a hihetetlenül bejáratott és hatásos manipulációs technika, amelyet Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is csak úgy jellemzett, hogy gombnyomásra indul, s pillanatok alatt olyan helyzetet teremt, hogy a politikusok egy része megtorpan. Vagyis felülvizsgálja álláspontját a magyarokkal kapcsolatban: amire egyik pillanatban még hajlandó lett volna, a következőben már nem.
Huszonhét év alatt sokszor láttuk ezt a manipulációs gépezetet működésben, sokszor láttuk következményeit is.
Nem mindig a magyarok ellen használták: 1990 júniusában Bukarestben például az Iliescu-rezsim konszolidálására vetették be az eszközt, ugyancsak sikerrel. Híres az a fotó, amelyen a leállatiasodott Zsil-völgyi bányászhorda egyik példányát üdvözli kézcsókkal egy középkorú bukaresti polgár. Miközben a bányászok szétverték a várost, és találomra, fizimiskára vadászták le bunkósbotjaikkal a bukarestieket – férfiakat és nőket egyaránt –, ő megmentve érezte magát.
Hogy ki van a gombok mögött? Ezt csak sejteni lehet. De azért nem túl nehéz összerakni a képet. Melyik az az entitás, amelynek képviselői be vannak épülve a közélet minden szegmensébe, a sajtóba különösen?
Melyik az a szervezet, amelyik nemzetbiztonsági veszélynek tekinti a magyarság autonómiatörekvéseit, s bevallottan küzd ezek ellen? Törvényes eszközökkel, természetesen. S a sajtómanipuláció jelenleg nem számít törvénytelennek.
A manipuláció talán nem, de a gyűlöletkeltés annál inkább. Ezért üdvözlendő, hogy a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat kivizsgálást kezdeményezett, bár igencsak kétséges, hogy a szálak elvezetnek-e az igazi gombnyomogatókhoz. Akiknek bűne nemcsak az, hogy szisztematikusan megakadályozzák az egyébként teljesen természetes kisebbségi jogérvényesítést, hanem az is, hogy a román közvéleményt a magyarság ellen hangolva már évtizedek óta meghiúsítanak egy történelmi kiegyezést. Pedig az micsoda hajtóereje lehetne ennek az országnak.
A gombnyomogatóknak azonban úgy tűnik, ez nem érdeke. Holott a román közvélemény egy elég jelentős része felismerte már a helyzetet, látni vél egy-egy szeletet a valóságból. Vagy egyszerűen csak elege van az állandó háborús állapotból, s megbékélést szeretne.
Ezekben a napokban – saját lelki egyensúlyom megőrzése érdekében is – inkább ezekre a hangokra figyeltem.
Ilyen például a Gândul szerzőjének a publicisztikája, Ticăloșii și vânzătorii de țară. O istorie nuanțată a amantlâcului politic címmel. Clarice Dinu megvizsgálta, hogy mennyire volna hazaárulás teljesíteni az RMDSZ kéréseit, s rájött, hogy egyáltalán nem az. „Semmilyen hazaárulást nem terveztek a PSD–RMDSZ tárgyalásokon. Kelemen Hunor szövetsége egy váratlan lehetőséget próbált ügyesen kihasználni. Kivétel nélkül mindegyik kérés feketén-fehéren szerepel azokban az együttműködési protokollumokban, amelyeket az összes párttal aláírtak, de amelyek soha nem váltak valósággá” – fejti ki. Clarice Dinu azt is megemlíti, hogy bár sokan azért őrjöngnek, mert zsarolást, erkölcstelenséget látnak az RMDSZ akciója mögött, vajon mennyire számít erkölcsösnek, hogy az önálló magyar kar létrejöttét szabályozó 2011-es törvényt a marosvásárhelyi orvosin nem ültetik gyakorlatba a mai napig, s ehhez egy bíró – amelyiknek a törvény betartatása volna a feladata –, tevékenyen asszisztál.
A Deutche Wellen közölt Glonțul unguresc című elemzésében Horațiu Pepine megállapítja: az elmúlt húsz évben a román politika nem fejlődött, sőt, inkább szegényebbé vált, legfeljebb egy sablonos és felszínes európaizmust öltött magára. „Manapság, amikor maga Európa leveti európaizmusát, ez a felszín akár egyféle integrációnak tűnhet” – figyelmeztet.
A Vice.com-on a korábban Sepsiszentgyörgyön élő Sever Ioan Miu vette védelmébe a magyar ügyet, megmagyarázva, hogy miért nem számítanak elrugaszkodott követeléseknek az RMDSZ által felhozott témák. „Az RMDSZ a kellemest (saját zsebét) a hasznossal vegyíti, amikor azzal szövetkezik, akivel lehet a magyarság kérelmeinek teljesítéséért. Az volna az ideális, ha létezne egy olyan polgári párt, amelyik képes lenne kibékíteni a magyarság egyes érdekeit a románokéval. De az a tény, hogy az USR (a Mentsétek meg Romániát Szövetség – szerk. megj.) ellenezte a magyar nyelvnek az egészségügyben való használatáról szóló jogszabályt, azt mutatja, hogy ettől még távol állunk, s az RMDSZ továbbra is a román politika kurvája marad, a 2020-as választásokig mindenképpen” – fogalmaz Sever Ioan Miu.