Mikor beszélhet a beteg magyarul?

2017. április 21., 10:31

Hosszas folyamatot igényel az anyanyelv-használati törvény alkalmazása. A szakemberek szerint sikere a kidolgozandó alkalmazási módszertanon és az önkormányzati jó példákon is múlik, de alkalmaázását nehezíti a magyar orvoshiány.  

Fotó: Barabás Ákos

 

Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetőjeként múlt héten jelentette be, hogy az alsóház elfogadta a szövetség törvénykezdeményezését, miszerint azokon a településeken, ahol a kisebbség számaránya meghaladja az 5000 főt vagy a 20 százalékot, kötelesek az adott kisebbség nyelvét is beszélő személyzetet alkalmazni az egészségügyi és szociális intézményekbe. „Az erdélyi magyarok jogos elvárása vált valóra, hiszen Románia még mindig nem ültette gyakorlatba a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájában foglaltakat, amelyet 1995-ben írt alá” – mutatott rá a törvény jelentőségére Korodi Attila, aki szerint a törvénykezdeményezés elfogadtatása újabb előrelépés az anyanyelvhasználat terén. Elmondta, azzal, hogy a 20 százalékos küszöb mellé az 5000 fős határérték is bekerült, olyan települések egészségügyi és szociális intézményei is kötelesek lesznek magyarul tudó dolgozókat foglalkoztatni, mint Arad, Kolozsvár, Brassó vagy Temesvár. A képviselő emlékeztetett az olaszteleki magyar lány esetére, akit tavaly hiányos román nyelvtudása miatt aláztak meg a kolozsvári gyermekgyó­gyászaton. Az RMDSZ az esetet követően panaszt tett az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD), amely ezer lejre bírságolta a kórházat.

A jogszabály Maros megye számára is fontos, mondta Vass Levente képviselő, az egészségügyi bizottság tagja, aki szerint ezzel a megye szórványtelepüléseinek egészségügyi intézményeiben is biztosított az anyanyelvhasználat. Csép Andrea a szociális bizottság tagjaként hozzátette: az öregotthonokban, árvaházakban szintén alkalmazni kell a 2018. január elsején életbe lépő jogszabályt, amelyet még Klaus Johannis államfőnek is alá kell írnia.

 

Segíthetnek a jó példák

Korodi Attila szerint a törvény gyakorlatba ültetése az alkalmazási módszertantól függ, amelyet a kormánynak kell kidolgoznia, de sok múlhat az önkormányzatok által felmutatott jó példákon is. Az egyetemi regionális kórházakat leszámítva ugyanis az egészségügyi intézmények a helyi vagy megyei önkormányzatokhoz tartoznak. Az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője reméli, hogy ezek jó példával fognak elöljárni. Szerinte számos településen jó az együttműködés a magyar és a többségi képviselet között. Az önkormányzati jó példa akkor fontos, ha a kormány nem az elvárt módon jár el a módszertan kidolgozásakor. Mint kifejtette, a legjobb az lenne, ha az intézmények tolmácsot alkalmaznának, de a törvény abban a szellemben íródott, hogy az orvosi vizsgálat, kezelés a beteg anyanyelvén történjen.

„De nézzük a tele felét a pohárnak: ha a törvény nem lenne, semmi esély nem lenne erre. Most, hogy megvan, már csak azon kell dolgozni, hogy minél jobban lehessen alkalmazni” – jelentette ki kérdésünkre Korodi Attila. Elismerte ugyanakkor: ahhoz, hogy a törvényt olyan településeken lehessen gyakorlatba ültetni, mint a többnyelvű helységnévtáblák körüli hercehurcáról hírhedt Kolozsvár, még sokat kell dolgozni.

Perek sora várható

A törvény gyakorlatba ültetését a romániai kórházak számára előírt alkalmazási procedúra is gátolja – hívta fel a figyelmet Gheorghe Carp, a nagyváradi megyei sürgősségi kórház menedzsere. Míg Nyugaton az egészségügyi dolgozók interjún vesznek részt és az intézmény elvárásainak kell megfelelniük, Romániában kötelező versenyvizsgát kiírni, ahol a speciális követelmények kizárónak hatnak. „Ha a kórház vezetősége kiír egy versenyvizsgát, és az szerepel benne, hogy magyarul is tudni kell, mindenki neki ugrik, mert ez diszkriminációnak minősül” – hívta fel a figyelmet egy lehetséges akadályra a kórházmenedzser, aki szerint a parlamentnek ezt is szabályoznia kellene.

Korodi Attila szerint épp azért volt szükség a törvényre, hogy ez a fajta pozitív diszkrimináció meglegyen. Az igényt, hogy a jelentkező tudjon magyarul, ugyanúgy meg kell jeleníteni, ahogy különböző munkapozíciókban megkérik az idegen nyelv ismeretét. Elismerte ugyanakkor, hogy emiatt számos perre lehet számítani. Erre a helyi közigazgatási törvény alkalmazásakor is sok példa volt, ha a zömében magyarok által lakott településeken a közalkalmazotti vagy intézményvezetői állások kiírásakor megkövetelték a magyar nyelv ismeretét.

A képviselő úgy vélte, a következőkben még sok egyeztetés, vita várható a témában, az RMDSZ-nek mind helyi, mind országos szinten sok tennivalója van. De míg a szövetség a parlamentben együttműködik a kormánykoalícióval, kormányzati szinten ez már nem mondható el, így nem tudni, mennyire fognak beleszólni az alkalmazási módszertan kidolgozási folyamatába.

Az orvoshiány a legnagyobb akadály

Az illetékesek indokoltnak tartják és üdvözlik a képviselőház döntését, bár úgy vélik, az alkalmazási eljárás mellett az orvoshiány is nehezítheti a gyakorlatba ültetését. „Kell lennie valakinek a kórházakban, aki tud magyarul. Vannak betegek, főleg idősek, akik csak magyarul tudnak” – ismerte el Gheorghe Carp, a nagyváradi megyei sürgősségi kórház menedzsere, hozzátéve, hogy Nagyváradon – ahol a magyarság számaránya 26 százalék – nincs annyi magyarul tudó orvos, ahány indokolt lenne. Sok magyar szakember úgy döntött, a közeli Debrecenben vagy Budapesten vállal munkát, illetve nyugat-európai országok egészségügyi rendszerében dolgozik. „Gyerekkoromban a nagyváradi kórházakban az alkalmazottak 60 százaléka beszélt magyarul, ma már jó, ha 10 százalékuk tud” – emlékezett Carp, aki román nemzetiségűként maga is jól beszéli a nyelvet. Elmondta, ha nincs is elegendő szakember, az esetek többségében meg tudják oldani, hogy az a beteg, aki csak magyarul tudja elmondani panaszát, magyar vagy magyarul tudó szakemberhez kerüljön. Szakorvos hiányában pedig akad magyar alkalmazott, aki tolmácsol.

A törvény előírásai ellenére ugyanannyi orvos lesz, mint eddig – mutatott rá egy neve elhallgatását kérő fiatal kolozsvári orvos is. A gyerekkórház sürgősségi osztályán dolgozó, magyar nemzetiségű szakember szerint a kincses városban is kevés a magyar orvos, mivel – akárcsak román társaik – sokan a kitelepülés mellett döntenek, és szerinte a marosvásárhelyi egyetem végzősei körében sem jobb a helyzet.

Hiányos a magyar orvosok jelenléte

Az utóbbi szűk két évben oly sokat emlegetett migrációs válság csak a jéghegy csúcsa – jelentette ki dr. Ábrám Zoltán egyetemi tanár, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) közegészségi tanszé­kének oktatója. Elmondta, az orvosok, az egészségügyi személyzet az átlagosnál nagyobb mértékben hagyta el hazáját. „Amíg minden harmadik Marosvásárhelyen végzett magyar orvos elvándorolt, a magyar páciensek, betegek, főleg idősek lényegesen kisebb mértékben hagyták el szülőföldjüket. Érthető, hogy nemcsak orvoshiány áll fenn, hanem sok esetben egyenlőtlen, hiányos a magyar orvosok jelenléte. Amennyiben az egyetemi képzésben részt vevő hallgatók, illetve a lakosság nemzetiségi arányát vesszük figyelembe, a Marosvásárhelyen tevékenykedő magyar orvosok, szakorvosok, intézetvezetők aránya alulképviselt. Egy kezemen megszámlálhatom a magyar sebészeket” – részletezte a vásárhelyi helyzetet az egyetemi oktató. Elmondta, a kivándorlás megfékezéséhez gyakorlati intézkedésekre, kedvezőbb munkakörülményekre, jobb szakmai és anyagi megbecsülésre van szükség. Kedvező folyamatnak tűnik szerinte, hogy az utóbbi időben egészségügyi beruházásokra került sor, emelkedtek a bérek és támogató elképzelések működnek, azaz több a visszatartó erő.

Messze még a dél-tiroli példa

„Örvendek az RMDSZ által kezdeményezett törvénynek és annak, hogy ezt a többség megszavazta, mert ez a magyar beteg természetes igényét fejezi ki, és az alapvető kisebbségi jogokhoz tartozik” – fogalmazott Ábrám Zoltán hozzátéve, hogy a sokat emlegetett példa a dél-tiroli helyzet, ahol az orvosnak tudnia kell németül is, olaszul is. A kisebbségi anyanyelvhasználat kiteljesítése igénylésének a létjogosultsága már a 90-es években felvetődött, hiszen többszörösen hátrányos helyzetbe kerül az a beteg, aki még anyanyelvén is nehezen tudja kifejezni problémáit. Holott a gyógyítás alapfeltétele a megfelelő, őszinte és helytálló anamnézis.

A MOGYE oktatója szerint a beteg azt az orvost választja, választaná, akivel kedvezőbb a kommunikáció, az együttműködés. „Nyilván az orvos-beteg kommunikációnak nincs nemzetisége, de van nyelvezete. Ezért az orvosnak, hogy pácienseit méltó módon elláthassa, ismernie kell a beteg anyanyelvét. Ez a gyakorlatban részlegesen megtörténik, sok román orvos magyarul is képes megszólítani a pácienseit” – ismerte el Ábrám Zoltán. Hozzátette, ez fordítva is igaz, minden MOGYE-n végzett magyar orvos elsajátította a román szaknyelvet, tehát szakszerűen képes értekezni a román beteggel. „Én bizonyos elvárásokat egészen természetesnek tartok, hiszen senkit sem kényszerítenek arra, hogy ott dolgozzon az egészségügyben, ahol nem tesz eleget a betegek által támasztott igényeknek és a társadalmi, jogi elvárásoknak” – mutatott rá az egyetemi oktató. Úgy vélte, a törvény alkalmazása hosszasabb folyamatot igényel. „Egyelőre a létező adottságokból kell kiindulni, és a lényeges az, hogy a beteget ne alázzák meg anyanyelve miatt, sőt valamilyen formában biztosítsák annak használatát. Aztán előkerülhet megint a dél-tiroli példa, ahol az egészségügyi dolgozótól elvárt a kétnyelvűség” – összegzett Ábrám Zoltán.

A múlt héten elfogadott törvényt azután kezdeményezte az RMDSZ, hogy tavaly a kolozsvári gyermekkórházban az ügyeletes orvos megalázóan viselkedett egy románul nem tudó olaszteleki kislánnyal. Egy évvel korábban, 2015 márciusában a nagyváradi gyermekkórházban történt hasonló esetről számolt be egy édesapa.