Ki marad talpon?

A játékos a legkevésbé hibás azért, mert klubja nem képes kifizetni a tartozásait, a vezetők kacskaringós utakon eltüntetik a pénzeket.

Tévében nézem a labdarúgó mérkőzést. A harmincezer férőhelyes temesvári stadion kopott gyepén csetlenek-botlanak a játékosok két-háromszáz szurkoló unott tekintetétől kísérve. Jó pár évtizeddel ezelőtt még egy-egy barátságos összecsapáson is dugig volt a lelátó, igaz, akkor a focit többnyire passzióból játszották, a csapat összetételét minden kisgyerek kívülről fújta, és a fanatikusok himnuszokat írtak a klubokról. Nemcsak a Béga partján, hanem mindenhol, ahol pettyes gurult a zöld füvön.

A román labdarúgó-bajnokság manapság csupán egy vicc. Olyan, amelyiken senki sem nevet. A lelátók üresek, a szurkolók már tökmagozni sem járnak ki a mérkőzésekre. Volt olyan első ligás meccs ebben az idényben, amelyen 7 (!) fizető néző vett részt. Valakiknek mégis megéri, hogy a foci ne haljon meg. Nem a sportembereknek – azok régóta eltávolodtak ettől az egyre inkább átverésszagú játéktól –, hanem azoknak, akik kizárólag üzletet látnak ebben is. Így van ez ma már az egész világon, azzal az apró különbséggel, hogy máshol többnyire nem gengszterek gyakorolják a hatalmat a klubok felett.

A játékos a legkevésbé hibás azért, mert klubja nem képes kifizetni a tartozásait, a vezetők kacskaringós utakon eltüntetik a pénzeket. A táblázat állása bizonyos erőviszonyokat mutat, akárcsak a méterek, az idő és egyéb dolgok. A csapatok azért hajtanak, hogy pontokat gyűjtsenek, és végül az bizonyul a legjobbnak, akinek a legtöbbet sikerült összegyűjtenie. Aztán jön egy bizottság, amelyik egy tollvonással levon a pontokból, mert a klub fűnek-fának tartozik…

A legnagyobb gond ezekkel a pontlevonásokkal az, hogy az ebből következő táblázatok gyakorlatilag nem a sportteljesítményt, a pályán elért eredményeket tükrözik, hanem egy mesterségesen gerjesztett sorrendet. 2014-ben például a kolozsvári vasutasok az addigi kieső helyről egyből dobogós helyre ugrottak, miután a lausanne-i nemzetközi Sportdöntőbíróság érvénytelenítette a Kolozsvári CFR labdarúgóklubbal szembeni 24 pontos levonást. Akkor a kolozsvári klub fizetésképtelenséget jelentett, és nem tudta kifizetni öt játékosa felé felhalmozott tartozását. A legviccesebb a dologban az, hogy a román szövetség által levont pontokat a nemzetközi Sportdöntőbíróság általában visszaadja, hiszen Európa-szinten ilyen jellegű büntetés adósságokért nemigen létezik.

Erősebb és komolyabb bajnokságokban is előfordult, hogy a csapatokat pontlevonásokkal sújtották. De egészen más okokból. A 2006-os olasz botránynak, ami Calciopoli néven híresült el, az volt a lényege, hogy a klubok játékvezetőket vásároltak meg, ezáltal befolyásolva a mérkőzések eredményeit, illetve a táblázatot. A torinói Juventus akkor elvesztett két bajnoki címet, ugyanakkor visszaminősítették a B-osztályba, és levontak tőlük 9 pontot. A Fiorentinát 15, a Reggianát 11, az AC Milant 8, míg a Laziót 3 pont levonásával büntették. Emellett néhány klubvezető börtönben kötött ki, másokat örökre eltiltottak a labdarúgástól, megint mások hatalmas pénzbüntetéseket fizettek. Portugáliában a 2003/2004-es bajnokság végén tört ki a botrány, amikor bebizonyosodott: a Porto tulajdonosa lefizette a játékvezetőket. Pinto da Costa két év eltiltást kapott, míg a klubtól három pontot levontak.

Hamarosan kezdődik a rájátszás. Nem is az a legizgalmasabb kérdés, ki nyeri meg a bajnokságot, hanem inkább az, hogy ebben a román labdarúgó-bolondokházában jövőre hány csapat marad talpon. Volt már néhány klub az utóbbi években, amelynek – miután bajnokságot nyert – mára híre-hamva sem maradt. És nem csak a pontlevonásoknak köszönhetően…