Vádirat vagy politikai pamflet?

Nagy vihar kavart a kézdivásárhelyi „terroristaügy”. A Bukaresti Táblabíróság elvetette az ügyészség vádjait, és a két „elkövetőt” annyi időre ítélte el, amennyit a vádlottak előzetesben letöltöttek. A bűnvádi eljárás törvénytelenségeit foglaljuk össze. 

Nyugat-Európában a terrorizmus problémája különösen érzékeny téma. Mint tudjuk, a volt szocialista országokban hasonló, halálos áldozatokkal járó bűncselekmények nem fordulnak elő. Vajon a 2015. december 1-jei, Kézdivásárhelyen, a román nemzeti ünnepre szervezett katonai parádét megelőző napon a román hatóságok által meghiúsított (?) terrorista merénylet azon kivételek egyike volna-e, amely erősíti a szabályt? A két vádlottat, Szőcs Zoltánt és Beke István Attilát, eredetileg hathónapos előzetes letartóztatásba helyezték. E kényszerintézkedést később házi őrizetre, majd hatósági felügyeletre enyhítették.

Szőcs Zoltánt a terrorizmus megelőzéséről és leküzdéséről, a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértéséről szóló 2004. évi 535. törvény alapján közösség elleni merényletre való felbujtás bűncselekményének vádjával, Beke István Attilát pedig közösség elleni terrorista merénylet kísérletének és a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének vádjával állították bíróság elé.

A Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyosztály (DIICOT) által 2015. október 23-án kiadott közlemény szerint a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) feljelentést tett arra vonatkozóan, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) szélsőséges nacionalista csoport, és Kovászna megyei tagjai nemzetbiztonságot fenyegető, az alkotmányos rend elleni szervezkedést folytatnak. Ezért elrendelték az alkotmányos rend elleni bűncselekmények gyanúja miatti büntetőeljárás lefolytatását. Kitértek arra is, hogy a gyanúsított Beke egy időzített, távirányítású, házi készítésű bomba felrobbantását készítette elő. A gyanú szerint Beke a bombát Kézdivásárhelyen, a központi piactéren, az úttest menti járdán lévő szemeteskukába szándékozott elhelyezni.

A Bukaresti Táblabíróság intézkedését – amellyel a 2015. december 1-jei ünnepi felvonulás előtt alig néhány órával őrizetbe vett Beke István Attila előzetes letartoztatását elrendelték – a román közszolgálati televízió 1-es csatornája ismertette. A táblabíróság indoklása alapján, amelyet a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék is helybenhagyott, Beke bűnösségét a tőle elkobzott tárgyi bizonyítékokkal – a második és harmadik robbanóanyag kategóriába besorolt petárdák, a szintén elkobozott mobiltelefon, valamint egy szemüveg, amellyel éjszaka (sötétben) is lehet látni – akarták alátámasztani.

Légből kapott „bizonyítékok”

E silány tárgyi bizonyítékok láttán két nehezen megválaszolható kérdést lehet megfogalmazni:

1. Ha a vizsgálatok 2015. október 23-án elkezdődtek, miért kellett  a „merénylet” meghiúsításával 2015. december 1-jéig, Románia nemzeti ünnepéig várni? Lehetséges, hogy Beke István Attila letartóztatási időpontjának kiválasztásával azt a történelmi gyanút szándékoztak megerősíteni, miszerint „a magyarok el akarják venni tőlünk Erdélyt?”

2. A gyanúsított Bekének – akinek a vád szerint nappal, december 1-jén, a felvonulás alkalmával állt szándékában felrobbantani a bombát – miért lett volna szüksége, a „terrorcselekmény” elkövetéséhez olyan szemüvegre, amelynek segítségével éjszaka is lehet látni?

Másrészt egy ilyen típusú szemüveg beszerzése és birtoklása eleve nem tiltott. Joggal tehető fel az a kérdés is: vajon Beke nem gondolt-e arra, hogy ha a járdára helyezett bombát felrobbantja, a magyar nemzetiségű városbeli honfitársait ölte volna meg, nem pedig az úttesten felvonuló katonákat?

Tekintettel arra, hogy a súlyos vádakat igazoló tárgyi bizonyítékok nem meggyőzőek, a DIICOT által kibocsátott vádiratot kibővítették számos olyan állítással, amelyek súlyosan sértik a Büntetőeljárási Törvénykönyvet.

Csak távirati stílusban sorolom fel azon személyek nevét, akikre hivatkozva a vádlottak bűnösségét bizonyítják, noha semmi közük sincs a vádlottak terhére rótt cselekményekhez: Csibi Barna a vádirat szerint 2007-től „száműzetésben él”, ám a Székely Köztársaság „önjelölt külügyminisztere”, Csibi 2007-ben nem volt száműzött, hanem Csíkszeredában élt, a város pedig nem tartozik a Székely Köztársasághoz, hiszen Hargita megye székhelye.

Szász Endre István a Maros megyei Székelyhodos községből származik. Az ügyészség szerint 2009-ben Budapesten vették őrizetbe terrorcselekmények elkövetésének vádjával. A vádirat nem nyújt magyarázatot arra, hogyan lehetséges Budapesten elkövetni terrorcselekményeket Románia ellen, és milyen összefüggés lehet Szász cselekményének a gyanúsított Beke és Szőcs terhére rótt cselekményekhez.

A bolíviai Las Americas Santa Cruz szállodájában 2009. április 16-án a bolíviai bűnüldöző (?) hatóságok fegyveres rajtaütése során a bolíviai különleges osztag kommandósai „a törvényt erőteljesen alkalmazva” meggyilkolták a marosvásárhelyi születésű Magyarosi Árpádot, Eduardo Rozsa Florest, és egy ír állampolgárt, Michael Dwyert. Tehát a terrorcselekmények elkövetésével gyanúsított, szállodai szobájukban alvó emberek ítélet nélküli lemészárlása a törvényesség betartatásának dicsérendő módja!?

Folytathatnám más hasonló esetek felsorolását, amelyek a jelen bűnvádi eljárásban semmit sem bizonyítanak.

A vádirat legostobább „bűnösségi” bizonyítéka egy 1984-ben a Kovászna megyei Sepsiszentgyörgyön megtörtént esetre való hivatkozás, amikor a város főterén lévő Mihai Viteazul szoborra helyezett, rögtönzött szerkezet felrobbant.

Hozzáteszik, hogy a magyar etnikumú elkövető Magyarországra menekült, ahonnan nem adták ki, mivel a megszerzett kettős állampolgárság intézménye védelmet biztosított számára. Ennek a merényletnek az elkövetésekor az 1986-ban született Szőcs Zoltán vádlott még nem élt, Beke István pedig 9 éves volt. Tudott dolog, hogy a merényletért senkit nem ítéltek el, de sokak véleménye szerint tulajdonképpen „a magyar veszély” bizonyítása céljából a merényletet tudatosan megszervezték.

A Legfelső Semmítő- és Ítélőszék melletti Ügyészség és a DIICOT vádirata nemcsak az elmúlt évezredben történtekről, hanem a sokkal frissebb eseményekről sem az igazat tárja fel. A vádlottak bűnösségének alátámasztására felhozott legfőbb bizonyítékot illetően a 2015. október 10-i erdélyi HVIM-gyűlésen lezajlott beszélgetések beltéri körülmények között rögzített, románra fordított magyar nyelvű hanganyagára vonatkozóan a következő, teljesen megalapozott bírálatokat lehet felhozni.

Az iratcsomó nem tartalmazza az eredeti beszélgetések magyar nyelvű szövegét, csak a románra fordított változatot csatolták írásban. Csupán a 2017. január 27-i kitűzött tárgyaláson derült ki, hogy a beszélgetés szövege nem is létezik leírt (átírt) formában! A tárgyaló ügyész azt állította, nincs is szükség átírásra, és ezt a fura véleményt a bírói tanács jóváhagyta. A közvádló álláspontját és bírói helybenhagyását nem fogadta el a tolmács, aki az átírt szöveg hiányában megtagadta, hogy a magyar nyelven zajló beszélgetés román fordításának a hitelességét igazolja! Szőcs Zoltán ügyvédje hiába hangoztatta, hogy a magyar nyelven zajló beszélgetések (szöveges) átírása nemhogy törvényes, hanem egyenesen kötelező, a bíróság továbbra is fenntartotta téves döntését.

Szőcs Levente újságíró – aki részt vett a tárgyalásokon – beszámolójából megtudtuk, hogy a három tárgyaláson határozottan megcáfolódott a fővádpont, miszerint a terrorcselekmény elkövetésére vonatkozó beszélgetés alkalmával Beke István Attila állítólag azt ígérte, hogy „megcsináljuk” (facem), valójában azt válaszolta, „meglátjuk” (o să vedem). Ezt eleve tévesen fordították!

Az újságíró szerint a 2015. októberi, háromórányi rögzített beszélgetésből a bíróság egy 25 perces részlet meghallgatását hagyta jóvá. Az újságíró megállapította: a rögzített magyar nyelvű hangfelvétel nem érthető, zagyva, párhuzamos beszélgetés-foszlányokat tartalmaz, amelyek nem bizonyítják a vádiratban bemutatott tényállást.

A közösség elleni merényletkísérlet bűncselekményének vádponjait csakis úgy lehetett volna jogilag helytállóan megfogalmazni, ha egy előzetesen felvett pirotechnikai szakértői jelentés igazolta volna azt, hogy a 2015. december 1-jén elkobozott petárdákból maximum 12 óra alatt (ennyi ideje lett volna Beke István Attilának a december 1-jei katonai parádéig) össze lehetett volna állítani egy távirányítású, házi készítésű bombát. Műszaki szakvélemény hiányában ez a vád eleve fenntarthatatlan.

Kételyeink tovább erősödnek annak a ténynek az ismeretében, hogy Bekét már 3 hónapja követték, de pont december 1-jén tartoztatták le. Ezzel jelentős médiafigyelmet vívtak ki maguknak, rávilágítva arra, hogy milyen éber és hasznos a Román Hírszerző Szolgálat. Egy újabb kételyeket ébresztő dolog: ha a felbujtó Szőcs Zoltán, „a főnök”, aki elrendelte a feltételezett bűncselekmény előkészítését és végrehajtását, komolyan gondolta volna saját terrorista szerepét, hogyan lehetett annyira ostoba, hogy három héttel a vádlott társa, Beke mediatizált letartóztatása után visszatérjen külföldről?

A bűnvád alátámasztására felhozzák a HVIM által használt irredenta-revizionista jellegű szimbólumokat is. E „bűnösségi” bizonyítékoknak a felhasználásával figyelmen kívül hagyják az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) által több ízben hangsúlyozott álláspontot, miszerint a szólásszabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága egy demokratikus társadalom alapköve. A vádirat által a vádlottak terhére rótt terrorista cselekményekre vonatkozó bűnvádi bizonyítékok elégtelensége abból is kiderül, hogy a 2017. február 24-i tárgyaláson a bírói tanács elnöke felvetette az ügy büntetőjogi minősítésének módosítását terrorvád bűntette helyett alkotmányos rend elleni szervezkedés bűntettére.

Az sem kizárt, hogy van egy hihető magyarázata annak, miért kavartak ekkora port a kézdivásárhelyi „terroristák” elleni harcból, hiszen az előkészületi tevékenységeik stádiumából kiindulva a terrorcselekmény végrehajtására gyakorlatilag nem kerülhetett volna sor. Tudott dolog, hogy országunkban körülbelül hét titkosszolgálat működik, és ezek mind azon ügyködnek, hogy bebizonyítsák létezésük hasznos voltát. E szervezeteknek azonban a szakmai sikert az jelenti, ha a „magyar veszély” benne marad a politikai köztudatban és közbeszédben. Egy nem létező ellenséggel szembeni küzdelemből bármikor győztesként kerülhetsz ki. A hatvannégy vármegye erdélyi szervezete – amelynek tagjai a vádlottak – egy abszolút jelentéktelen, az erdélyi fiatalok körében a Beke–Szőcs botrányig alig ismert alakulat volt. Kizártnak tartom, hogy a vádlottak képesek lettek volna megakadályozni székely területeken a román állami közhatalom gyakorlását. Nyilvánvalóan a DIICOT közleményei és a vádirat szövege a valós társadalmi veszélyt illetően súlyos túlzásokkal vannak tele.

dr. Kincses Előd

 A szerző marosvásárhelyi ügyvéd

 A Noua Revistă de Drepturile Omului 2017/1-es számában megjelent cikk fordításának rövidített változata.