Miniszteri káprázat

Miközben az ország nagyvárosaiban a polgárok több mint egy hónapja tüntetnek a kormány ellen, megrökönyödést keltett a munkaügyi miniszter bejelentése, miszerint a jelenleg 4000 lejig terjedő közalkalmazotti fizetések megduplázódnak. 

Miközben az ország nagyvárosaiban a polgárok több mint egy hónapja tüntetnek a kormány ellen, enyhén szólva is megrökönyödést keltett a napokban a munkaügyi miniszter bejelentése, miszerint a jelenleg 4000 lejig terjedő fizetések megduplázódnak, az azon felüliek 45 százalékkal növekednek, a 7000 lej feletti bérek esetében pedig enyhébb növekedés várható. Mindez a közszférában dolgozók esetében.

Az ember ilyenkor kezdi azt hinni, hogy eljött a mennyország, ezentúl a romániai folyókban is méz fog csörgedezni, és végre nemcsak árakban, hanem juttatásokban is felzárkózunk a Nyugathoz. Csakhogy a szakszervezetek vezetői, akiknek most ugrabugrálniuk kellene örömükben, azt mondták: ez az egész irreális elképzelés, nem lehet nyélbe ütni. Nem is kellett sokat gondolkodni a megvalósításon, hiszen hamar kiderült: semmi sem az, aminek látszik, és nincs is úgy, ahogyan azt mondják.

A miniszternek kinevezett egykori krajovai polgármesterről – akinek rendkívüli erényeire, amelyek a bársonyszékbe repítették, eddig még nem derült fény – könnyű elképzelni, hogy nem tudja, mit beszél. Szerencsére segítségére siettek néhányan a környezetéből, akik elmondták: tulajdonképpen nem így gondolták, és messze még az a nap, amikor mindezt meg lehet valósítani. Majd egyszer…Hogy ebből az emberek semmit sem értenek, az más kérdés.

Miután meghallgattuk a miniszter asszony fejtegetését a többezer eurós fizetésekről, egy másik hírben azt olvashatjuk, hogy a sepsiszentgyörgyi megyei sürgősségi kórház felújítására nincs pénz. Egészségügyi intézmény tatarozására nem kerül néhány millió lej, de a bérek megduplázására a miniszter szerint akad több milliárd is. Ez csak egy példa arra az ellentmondásra, ami az országban uralkodik. Mert ugye a miniszternek nem a „fölöslegessé” vált betegek kegyeit kell keresnie, hanem a jó erőben lévő, szavazóképes polgárokét.

Nos, nagyjából itt ér véget az ember türelme, hogy a bolondját járassák vele. Év elejétől megnőtt a minimálbér, a közigazgatásban dolgozók fizetése, a kulturális intézményeknél alkalmazotti viszonyban levő művészek fizetése, emelik a nyugdíjakat, kedvezményekben részesítik a diákot, és így tovább. Arról senki egy árva szót nem szól, hogy mindezt a jótékonykodást miből fedezi a kormány. A mámoros önzetlenség nem egyik napról a másikra üt vissza, hanem idővel. És akkor majd jönnek mások, akik összeseprik az itt hagyott szemetet. Ám addig a mostani szemetelők már messze lesznek. Valahol a történelem süllyesztőjében. Mit nekik egy ígérettel több vagy kevesebb?