Ami rajtunk múlik

Somogyi Botond 2017. április 14., 22:27

Ahogy karácsony alkalmával minden az ajándékozás körül zajlik, ugyanúgy húsvét idején is minden felszínes marad. Ahogy december végén kevés szó esik a megszületett Fiúgyermekről, ugyanúgy kevés szó esik húsvét idején a megfeszített és feltámadott Úrról.

 

Azt mondják a szállodások, hogy jól alakulnak a foglalások. A négynapos vakáció idejére számos szállodatulajdonos jelezte, hogy már egy hónappal ezelőtt teltházzal számoltak több wellness-központban – hallgattam virágvasárnap a híradót a magyar közszolgálati tévében. Idéntől ugyanis négynapos lett húsvét idejére az ünnep, mert több európai országhoz hasonlóan a nagypéntek is szabadnap Magyarországon. Ennek nyilván mindenki örül, hiszen egyrészt nem kell dolgozni, másrészt a rendelkezésre álló szabadnapokat ki lehet használni arra, hogy az emberek elmenjenek szórakozni, kirándulni vagy egyszerűen pihenni.

Bár nálunk még nincs szabadnap, a kirándulások itt sem ismeretlenek. Igaz, a román és a magyar ünnep ritkán esik egybe, így nem mindenkinek adatik meg, hogy hosszabb hétvégét töltsön el valahol. Az tény, hogy a kirándulókon kívül sokan a nyúlról és tojásról hablatyolnak, a lányok egy része viszolyog a sok kölnitől, a fiatalok egy része degeszre eszi magát sütivel, az „igazi férfiak” pedig jól kihasználják, hogy mindenhol megkínálják őket egy kis finom „hazaival”.

A hagyományosabb családokban azért másképp alakulnak a dolgok: nagyhéten takarítanak, hétvégén sütnek-főznek, vasárnap templomba mennek, hétfőn pedig másokhoz hasonlóan locsolkodnak.

Még véletlenül sem állítom, hogy a kicsiknek ne jöjjön a nyuszi, a fiatalok ne tanuljanak verseket és ne locsolkodjanak, a háziasszonyok ne főzzenek vagy hogy fölösleges a tavaszi nagytakarítás. Mindez beépült több évtizedes vagy évszázados hagyományaink sorába.

Csakhogy valami azért hiányzik. Ahogy a karácsony alkalmával minden a fény, a reklámok és az ajándékozás körül zajlik, ugyanúgy húsvét idején is minden felszínes marad. Ahogy december végén kevés szó esik a megszületett Fiúgyermekről, ugyanúgy kevés szó esik húsvét idején a megfeszített és feltámadott Úrról. Pedig nekünk, keresztyéneknek ez lenne a legfontosabb ünnepünk: Jézus az emberek bűne miatt meghalt a keresztfán, harmadnap feltámadt a halottak közül, hogy nekünk megmutassa az örökélet lehetőségét.

Ám ettől mi sokszor távol állunk: megragadunk a mindennapok hagyományainál, a világ fénylő reklámjainál, a piacgazdaság által kínált kommersztermékek halmozásánál. És elfelejtünk magunkba fordulni, elcsendesedni, kezünkbe venni a Szentírást, hálát adni mindennapi kenyerünkért, imádkozni gyerekeinkért, családunkért, egyházunkért és nemzetünkért, a szükségben szenvedő keresztyénekért. A húsvét erre is áldott lehetőség lenne.

Csak rajtunk múlik.