Nemzetben gondolkodó fiatalok

Az Egyesült Magyar Ifjúság nevű szervezet elnöke, Strahl Zoltán negyvenkét éves korában hunyt el. Az Erdélyi Magyar Ifjak egykori alapító elnökével, Soós Sándor kolozsvári néppárti politikussal idéztük fel az ifjúsági vezető erdélyi kapcsolatait. 

– Hogyan emlékszel az első találkozásaidra Strahl Zoltánnal?

– Strahl Zoltán 2001-ben kereste fel azokat az erdélyi nemzeti csoportokat, amelyeket egy Kárpát-medencei szervezetbe, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomba (HVIM) próbált verbuválni. Akkor találkoztunk először. Személyében olyan nemzetben gondolkodó mozgalmárt ismertem meg, akivel hamar szót értettünk és közös jövőt álmodtunk a hasonlóan gondolkodó erdélyi magyar fiatalok számára.

– Hogyan alakult meg a két EMI: az Egyesült Magyar Ifjúság és az Erdélyi Magyar Ifjak?

– Az Erdélyi Magyar Ifjak szervezetet 2002-ben alapítottuk, majd a HVIM szakadása után Strahl Zoliékkal közösen létrehoztuk az Egyesült Magyar Ifjúság (EMI) egyesületet. Éppen azért választottuk az EMI nevet, hogy az erdélyivel azonos rövidítése legyen. A Kárpát-medencei szervezetnek akkoriban a délvidéki Maurer Oszkár lett az elnöke, és jómagam Zolival töltöttük be az alelnöki tisztséget. Pár évvel később Strahl Zoltánt választották meg a szervezet elnökévé, a tisztséget haláláig betöltötte. A két EMI több nemzeti programot szervezett. Az első és azóta is a legismertebb a minden évben megrendezésre kerülő Wass Albert felolvasó maraton, de nagy visszhangot váltott ki a Trianon film erdélyi vetítése is.

– Strahl Zoltánnal közösen szerveztetek EMI-táborokat Erdélyben. Miként sikerült a magyarországi tapasztalatokat hasznosítani?

– Érmelléken szerveztünk közösen egy EMI-seknek szóló tábort Zoliékkal 2004-ben, és ekkor született meg a ma már jól ismert EMI-táborok ötlete. Akkor mintegy százan vettünk részt a rendezvényen, de elkezdtünk azon gondolkodni, hogy mennyivel jobb volna egy olyan nagyméretű rendezvényt tető alá hozni, amely nemcsak a tagságot, hanem a szimpatizánsokat is megszólítja. Zoltánéknak már nagy tapasztalatuk volt a Magyarországon szervezett fesztiválokban, nekünk meg rálátásunk volt a tusványosi táborra, így ezeket a tapasztalatokat összeadva 2005-ben megszületett az első gyergyószentmiklósi EMI-tábor Merjünk magyarok lenni! mottóval. Ez a táborszervezés igazi sikertörténetté nőtte ki magát.

– A két EMI-t Kárpát-medence-szerte a szélsőségesség jelzőjével bélyegezték meg az utódállamok hivatalosságai, a délvidéki tábort be is tiltották. Mi váltotta ki ezt a nagy felhördülést?

– Az első délvidéki EMI-tábort 2006-ban szervezték Palicson. A Transylmania zenekart kísérve Erdélyből is odautaztunk egy csapattal. Erőteljes szerb hatósági kiszorítósdi fogadott, a hatalom nem akarta az EMI-tábort. De nem voltak sokkal jobbak a román hatóságok sem, nem tudták, hova tegyék ezt az összmagyar ifjúsági kezdeményezést. A gyergyói táborokat éveken át mindenféle hatóság ellenőrizte, röhejes provokációkat kellett elhárítanunk. A román médián keresztül a megbélyegzés módszerével éltek, hogy itt szélsőséges, paramilitáris táborban rontjuk meg a fiatalokat. Aki jelen volt – beleértve román újságírókat is –, láthatta, milyen a tábor szellemisége, és semmi nem igaz a ránk aggatott vádakból.

– Strahl Zoltán mennyire volt gyakori vendége az erdélyi rendezvényeknek?

– Nagyon szeretett Erdélybe járni, ezért Nagyváradtól Székelyföld legeldugottabb szegletéig nagyon sokan ismerték, sok barátja volt. Amikor az Egyesült Magyar Ifjúság elnökévé választották, már kevesebb ideje volt felénk járni, mert rá hárult a magyarországi táborok szervezése. Közben elindította a budapesti EMI-klubot is, ahol szintén rendszeres programok fogadták a fiatalokat. A szó nemes értelmében igazi nemzeti ember volt, aki a nemzeti összetartozást nemcsak szóval, hanem érzésben is át tudta adni.

– Strahl Zoltán négy gyereket nevelt, de az EMI különböző, felnőttkorba kerülő tisztségviselői számára is mindig fontos szerepet tölt be a család és a gyerekvállalás. Ennek hogyan adtok hangot rendezvényeiteken?

–Az első EMI-tábor előadásai között a demográfiai helyzetünkről szóló Áldás, népesség! kerekasztal során Csép Sándor és Csíki Sándor a magyarságot érintő fontos kérdéskörről beszélt. Ez a kerekasztal meghatározta a további táborok szervezésében azt az alapelvet, hogy az együttlét családbarát rendezvény legyen, ahol a többgyermekes családoknak kedvezmény jár, és minden korosztálynak szóló programot kínálunk. Ezért mi, az alapítók is családostól, gyermekestől vettünk részt a táborban, így sok babakocsis volt jelen. Sajnos már Csép Sándor, Csíki Sándor és Strahl Zoltán is csak bennünk él, de az örökségüket, emberségüket és elkötelezettségüket kötelesek vagyunk tovább éltetni.