Közös érdek a Kárpát-medence kiváló minőségű termékeinek a piacra jutása

A Kárpát-medencét gazdaszervezetek hálója szövi át, ennek segítségével tartja a kapcsolatot a Földművelésügyi Minisztérium a határon túli magyar gazdákkal. Az együttműködésről Tóth Katalin helyettes államtitkárral beszélgettünk. 

– Mennyire jelentős a Kárpát-medencében a mezőgazdasági termelés?

– A Földművelésügyi Minisztérium becslése szerint a Kárpát-medencei magyarság 60-70 százaléka vidéki térségben él s jelentős részben mezőgazdaságból, illetve a hozzá kapcsolódó tevékenységekből tartja fenn magát. Számos tanulmány és többféle statisztika született a témában erre vonatkozóan. A gazdaszervezeteken keresztül kiépült kapcsolati hálónk alapján elmondható, hogy ez a megközelítés reális. Nyilván a folyamatos változások befolyásolják az adatokat, hiszen egész Európában kihívást jelent, hogy miként lehet a mezőgazdasági és a hozzá kapcsolódó élelmiszeripari tevékenységet – a termelés, a feldolgozás és az értékesítés teljes vertikumát felölelően – vonzóvá tenni. Az ágazatban tevékenykedők magas száma azt mutatja, hogy ezzel a kérdéssel – akár gazdasági, akár nemzetpolitikai érvek mentén – foglalkozni kell.

– Mekkora segítséget jelent a minisztériumnak a környező országok magyarlakta területein kiépült gazdaszervezetek hálója?

– Kollégáimmal 2012 óta dolgozunk ezen a területen. Akkor láttuk, mennyire hiányoznak azok a szervezetek, amelyek a terület feltérképezésében lehetnének segítségünkre. Első dolgunk az volt, hogy a Kárpát-medence egészében képviseljük e szervezetek életre hívását, nélkülük ugyanis mi sem tudnánk aktív szereplők lenni ezen a téren. A kapcsolattartás úgy működhet jól, ha a velünk rendszeres együttműködésben tevékenykedő agrárszervezetek ki tudják építeni saját bázisukat. Ma már az egész Kárpát-medencéből mintegy 45 szervezet van a látókörünkben, akiket anyagi hozzájárulással rendszeresen támogatunk. Önszerveződéssel létrejött egységekről van szó, amelyek a mi támogatásunkkal építik ki bázisukat, szerveznek konferenciákat és tájékoztatják a gazdákat pályázati és egyéb szakmai lehetőségekről.

– A Kárpát-medence magyar gazdaközösségei más-más gondokkal küszködnek, hiszen országaik fejlettsége is különböző. Hogyan sikerül az igényeket összehangolni?

– Valóban nagy különbségek vannak az egyes régiók között.Egy belső-erdélyi gazdálkodót például nem lehet összehasonlítani a Kárpátalján tevékenykedő termelővel, de egyébként ott is vannak kiemelkedő példák, gazdálkodók. Ma már Kárpátalján is jó egyéni kezdeményezések születnek – a gazdák kiváló minőségű termékekkel tudnának piacra jutni –, de Európai Unión kívüli területként komoly problémát jelent számukra az uniós piacokhoz való hozzáférés. Emiatt korlátozottabbak a lehetőségeik a gazdasági szempontból kifizetődő gazdálkodói modell megteremtésére. Belső-Erdélyben, Székelyföldön számos jó példát látunk, a székely termék jó marketinggel tör utat magának. Itt a termékek minősítésére, élelmiszerbiztonsági kérdésekre kell a hangsúlyt helyezni.

– A magyar mezőgazdasági és élelmiszerminősítési rendszer milyen mértékben lehet követendő példa a határon túli gazdálkodók számára?

– A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalt (NÉBIH) az Európai Unióban is az egyik legjobban működő rendszerként tartják számon, amely folyamatosan ellenőrzi minden mezőgazdasági és élelmiszeripari termék minőségét. A termőföldtől az asztalig rálátása van a termelői és feldolgozói bázisra, és ez a legmagasabb szintű minőségi garanciát jelenti. A magyar élelmiszeripari termékek nemcsak Európában, hanem a világ bármely pontján megállják a helyüket. Az igényes fogyasztói réteg számon tartja már a hazai élelmiszeripar kiválóságait is. Mezőgazdasági és élelmiszeripari exportunknak mintegy 85 százaléka az EU országai felé irányul, kiemelt piacaink: Németország, Románia, Ausztria és Olaszország. Az elmúlt időszakban azonban a Távol-Keleten is nagyon ígéretes kapcsolatokkal büszkélkedhetünk, ahol szintén élelmiszereink minőségi garanciája a döntő az exportkapcsolatok építése szempontjából.

– Sok hagyományos magyar termék létezik a Kár­pát-medencei utódálla­mokban is. Milyen mértékben lehet ezeket integrálni, és eljuttatni a nemzetközi piacokra?

– Tavaly első alkalommal szerveztük meg a Kárpát-medencei Élelmiszer-előállítók Konferenciáját. Azokra a pozícióbeli különbségekre próbáltunk rávilágítani, amellyel Magyarország a piacra jutás, a minőségbiztosítás és a brandépítés terén rendelkezik. Egy interaktív fórum is kialakult a Kárpát-medencei szereplők részvételével. Magyarországról azokat a szakmai szervezeteket hívtuk meg, amelyek érdemi információkat tudnak átadni a külhoni szereplőknek. A konferencián nagyon sok pozitív példa hangzott el kisebb gazdasági szereplőkről is, akik sikeresen kijutottak a külföldi piacokra, ami egy fontos dologra világít rá: ha a minőségi garanciák és a növekedési lehetőség adott, akkor kisebb méretű agrár- és élelmiszeripari vállalkozások is sikeres pályát futhatnak be. A konferencia termékbemutató köré szerveződött, minden területről kiváló termékekkel érkeztek a vállalkozások: mézek, borok, pálinkák, csokoládék, sajtok és tepertők kavalkádja mutatkozott be. A kínálatot nemcsak bemutattuk, hanem a fórumot követően megpróbáltuk saját agrárattasé hálózatunkon keresztül népszerűsíteni a külpiacokon is. Hálózatunk Európában és Európán kívül egyaránt jelen van. Az erre érdemes termékeknek piacot is próbálunk építeni, és ezt igen komoly eredménynek tartom.

– A legtöbb Kárpát-medencei gazda számára az értékesítés a legnagyobb gond, és ez összefügg a szövetkezetek, az összefogás hiányával. Lehet-e ezen változtatni?

– Ez Magyarországon is nagy kihívás. A termelőszövetkezeteket a rendszerváltás után felszámolták, ami azzal is magyarázható, hogy az emberekben élt az az igény, hogy maguk teremtsék meg a termelés, a feldolgozás és az értékesítés feltételeit. Mivel korábban olyan beszorított rendszerben éltek, ahol minden lépésüket felügyelték, és az értékesítésben a haszon sem az oldalukon realizálódott, így a szövetkezeti rendszer felbomlott. Ilyen előzmények után a gazdákat nagyon nehéz arra ösztönözni, hogy a megtermelt javakat valamilyen szövetkezeti forma keretei között értékesítsék. Ez azért is jelent problémát, mert az élelmiszerláncokkal szemben nem könnyű a termelői érdekeket érvényesíteni, amennyiben elaprózott szerkezetű gazdaságokról és kis termésmennyiségről van szó. De vannak jó példák is. Az agrárkormányzat hazai és uniós források bevonásával számos olyan programot indított el – az iskolagyümölcs például –, ahol megpróbálta az egyéni termelőket megszólítani és biztos jövedelmet biztosítani számukra. Számos próbálkozás ellenére ez mégsem bizonyul könnyű feladatnak.

– Érmellékről gazdaszervezetek közösen próbálnak terményeket értékesíteni Magyarországon. Mennyire bátorítják az ilyen kezdeményezéseket?

– Nagyon büszke vagyok az Érmelléki Gazdák Egyesületére. A mi ösztönzésünkre kezdték el kiépíteni partiumi hálózatukat. Aktív tagsággal, jó programokkal, kiváló fórumokkal és termékbemutatókkal büszkélkedhetnek. Tavaly például 50–60 olyan rendezvényt tudtak felmutatni, amelyen keresztül valódi támogatást nyújtottak a termelőknek és a feldolgozóknak. Feltérképezik, hogy a magyar oldalon milyen alapanyagokból, termékből van hiány, és a termelést abba az irányba próbálják orientálni. Így kezdtek foglalkozni a konzervuborka és a fűszerpaprika termeléssel, és áttételesen így aknázták ki a felvásárló cégek igényeit. Azokkal a magyar gazdaközösségekkel tudunk ebben a formában együttműködni, amelyek uniós tagállamokban tevékenykednek.

– A gazdák körében mennyire népszerű az OMÉK?

– A kétévente megrendezésre kerülő Országos Mezőgaz­dasági és Élelmiszeripari Ki­állítás (OMÉK) az a helyszín, ahol a tervek szerint az összmagyarság is bemutatkozhat. Idén kétszeresére növeltük az erre szolgáló kiállítási felületet. Fontos megmérettetési lehetőség ez, hiszen a Kárpát-medence kincsei itt tudnak megjelenni. 2015-ben a Kárpát-medencei stand volt a legsikeresebb, ahol több üzlet megkötésére is sor került. A Vajdaságból például olyan kuriózumnak számító termékeket hoztak, amely a magyarországi üzletláncok fantáziáját is felkeltette.

Az agrártárcának külön érdeke fűződik ahhoz, hogy a határon túli termékeket integrálja és a termelőket egymással összekapcsolja. A gazdák meg tudják osztani egymással a termelésre, a vetőmagbeszerzésre vagy az értékesítésre vonatkozó tapasztalataikat. Segítjük a Felvidékről, a Székelyföldről, a Vajdaságból vagy akár a Kárpátaljáról átnyúló kezdeményezéseket, a tudás- és tapasztalatcserét, de tájékoztatjuk az érdekelteket az éppen aktuális pályázati lehetőségekről is.

– Ez az együttműködés mennyire érezhető a mezőgazdasági felnőttképzésben?

– A Földművelésügyi Minisztérium egyrészt a szervezetépítést és a gazdaszervezetek fenntartását támogatja, de kiemelt terület a szakoktatás és a felnőttképzés ügyének képviselete is. A gyakornok- és az ösztöndíjprogramok keretében jelentős szegmens a felnőttoktatás. Vannak hosszú idő óta aktív alapítványok – a Pro Agricultura Hargitae például –, amelyek tálcán kínálnak oktatási lehetőségeket, és amelyeket mi támogathatunk. Az ő ösztönzésükre karoltuk fel két alkalommal is a biogazdász-képzést: az érdeklődőknek 240 órás elméleti és 480 órás gyakorlati oktatást kínáltunk az alapítvánnyal karöltve. Óriási érdeklődés mellett mindkét alkalommal teltházas tanfolyamok indultak. Ez is jól mutatja, mekkora az igény a mezőgazdasági termeléshez elengedhetetlen tudás megszerzésére. A biztonságos élelmiszer manapság nagyon jó hívó szó. Ezekkel a termékekkel a helyi piacokon is meg tudnak jelenni a termelők, később további piaci lehetőségeket is biztosíthat számukra. Hasonló sikernek örvendett a gyógynövénytanfolyam is, hiszen Székelyföld a gyógynövények tárháza. Fontos, hogy a gazdák elméletben és gyakorlatban egyaránt megkapják a szükséges információkat, amellyel tudásukat gyarapíthatják. Támogatást nyújtottunk tangazdaságok fejlesztésére is, ahol többek között gyümölcsfeldolgozásra és aszalásra alkalmas berendezések beszerzését támogattuk. A Kárpát-medence magyar lakta régióiból 11 mezőgazdasági szakközépiskola van látókörünkben, melyből két erdélyi iskola fejlesztését is tervezzük a jövőben magyar kormányzati források felhasználásával.

– Mit hozhat a jövő a Kárpát-medencei gazdák számára, amennyiben az Európai Unió Közös Agrárpolitikáját (KAP) a Brexit miatt karcsúsítani fogják?

– Nehéz dolgunk lesz. Éppen társadalmi vita zajlik a KAP jövőjével kapcsolatban, ami májusban fog lezárulni. Mi a KAP-ot sikertörténetként tartjuk számon: a magyar agrárkormányzatnak olyan eszközt sikerült biztosítani a gazdák számára, amely fontos szerepet tölt be gazdasági megerősödésükben. Most azzal a kihívással kell megküzdenünk, hogy ne változzanak a KAP mai alapértékei és irányai a 2020-as tervezés esetében, és megmaradjon a közvetlen forrásokhoz való hozzáférés lehetősége elsősorban a terület alapú, illetve termeléshez kötött támogatásokon keresztül. Ezzel kapcsolatban az EU-n belül ellenvélemények is vannak, így küzdelmes folyamatnak nézünk elébe. A jelenlegi társadalmi konzultáció arra jó, hogy pozíciónkat megerősítsük. Jó tárgyalási alapot fog jelenteni Brüsszellel a magyar agrárvállalkozások elköteleződése, a források felhasználásának kérdése, illetve a forrásokhoz való hozzáférés mikéntje. Fontosnak tartjuk a kétpilléres agrárpolitikát: a vidékfejlesztés és az ehhez kapcsolódó pályázati – többségükben vissza nem térítendő forrásokról beszélünk – lehetőségek megtartását. Bizonyos tagálla­mok a vidékfejlesztési forrásokat is csökkenteni kívánják. Ez számunkra nem megfelelő irány, hiszen a vidék fejlesztése társadalmi és munkahelyteremtési kérdés is egyben. Ha a vidéket magára hagyjuk, nem juttatjuk forrásokhoz, az elnéptelenedéshez és munkahelyvesztéshez vezethet.

– Délvidéken az egész Kárpát-medence számára példaértékű gazdasági támogatási modell született. Milyenek az első visszajelzések?

– A magyar kormány nyilvánvalóvá tette, hogy felelősséget vállal minden határon túli magyarért. Ebben a tekintetben számtalan programot tudnék felsorolni, de nem titkolt szándékunk, hogy a pénzügyi ösztönzőkön keresztül gazdaságilag is megerősítsük a Kárpát-medence magyarságát. A magyar kormány fontosnak tartja, hogy a határon túli magyarok helyben maradva olyan életképes gazdasági tevékenységet folytassanak, amely révén tisztességes jövedelemhez juthatnak, és ez családjuk fenntartását és gyerekeik taníttatását is biztosítja. A Vajdaságban igen jelentős program indult útjára, amely 20 milliárd forint vissza nem térítendő támogatás és 30 milliárd forint kedvezményes kamatozású hitel formájában kerül közvetlen kihelyezésre három évre. A pályázók között rengeteg az agrárkötődésű vállalkozás vagy a turisztikai beruházás. Bár a program fő felelőse a Külgazdasági és Külügyminisztérium, az Irányító Bizottságban a Földművelésügyi Minisztérium részéről is jelen vagyunk. Szerepet kaptunk a vállalkozások pályázati becsatornázásában és az elbírálásban is. Agrárvállalkozások esetében földvásárlásra, eszközbeszerzésre, infrastrukturális beruházásokra, tanyás térségek és úthálózat fejlesztésére nyílik lehetőség, tehát egy nagyon összetett programról beszélünk. Ekkora összegnek komoly gazdasági felhajtóereje van térségi szinten.

– A gazdák arra panaszkodnak, hogy nehéz európai uniós forrásokhoz hozzájutni. A magyar állami forrásokból származó pénzalapokra könnyebb pályázni?

– A vállalkozók pályázatát az említett esetben is egy bizottság értékeli. A pályázatok menedzselését kihelyezett alapítvány végzi. Van természetesen előbírálat, illetve egy szigorú pontozási rendszer, amelynek keretében a pályázónak be kell mutatnia az általa kidolgozott  gazdasági tervet és a fejlesztés jövedelmezőségét. Bizonyos háttér, gazdasági alapok és szakmaiság nélkül nem lehet sikeresen pályázni. Az a cél, hogy a pályázatot elnyerő vállalkozások fenntarthatóak legyenek, gazdasági hasznot termeljenek, és az elnyert forrás mind a vállalkozásra, mind a benne résztvevő szereplőkre pozitívan hasson. A Prosperitate Alapítvány végzi ezt a feladatot, mi pedig nyomon követjük, illetve részt veszünk a monitoring munkában. A program az egészen kicsi vállalkozásoktól a nagy cégekig igen széles kört szólít meg.

– Lesz-e a délvidéki kezdeményezésnek folytatása más Kárpát-medencei utódállamokban?

– A magyar kormány szilárd elhatározása, hogy a gazdasági támogatási formákat a többi Kárpát-medencei magyar lakta területre is kiterjessze. Ma már van egy működő programunk Kárpátalján is. A gazdasági támogatások szempontjából ebben a két országban az a helyzeti előnyünk, hogy nem európai uniós tagországokról beszélünk. Agrártámogatás tekintetében is áll az uniós előírás, amely szerint nem lehet versenytorzító kitétellel forrásokat, támogatásokat juttatni az agráriumba. Hasonló gazdasági eszközökkel tehát nehezebb lesz élni Erdélyben és a Felvidéken.

– Milyen gazdasági pá­lyázatok várhatóak Erdélyben?

– Kisebb tételekben ugyan, de Erdélyben is rendelkezésre állnak majd hasonló pályázati lehetőségek. A Nemzetpolitikai Államtitkárság (Miniszterelnökség) tavaly A fiatal gazdálkodók éve kapcsán pályázatot is támogatott. Itt is igyekeztünk azokat a vállalkozásokat becsatornázni, amelyek a lá­tókörünkben vannak. Az idei évben a Külhoni családi vállalkozások éve program keretében lehet a Bethlen Gábor Alaphoz pályázatokat benyújtani. A magyar kormány Erdély vonatkozásában is elkötelezett a magyar–magyar kapcsolatok fejlesztésében, e kérdés részletei azonban még kidolgozás alatt állnak.