Magyar búcsú, román remények?

A múlt hét végén félidőhöz érkeztek a 2018-as oroszországi futball-világbajnokság európai selejtezőcsoportjainak mérkőzései. A továbbjutást és a pótselejtezőt érő helyektől a magyarok és a románok is távolabb kerültek.

Eredmények nélküli próféta – így jellemezte valaki Cristoph Daum román szövetségi kapitányt a vasárnap este döntetlennel zárult román–dán mérkőzést követően. Kevesebbet kellene fogadkozni, és több eredményt felmutatnia – mondták mások. Ilie Dumitrescu egykori válogatott a meccs lefújása után pedig elemzésében rávilágított: a zsúfolt program miatt a szövetségi kapitányoknak manapság alig áll néhány nap a rendelkezésükre ahhoz, hogy a taktikát a különböző csapatoktól behívott játékosokkal átbeszéljék. Ezért ajánlatosabb lenne, ha a mérkőzések során ugyanazt a felállást gyakorolják, és ne változtassanak állandóan. „Márpedig nálunk nem ez a helyzet. A 4-3-3-as eredeti felállást a montenegrói mérkőzésen felváltotta a 4-2-3-1-es hadrend. A dánok ellen pedig valami újjal akart kísérletezni Daum. Ezért a 3-4-1-2-őt választotta. Ebben a formációban azonban a román válogatott még nem játszott, így nem is volt elvárható az átütő erő” – magyarázta az egykori csatár.

Negatív rekordbeállítás

A gól nélküli döntetlennel a román válogatott eltávolodott a pótselejtezőt érő második helytől, ám Lengyelország Montenegróban aratott sikere még így is feljogosítja Daum együttesét arra, hogy reménykedjék. A második helyen álló balkáni gárdához viszonyítva ugyanis a pontbeli különbség szinte minimális. Ráadásul a második helyért küzdő csapatokra több egymás elleni mérkőzés is vár, az erőviszo­nyok kiegyenlítettek, így akár bármi elképzelhető. A szomorú inkább az, hogy a román válogatott az elmúlt öt mérkőzésen semmit nem lépett előre, nem fejlődött – állítják a szakemberek. A bosszúságot pedig csak növeli, hogy Chipiciu és társai egy 69 éves negatív csúcsot is beállítottak: utoljára az 1947–1948-as szezonban történt meg az, hogy a trikoló­rok négy egymást követő mérkőzésen ne találjanak a kapuba (a magyarok, lengyelek, albánok és újra a magyarok ellen). Most az oroszok elleni barátságos mérkőzésen, valamint az azt követő három vb-selejtezőn – Kazahsztán. Lengyelország és Dánia ellen – nem rúgtak gólt. Az elkeseredettség és a düh a román közszolgálati televízió kommentátorából is előtört a lefújást követően: jó lenne, ha azok, akik ma a román futballt vezetik, elköszönnének, és hagynák azokat dolgozni, akik értenek is hozzá. Ehhez képest Cristoph Daum a sajtótájékoztatón igen optimistán nyilatkozott. Hangsúlyozta, hogy a gyengébb eredmények miatt nem mond le. Ugyanakkor dicsérte a Román Labdarúgó-szövetség (FRF) élén álló Răzvan Burleanut. „Az elnök 2014-től jó munkát végzett a szövetségben. Projektjei nemcsak a futballt, hanem a társadalmat is pozitívan érintik. Az FRF-nek megfelelő anyagi hátteret biztosított, és mindkét nemzetközi fórumnál, a FIFA-nál, valamint az UEFA-nál is jó imázst alakítottak ki rólunk”.

Lehet készülni az Eb-re?

A Lisszabonban lejátszott mérkőzésről sokat nem lehet írni. Az eredmény a két válogatott közti erőviszonyokat és a pályán látottakat is tökéletesen tükrözte. „Román” kollégájához hasonlóan Bernd Storck is új felállást próbált ki. Az 5-4-1-es taktika – ahogy az várható volt – öngyilkosnak minősült. A védelemben és a középpályán levő játékosok kioltották egymást, támadást nem volt kinek vezetnie, a portugál kaput pedig egy félpályáról eleresztett halvány lövés érintette a 90 perc alatt.

„Hiányzott belőlünk az átütő erő, a passzpontosság. Nem a játékrendszerünkön múlt, könnyen adtuk át a területeket” – nyilatkozta Bernd Storck, akinek a játékrendszerre vonatkozó megjegyzésével valószínűleg sok szakember vitatkozna.

Tény viszont, hogy a nemzeti csapat esélyei a második hely elérésére abszolút minimálisra csökkentek. Matematikailag még van ugyan esély, de reálisan nézve a magyar válogatott tulajdonképpen búcsúzik Oroszországtól. A tavalyi franciaországi Eb-n mutatott játék eltűnt, s beigazolódik az egyik szurkoló hasonlata: a magyar válogatott olyan, mint a sakk, király nélkül nem ér semmit.

Nagy kérdés, hogy ezek után a hátralevő kvalifikációs mérkőzések már inkább a jövő építéséről szólnak-e majd. Bernd Storcknak el kell döntenie, mennyire használja építkezésre a további találkozókat: azokat egyfajta felkészülési mérkőzésként kezeli-e majd a 2020-as Európa-bajnokság selejtezőire. Ez egyrészt az idősebb játékosok „nyugdíjazását” jelentené, és több újítást, újoncot. Kísérletezni az Eb-selejtezőkön ugyanis már aligha lehet, hiszen ott a cél egyértelműen a továbbjutás lesz a csoportból. Míg az teljesen reális, hogy a magyar válogatott két, jóval erősebb csapat mögött nem tud versenyben lenni a vb-kvalifikációért, az Eb-selejtezőkön már sokkal nagyobb lesz a nyomás – és az elvárás is.

Az tehát nem lenne meglepő, ha Bernd Storck úgy döntene: a jövő elkezdődött, a vb-kvalifikáció második fele már inkább felkészülés lesz a következő kvalifikációs kampányra. Andorra, Feröer és Lettország ellen ugyanis még valószínűleg némi kísérletezéssel is meg tud szerezni annyi pontot a magyar válogatott, hogy biztosítsa csoportharmadik helyét, veszítenivaló pedig most jóval kevesebb lesz, mint a 2020-as kontinenstorna selejtezőiben. Ne feledjük: Budapest rendező város lesz, a válogatottat az MLSZ ott akarja látni a résztvevők között.

Spanyol–olasz slágercsata?

Míg a román csoportban a lengyelek elsőségét semmi sem veszélyezteti, és csak a második helyért folyik a harc, addig a magyar csoportban valószínűleg az utolsó mérkőzésig küzdenek majd a továbbjutást érő pozícióért: október második felében ugyanis Portugália a jelenleg első helyen álló Svájcot fogadja majd. A „félidei eredmények” alapján kijelenthető, hogy a németeknek, az angoloknak és a franciáknak nincs miért izgulniuk. A horvátoknak – immár nem meglepetésre – Izlanddal kell megküzdeniük, a belgáknak a görögökkel és a bosnyákokkal, a szerbeknek Írországgal és Wales-szel. A legádázabb csata – amint az a sorsolás pillanatában borítékolható volt – a G-csoportban várható, ahol a spanyol és az olasz csapat pontegyenlőséggel áll a csoport élén, és a szeptember 2-i spanyol–olasz mérkőzésig valószínűleg úgy is marad.

Sok a 48 résztvevő
Európában csak néhány ország lenne képes megrendezni 2026-ban a 48 csapatos labdarúgó-világbajnokságot az európai szövetséget (UEFA) vezető Aleksander Ceferin szerint.  „Nehéz lesz sok jelentkezőt találni, ahol tucatnyi alkalmas stadion áll rendelkezésre. Európában két, talán három ország jöhet szóba, több nem” – jelentette ki a szlovén sportdiplomata. „Afrikában nincs ilyen, talán Kína, talán az Egyesült Államok és ennyi. A 48 nagyon magas szám” – tette hozzá.
A nemzetközi szövetség (FIFA) januárban duzzasztotta fel a vb-mezőnyt 32-ről 48 csapatra. Gianni Infantino FIFA-elnök februárban közölte: örülne annak, ha több ország közösen rendezné a 2026-os világbajnokságot. A közös rendezésre eddig egyetlen példa volt a vb-k történetében, amikor 2002-ben Japánban és a Koreai Köztársaságban tartották az eseményt.
Az Európa-bajnokságokon már szinte megszokott ez a felállás, 2000-ben Hollandia és Belgium, 2008-ban Ausztria és Svájc, 2012-ben pedig Ukrajna és Lengyelország bonyolította le a kontinensviadalt, amelyre 2020-ban 13 ország egy-egy városában – köztük Budapesten és Bukarestben – kerül majd sor. Aleksander Ceferin UEFA-elnök ennek kapcsán leszögezte: azt szeretné, ha 2020 után ismét legfeljebb egyszerre két ország lenne a házigazda. „A 2020-as rendezés nagy kihívás az UEFA számára, ezért a későbbiekben nem lesz ilyen, legalábbis amíg én vagyok az elnök” – jelentette ki.