Silány fradis végjáték: öttel nyert a Bukarest

A Ferencváros a női kézilabda Bajnokok Ligája negyeddöntőjében a címvédő CSM Bukarest csapatával mérkőzött meg. A Fradi a végjátékot elrontva vereséget szenvedett a bukaresti gárdától. Mi is részt vettünk a bukaresti meccsen.

 Ami pozitív volt...
A rendfenntartó erők profi módon végezték dolgukat, atrocitásnak nyoma sem volt. A román csendőrség egyébként magyarul beszélő alkalmazottja is nagymértékben segítette a fradistákkal való párbeszédet, továbbá a bukaresti magyar nagykövetség is két munkatársat biztosított a csarnoknál – segítve a magyar szurkolók gördülékeny beléptetését. Éjfélig a konzuli szolgálat nyitva tartását szintén elrendelték, a magyar szurkolókkal kapcsolatos, esetlegesen felmerülő problémák mielőbbi megoldása miatt.

A péntek hajnali Budapest–Bukarest Wizz Air-járattal „támadtuk meg” a román fővárost. A gép bár tele volt, első ránézésre is vérbeli fradistának csak négy másik utazótársunkat neveztük volna. Ők, mint később kiderült, valóban a legelhivatottabb fradisták közé tartoztak, több korábbi európai Fradi-meccsre való kiszállásuk pikáns történetét volt szerencsénk meghallgatni. Az Otopeni reptérre érkezve – a leszálló pálya aszfaltján – előkerült a Fradi-sáljuk, és a fotó is elkészült Boeinges háttérrel.

A reptérről csakhamar beértünk a városba, ahol a szokásos bukaresti felfordulás fogadott. Az úttesten sokszor több autó állt keresztben – megfordulási vagy éppen irányváltás megkísérlésének szándéka végett –, mint szabályos menetirányban. Fülünk szinte pár perc után hozzászokott az állandó dudaszóhoz is. Teljes káosznak tűnt az autós forgalom, bár a helyiek egy-egy szabálytalan manőver után mindenféle arcpironkodás nélkül mentek hosszan a villamosok elkülönített sávjában is, és még sorolhatnánk. E szabálytalan világba akarva-akaratlan illeszkedett be minden autós és a dolog működött.

Kulcscsomó nélkül a lelátóra

A mérkőzés kezdete előtt másfél órával érkeztünk meg az 5300 férőhelyes bukaresti Sala Polivalentă csarnokhoz. A létesítmény körül nagy volt a készültség: lovas csendőrökön át kutyás rendfenntartóig mindenféle rendvédelmi szerv jelen volt. A csarnok egyik oldalsó bejáratánál szervezték meg a vendégszurkolók beléptetését. A fradisták folyamatosan érkeztek a kisbuszokkal. Járműveiket a rendőrség által biztosított és kordonnal körbevett parkolóban kellett hagyniuk, majd a mindössze tíz méter hosszú, csarnokhoz való átjáróhoz is csendőri kísérettel kellett menniük. A beléptetésnél alaposan végigtapogattak mindenkit. Az egyik fanatikusnak három kulcscsomó is volt a zsebében, amelyből kettőt végül az autóban le kellett tennie. Nem feltételeznénk, hogy kulcsaival hajigálni kezdett volna a pályára, de a szabály az szabály – gondolták a rend őrei. Érkeztek a zászlósok is, akiket egyenként fotóztak le a rendvédelmi szervek, és csak az írások alapos megvizsgálása után engedték be őket a csarnokba. A dob is először a pórul járt kellékek családjába tartozott, majd több egyeztetés után végül csak sikerült bevinni. Az előcsarnokból mindössze pár perccel a kezdés előtt engedték a lelátóra a zöld-fehér híveket. Viszont ahogy bementek, nem éppen baráti köszöntésben volt részük. Fülsiketítő füttykoncert és a „România!” erőteljes skandálása jelezte: lesz ki ellen szurkolni. Teltház volt, ha csak a zöld-fehér hívek szomszédságában – biztonsági okokból – üresen hagyott székeket nem vesszük számításba.

Az FTC feljelentette a bukarestieket
A bukaresti klub semmit sem akart a véletlenre bízni. Az 5300 férőhelyes csarnokban a szabályok szerint járt volna az ülőhelyek tíz százaléka a vendégszurkolóknak. Az 530 helyjegy helyett a Fradi egyébként 500-at igényelt, de azt sem kapta meg. A románok biztonsági okokra hivatkozva a magyar szektor székeit áldozták be és a fradisták melletti széksoroknak kellett üresen maradniuk, a hazai nézőktől való biztonságos elkülönítés végett. Ez pedig azt eredményezte, hogy mindössze 240 széket foglalhattak el a zöld-fehér fanatikusok. A Ferencváros természetesen rögtön megtette a feljelentést az Európai Kézilabda-szövetségnél, bár a tapasztalatokból kiindulva, mire kimondják az ítéletet, már a május elején megrendezendő budapesti négyes döntő is lejár.

Huszáros hajrá a félidőre

A mérkőzésen nagy volt a pörgés és a felek felváltva dobták a gólokat fej-fej mellett haladva. A Fradiban különösen Kovacsics Anikó volt elemében. A románoktól a kapus Ungureanu kezdett egyre jobban védeni a félidő derekától, aminek a 24. percben lett szemmel látható és zöld-fehér szempontból vészjósló eredménye, 16-11-re vezettek a bukarestiek. A körülbelül 250 fős Fradi-tábor folyamatos buzdítása közepette a lányok huszáros hajrába kezdtek. A „Ria-Ria-Hungaria!” erőteljes kiáltása rendkívüli érzelmeket szabadított fel negatív irányban a helyiek körében, amire azonnali zajos fütyülés és a „România!” skandálása volt a viszontválasz. Rögtön ezután felharsant a bukaresti kemény magtól a „Ki a magyarokkal az országból!” rigmus is. Természetesen a magyar tábor sem hagyta magát és a románokra nézve cseppet sem hízelgő szólamok kerületek elő a kalapból. A pályán aztán magyar szempontból jól alakultak a dolgok: a félidő végére mindössze kettőre olvadt a CSM-előny, ami rendkívül hízelgő volt a Fradira nézve. Félidőben 17–15-öt mutatott az eredményjelző.

A második játékrészben megint nagy volt az iram, és a 2–3 gólos hazai vezetés állandósulni látszott. A 45. perctől Szikora Melinda kapta el nagyon a fonalat és sok lövést sikerült hatástalanítania. Remek játékának köszönhetően a mérkőzés előtt tíz perccel az egyenlítésért támadhatott a Fradi. 22–23-as állásnál az egalizálás végül nem valósult meg, és maradt az 1–2 gólos bukaresti előny. Ekkor különösen Nerea Pena volt eredményes a Fraditól, míg román oldalon Carmen Martín volt elemében. Közben folyamatosan, jól hallhatóan érkezett a tribünből a „Harcoljatok!”, túloldalon pedig a többnyire fiatal tizenévesekből álló bukaresti B-közép hallatta magát és a hangosbemondó által alaposan rásegítve „csészémé, csészémé…” csatakiáltásoktól zengett a román csarnok. A térfélen a hajrá szoros végkimenetelt ígért. Nem így lett. Öt perccel a vége előtt három volt közte, majd gyors gólváltás után az utolsó percekben két magyar labdaeladás ötre növelte a bukaresti előnyt. A legvégén eleresztett időn túli magyar szabaddobás fölé ment, a magyar lányok rendkívül nehéz helyzetbe hozták magukat.

Nehéz feladat a visszavágó

A Fradi jó játékát több tényező is hátráltatta. A Győri ETO ellen – nagy meglepetésre – megnyert Magyar Kupa-döntő még benne lehetett a lábakban. A zöld-fehérek egyébként hiába kérték a szombati mérkőzésnapot, a bukarestiek hajthatatlanok voltak a péntekre ütemezett időpontot illetően, semmit nem szerettek volna a véletlenre bízni. Az ETO elleni vállsérülés végett ráadásul a csapatkapitány, Szucsánszki Zita sem állhatott pályára, míg Hornyák Dóra sem tudta vállalni a játékot. Egy szoros vereség még így is benne volt a játék képében, a végjátékban összeszedett hátrányt azonban nehéz lesz ledolgozni.

Bukaresti szempontból az volt a legfőbb kérdés, milyen hatással lesz a mérkőzésre az egy héttel korábbi edzőváltás: a technikai igazgatóként érkezett svéd Per Johansson megkapta a vezetőedzői feladatokat is a szezon hátralevő részére.

A szombati budapesti visszavágó semmiképp sem mondható formalitásnak. Ám az ötezer magyar szurkoló, a fanatikus Fradi-tábor jelenléte a magyar lányok rendkívül jó formájával kiegészülve akár azt is jelentheti, hogy az FTC a párharcot sikeresen vívja meg, így a május 6–7-i budapesti négyes döntőbe is bekerülhet.

Nem könnyű a román szervezőkkel…
A mérkőzés előtt két héttel – három különböző e-mail címre – elküldött sajtóakkreditációs kérésre semmiféle válasz nem érkezett. Az eset sajnos nemcsak a mi hírportálunkkal történt meg, hanem más magyar sajtómunkatárs is hasonló visszásságokra panaszkodott. Nem fogadta sokkal jobb szervezés a fradis lányokat sem, ami a péntek déli – meccshelyszínen tartott – átmozgató edzésüket illeti. A csarnok a nem megfelelő kivilágítás mellett leginkább egy jégveremhez hasonlított. A beszámolók szerint kinn magasabb volt a hőmérséklet, a világosságról nem is beszélve.