Szeretettel a múltból, a jövőnek

Volt egyszer, hol nem volt, a Szamos folyón túl és a Házsongárdi temetőn innen, volt egyszer egy Kolozsvár. És ott, a hídon túl egy magyar színház volt és van, és volt és már kevésbé van sok-sok hangulatos kis kocsma (kocsma van, a hangulat hiányzik). Élt benne egynéhány feledhetetlen művészember, és sok-sok elfelejtett kisember. A város lakóit akkor még kemény fából faragták, nehezen fogott ki rajtuk az idő vasfoga, dacoltak a hatalom kényével és kedvével, nem adták be derekukat holmi politikai szélfújásnak. Mellőzve a szószaporítást: remekbe szabott emberei voltak egy csodálatos város nagyon kétes értékű rendjének. A konferanszié szerepéből vagy a történetek „szenvedő” alanyaként mesél róluk, a régi időkről, egy lagymatag világban ki tudja milyen fortélynak köszönhetően mégis lüktető városról, élőkről és holtakról Jancsó Miklós színművész, író, egyetemi tanár. Új kötete, a Volt egyszer egy Kolozsvár… remekbe szabott korrajz, hogyan másként, mint bőséges humorral megírva. Mindamellett nem hiányzik belőle a 700 éves „vén” városhoz illő nosztalgia, a lírai hang, az olykor fájó emlékezés sem. Egy könyv a múltból ihletődve – az utánunk jövőknek.